Megtalálták a sarkvidéki gőzvitorlást, ami 80 éve náci kémhajóra vadászott

Az amerikai óceán- és légkörkutató nemzeti hivatal, a NOAA szakembereinek vezetésével egy kutatócsapatnak sikerült megtalálnia egy régóta keresett, kalandos sorsú hajó, a Bear roncsát. A felfedezés jelentőségét az adja, hogy a Bear majdnem egy évszázadig üzemelt, és már úszó történelem volt, amikor elsüllyedt. Ezután évtizedekig nem találták meg, egészen mostanáig – írja a LiveScience.

A Bear 1874-ben úszott ki először tengerre, és néhány évig fókavadász hajóként működött. Korának hajózási csúcstechnikáját képviselte: háromárbócos vitorlás volt, de gőzmeghajtással is rendelkezett, törzsét pedig úgy tervezték, hogy a jeges sarkvidéki vizeken is elboldoguljon (a modern jégtörők elődje volt). Nem csoda, hogy az amerikai kormány szemet vetett rá: 1880-ban megvették, és onnantól sarkvidéki járőrhajóként szolgált, szükség esetén pedig mentőhajóként vetették be. Az első világháborúban már a haditengerészet kötelékében cirkált Alaszka partjainál, a spanyolnáthajárvány idején pedig szállítóhajóként használták. 1929-ben nyugdíjazták, és Oakland városának éke lett, ahol múzeummá alakították. Egy évvel később filmben is szerepelt: a Tengeri farkas című Jack London-elbeszélés filmváltozatában látható.

A haditengerészet a második világháborúban újra szolgálatba állította a sokat látott Beart, a gőzmeghajtást dízelmotorra cserélve. Természetesen a sarkvidéki vizeken kellett járőröznie és náci hajókat kiszúrnia. Volt is egy emlékezetes trófeája: 1941-ben a Bear segített elfogni a Buskø nevű norvég halászhajót, amit akkor a németek használtak, hogy az Abwehrnek információkat gyűjtsenek az észak-atlanti tengerek időjárásáról. 1944-ben aztán a vitorlás újra megpihenhetett a kanadai Halifaxban. 1963-ban onnan vontatták Philadelphiába, ahol étteremhajóként született volna újra, de vontatás közben egy viharban elsüllyedt.

A Bear roncsát először a hetvenes évek végén kezdték keresni, és bár még az MIT legendás tudósa, a szonártechnológia egyik kifejlesztője, Harold Edgerton is segített, nem sikerült megtalálni a hajót. 2007-ben a haditengerészet egy nukleáris meghajtású merülőhajóval is felkutatta a környéket, de nem járt szerencsével – valószínűleg mindkét kísérlet azért fulladt kudarcba, mert a Beart vontató hajó pontatlan koordinátákat adott meg a hatvanas években. Végül 2019-ben indult egy újabb expedíció az amerikai partiőrség és a NOAA szervezésében, és miután 160 négyzetkilométernyi tengerfeneket végigpásztáztak, sikerrel jártak: az egyik felvételen volt egy gyanús objektum, és idén szeptemberben egy távirányítású szondával megerősítették, hogy a Bear az.

A roncs nagyjából 60 méter mélyen fekszik, kanadai vizeken, a Nova Scotia-i Cape Sable-től 167 kilométerre délre. Pontos koordinátákat nem hoztak nyilvánosságra, egyelőre búvárokkal próbálják elérni a roncsot, és tárgyalások folynak kanadai kormányszervekkel arról, hogyan óvják meg a maradványokat. A Bear egyébként nincs jó állapotban: az amúgy is öreg faanyag jelentősen sérült az áramlatok és a térségben használt halászhálók miatt. A NOAA tengeri örökségvédelmi programjának munkatársa, Brad Barr a LiveScience-nek úgy fogalmazott, a Bearnek hihetetlenül gazdag történelme van, és meg kell teremteni a lehetőséget, hogy az emberek megismerhessék azt.