Egymás alól bukkantak ki három korszak sírjai a Margit körúton

Fű nem zöldül ó sírhanton a hidegben és honfoglaló vitézek sincsenek, de három korszakból is nagyon sok tetem került elő a picurka Csodaszarvas parkban az elmúlt hetekben. A Margit körúti építkezésnél, ahol éppen irodaházat és topkategóriás lakásokat csinálnak egy műemléki értékű volt iskolából, először a Megmentett Magányos Platán vált címszereplővé, de most már a halottakon a sor. Miután a favédők sikeresen megakadályozták a kivágást (a beruházó Codic Hungary kompromisszumkész volt és átrajzolta a terveket), a régészek a föld alatt leletek sorára bukkantak: három egymás fölötti temetőre a történelmi korokból.

„Ha errefelé elindul egy építkezés, előre lehet tudni, hogy valamit találni fogunk, az nem volt tiszta, hogy ez a hegyoldalra felfutó rész mennyire lesz gazdag. Itt a hegyoldalban különösen közel vannak a régészeti felszínhez a rétegek. A török kor és a középkor alig valamivel az utcaszint alatt, és helyenként a római korhoz is csak egy métert kell lemenni. Csak az a kérdés, mire bukkanunk – meséli Papp Adrienn, az ásatásvezető régész.

”De tessék, ezt a csontvázat nektek ástuk ki.„

A friss sír rögtön mellettünk, az építkezés kerítése közelében fekszik, benne magas, tehát felnőtt ember maradványai, hogy férfi vagy nő, ilyenkor még a régészek sem tudják. Az előző nap kiásott sír egy a 172 közül, amit a régészek nem egész három hónap alatt tártak fel ezen a telken. És biztosak benne, hogy a következő hetekben továbbiak fognak előkerülni.

Amikor a Margit-híd környéke még vidék volt

Idáig három korszak temetőjébe ütköztek: legfelül 18. századi keresztény, alatta török kori, még lejjebb a hódoltság előtti középkori keresztény sírok vannak. A temetkezések mellett kisebb épületmaradványok, egy egyelőre ismeretlen korú égetőkemence, és más, valószínűleg ipari jellegű tevékenységekre utaló nyomok is előkerültek. A legrégebbi találat egyelőre bronzkori urnamezős kultúrából, az i.e. 800 és 1200 közötti időszakból.

A feltárás augusztus 31-én indult, azóta folyamatosan dolgoznak az ásatáson, és legalább év végéig maradni is fognak. Most éppen huszonvalahányan – a csontvázat régészek és technikusok bontják ki éppen, mások talicskával bontómunkások kerülgetnek, mások mélyítik a szelvényeket, melyek között a meghagyott tanúfalak mutatják az egymás alatti rétegeket. Sietniük kell: a pár hete feltárt telekrészen már nyoma sincs a feltárásnak, ott már rendesen tart az építkezés. Itt mélygarázs lesz, de a mellette álló kipucolt épületben is zajlanak a munkálatok. Valamelyik hátsó traktusban azonban holttestek sorakoznak: ez az ásatás ideiglenes tárhelye, mielőtt elkezdődik a maradványok embertani vizsgálata.

A történelmi korokban itt, a Margit körút vonalában volt a város széle. Az az oldal, ahol most a feltárás zajlik, az akkor nagyjából tízezres Buda agglomerációja volt, a határ, ahol egyes korokban műhelyek, egyebek, máskor temetők működtek a későbbi Rózsadomb közeli szőlődombjai alatt.

”A Margit-híd helyén mindig dunai átkelő volt, mellette korai letelepedéssel. Már akkor volt itt falu, amikor Buda még nem is létezett„

– ad egy kis történeti topográfiai bevezetőt Papp Adrienn. A várost majd csak a tatárjárás után alapítja IV. Béla, de a 12. századból már ismert itt a Gézavására nevű település. A pesti oldali Jenő falu miatt nevezték jenői révnek is, de Anonymus már későbbi nevén, Hévízként ír róla – a meleg vizű, később a török korban is nagyon fontos fürdők miatt.

A középkori Budahévíz vagy Felhévíz központja nagyjából a mai Bem mozinál lehetett. Bár sokáig jobbágyközség volt, a város megalapítása után itt tartották a legnagyobb budai vásárokat. A község hamar Buda elővárosává vált, a középkori várostörténész, Kubinyi András szerint Felhévíz volt az a mag, ahonnan a budai vár magyar lakossága származott.

