Néhány évtizeden belül élőhelyük 90 százalékát elveszíthetik az emberszabású majmok Afrikában

Egy friss tanulmány szerint az emberiség legközelebbi rokonai, az emberszabású majmok az elkövetkező évtizedekben afrikai élőhelyük akár 90 százalékát is elveszíthetik, írja a Guardian.

A gorillák, a csimpánzok és a bonobók már most is veszélyeztetettnek vagy kritikusan veszélyeztetettnek számítanak. A tudósok szerint azonban az éghajlati válság, a vadon élő területek ásványkincsek, fa és élelmiszer miatt történő elpusztítása, valamint az emberi népesség növekedése együttesen 2050-re megtizedelheti a területüket. A tanulmány szerint az előrejelzett területveszteség fele nemzeti parkokban és más védett területeken lesz.

Az elemzéshez a Nemzetközi Természetvédelmi Unió majmok adatbázisának adatait használták fel a fajok populációiról, veszélyeiről és a természetvédelmi intézkedésekről több száz helyszínen 20 év alatt. Ezután modellezték a globális felmelegedés, az élőhelyek pusztulása és az emberi népességnövekedés együttes jövőbeli hatásait.

A legtöbb majomfaj a síkvidéki élőhelyeket kedveli, de az éghajlati válság miatt egyes síkvidékek melegebbé, szárazabbá és sokkal kevésbé alkalmassá válnak. A magaslatok vonzóbbá válnak, feltéve, hogy a majmok el tudnak jutni oda, de ahol nincs magaslat, ott a majmok nem tudnak hová menni.

„Mivel az éghajlatváltozás arra kényszeríti a különböző növényzeti típusokat, hogy lényegében feljebb költözzenek, minden állat – nem csak az emberszabású majmok –, amely bizonyos élőhelytípusoktól függ, kénytelen lesz feljebb költözni, vagy helyileg kihal” – mondta Fiona Maisels, a Wildlife Conservation Society munkatársa, a kutatócsoport tagja.

A Diversity and Distributions című folyóiratban közzétett kutatásban közel 50 egyetem, kutatóintézet és természetvédelmi szervezet tudósai vettek részt. Két forgatókönyvet elemeztek: az egyikben intézkedéseket tesznek az éghajlatváltozás, az élőhelyek csökkenése és az emberi népességnövekedés megfékezésére, a másikban pedig keveset tesznek ezek ellen.

A kutatók azonban viszonylag kis különbséget találtak az előre jelzett élőhelyveszteségekben: az első forgatókönyv szerint 2050-re 85 százalékos, míg a második forgatókönyv szerint 94 százalékos lesz a veszteség.