Evolúciós oka lehet annak, hogy arcokat látunk hétköznapi tárgyakon
2021. július 7. – 11:51
frissítve
Az emberek gyakran látnak különböző állatoka vagy tárgyakat, mikor a felhőket bámulják, és sok tárgy első ránézésre olyan, mintha egy arc lenne. Ezt pareidoliának hívják, és úgy tűnik, hogy evolúciós céllal alakult ki nálunk.
A Sydney-i Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy mit is csinál az agy, mikor arcot lát egy fa kérgében, és arra jutottak, hogy ugyanaz a kognitív folyamat zajlik olyankor, mint amikor egy emberi arcot elemzünk – írja a Sky News. David Alais, a Proceedings of the Royal Society B-ben megjelent tanulmány vezető szerzője szerint evolúciós szempontból úgy tűnik, hogy hasznosabb ott is arcot látni, ahol senki nincs, mint ha nem szúrnánk ki azonnal egy olyat, ami valóban ott van.
A Telex működését olvasóink támogatásai biztosítják. Legyél te is a rendszeres támogatónk!
Nagyon hasznos hamar felismerni és gyorsan kielemezni egy arcot (már csak túlélési szempontból is), de ahhoz, hogy ez így menjen, az agyunk egy nagyon egyszerű mintát keres: két szem, egy száj, esetleg egy orr közöttük. Sok minden követi ezt a mintát, ezért tűnhet úgy, hogy sok tárgynak arca van.
Az arcfelismerésünk így lehet villámgyors, még ha gyakran hibázik is – néhány száz ezredmásodpercről van szó. Emiatt van az, hogy hiába tudjuk, hogy valami egy élettelen tárgy, mégis arcot látunk rajta. Ez az arc pareidolia olyan gyakori, hogy a legtöbb ember számára teljesen természetes.
Az egy dolog, hogy mindenhol arcokat látunk, de az evolúciós reflex része lehet az is, hogy legyen szó akár vélt, akár valós arcról, az agyunk azonnal elkezdi kielemezni.
„Fel kell ismernünk az archoz tartozó személyt, és meg kell értenünk az arckifejezését. Barát vagy ellenség? Boldog, szomorú, mérges vagy fájdalmai vannak?”
– magyarázta Alais.
Az elmélet egyébként nem új, de a Sydney-i Egyetem kutatói most bizonyítékot találtak. Carl Sagan az 1995-ben megjelent, The Demon-Haunted World című könyvében már felvetette, hogy a jelenség mögött evolúciós okok állhatnak. Ő arra vezette vissza, hogy azok a csecsemők, akik több millió évvel ezelőtt még nem ismerték fel ilyen gyorsan az arcokat, kevesebbszer mosolyogtak vissza a szüleikre, így kevésbé alakult ki köztük kötődés, ami miatt csökkent a túlélési esélyük.