Igazhitűek Budán

A felhévízi településről a közelmúltig csak korabeli oklevelekből lehetett tudni ezt-azt, de tavaly a Budai Irgalmasrendi Kórház átépítésénél a régészek is fel tudtak tárni belőle fontos részleteket. Többet azért nem, mert a mélyépítők a terület egy részét egyszerűen kimarkolták, mielőtt a BTM szakemberei elvégezhették volna a feltárást és a leletmentést. Itt, a Csodaszarvas Parknál nincs ilyen veszély, a régészek elégedettek a befektető hozzáállásával, dolgozhatnak is, amíg szükséges. Törvény szerint csak egy hónap áll rendelkezésre a régészeti feltárásra, a hosszabbítás a beruházó beleegyezésén múlik – igaz, ő érdekelt is benne, a fel nem tárt területen ugyanis nem lehet markolni, amíg a régészek erre nem bólintanak rá.

Tíz éve volt már egy szondázó feltárás a közelben, akkor az iskola udvarán, a most 250 éves (előtte az ágostonosoknak volt itt egy egyszerűbb temploma) ferences templom mellett került elő vagy száz sír, valószínűleg a szerzeteseket temették ide. Ez volt az utolsó időszak, amikor még a templom körüli temetkezések lehetségesek voltak, Mária Terézia a városokban ezt ugyanis 1775-ben megtiltotta.

”Ez a városszéli rész hol temető volt, hol település, hol megint temető. Az ismétlődés félig véletlen: annyi idő telt el az egyes korszakok között, hogy valószínűleg már nem tudhatták, hogy ugyanitt korábban szintén temetkeztek„ – mondja Papp Adrienn. Miután a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, a népesség fokozatosan kicserélődött, a török kor végén már csak minimális volt a városban a magyar lakosság. A helyükre nem anatóliai törökök kerültek, hanem főként balkáni népesség, leginkább Boszniából. Budát a vilajetet védő katonák, kereskedők, mesteremberek, az iszlám vallási és egyéb intézmények alkalmazottai és a családtagjaik lakták leginkább.

A török sírokat a régészek pontos kormeghatározás nélkül már ránézésre is azonosítani tudják a tájolásukból: a fej dél-délnyugatra néz, a halottakat arccal fordították Mekka felé. Az itt elföldeltek között van felnőtt és gyermek, férfi és nő; nincsenek jól látható, jellemző sérüléseik, vagyis a többségük minden bizonnyal békés körülmények között halt meg. Nem élték meg tehát Buda visszafoglalását, amikor a keresztény hadak ebből az irányból, a Rózsadomb felől is ágyúzták az Esztergomi rondella környékét, ásták az ostromárkokat, majd dúlták-égették fel világháborúkhoz illő pusztítással Budát.

Német vagy magyar?

Az ásatást vezető Papp Adriennek török-történelem szakja is van, de nem akart csak íróasztalnál dolgozni, régész lett. Ő tárta fel a török kori budai fürdőket, a Lukács, a Császár, és a Rácfürdőt, utóbbi volt a kedvence. 17 éve ásat, de sokszor még mindig rossz érzés fogja el, ha holttestet találnak.

”Ha gyerekek vannak a sírokban, azt nem lehet megszokni, lelkileg ugyanúgy nehéz, mint az elején.”

A leletek korát majd az embertani tárban határozzák, ahogy a népesség eredetét, a betegségek nyomait és az esetleges elváltozásokat. Ennyiből sok mindent meg lehet tudni. A József Nádor téri mélygarázs építésénél feltárt nagy temetőnél például kiderült, hogy a sírokban fekvők többségének súlyos deformációi voltak a nehéz fizikai munkától.

A Margit körúti temetőfeltáráson a leletek más jellegűek. A 18. századi keresztény sírok mellékletei között rózsafüzér apró gyöngyei, bronzkeresztek, a temetési ruhák tartozékai, kapcsok, gombok és kegyérmék – a restaurálások után talán kiolvasható feliratok is lesznek némelyiken.

Ezekből lehet majd következtetni az eltemetettek nemzetiségére is – a Várat Buda visszafoglalása után németek, az Alsóvárost rácok és magyarok lakták. De ez még arrébb van; ideális esetben az ásatás utáni év az utómunkálatokról szólna, a dokumentációról, a restaurációról – a gyakorlatban azonban mindig hamarabb jön egy következő projekt. A BTM régészei számára minden releváns fővárosi beruházás érdekes, és itt, a régi budai városfal mellett, a hajdani Landstrassén év végéig még több tucat csontváz kerülhet elő. A Rómer Flóris utca és a Margit körút sarkán kis szerencsével addig kívülről is látni a munkálatokat.