Ügyes kütyü az Apple Watch 8 és a Samsung Galaxy Watch 5 Pro is, de haza nem vinném egyiket sem

2022. október 6. – 19:55

frissítve

Ügyes kütyü az Apple Watch 8 és a Samsung Galaxy Watch 5 Pro is, de haza nem vinném egyiket sem
Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A kék sarokban a Samsung Galaxy Watch 5 Pro, a pirosban pedig az Apple Watch 8 – mindkettő remek óra, mindkettő erősen túlárazott, és csak akkor érdemes rá beruházni, ha szeret az ember egészségfigyelő kütyükkel bíbelődni, vagy nagyon bírja az okosórákat. Hiába vagyok alapvetően Android-párti, ezúttal az Apple azért egy hajszállal nyerte a meccset.

Még mindig tartom azt a véleményemet, hogy okosórát csak annak érdemes vásárolnia, akit érdekel, hogy alakul napközben a pulzusa, mennyi kalóriát éget el edzés közben, vagy épp hány percet töltött REM-fázisban alvás közben. A Samsung Galaxy Watch 5 Pro és az Apple Watch 8 jelenleg a gyártók okosóráinak csúcskategóriáját jelentik, de egyik sem győzne meg akkor, ha csak a mindennapokban használnám őket, mindenféle egészségkövetés nélkül – pedig egyikük nagyot fordított a véleményemen a márkával kapcsolatban.

Én egy őstulok androidos vagyok, éppen ezért az Apple órája érdekelt jobban – kíváncsi voltam, hogy mit tud ez a kis kütyü, hogy még a nagyon kezdetleges, játék óra külsejével is képesek emberek büszkén hordani. Az Apple már régóta ígérgeti, hogy kicsit finomítani fog az óra alakján, de ez a 8-as szériával még nem történt meg (egyedül a szintén vadiúj Ultra kapott egy kicsit szögletesebb külsőt, de nagy változás itt sem látható). Egyébként is elmondható, hogy nem sok újdonságot kapott a 8-as a 7-es órához képest, amit igen, az viszont szerencsére az egészségfunkciókat érinti.

A kijelzőre sehol nincs panasz

De kezdjük az elején: külsőre nagyjából lehetetlen megkülönböztetni az Apple Watch 8-at a 7-estől, de ez még nem azt jelenti, hogy nem élvezet használni. A kijelzőt könnyebb kezelni, mint bármelyik másik okosóráét, amit eddig kipróbáltam, ami valószínűleg a nagyobb hasznos felületnek köszönhető, amit a 7-es szériánál láthattunk először. Jó ránézni az órára, a színek vibrálnak, a körvonalak élesek, a szövegeket könnyű olvasni a képernyőn, és az 1000 nites fényerő biztosítja, hogy még szikrázó napsütésben is lássuk, mi történik az órán. Ennek ellenére még mindig nem találom szépnek a dizájnt, de tudom, hogy van, akinek kifejezetten tetszik – ízlés kérdése, az óra erejét azonban biztos, hogy nem ez adja. A pánt kényelmes, még alvás közben sem volt vele problémám, nem úgy, mint a Samsungéval – de erről majd kicsit később. A WR50-es besorolás garantálja, hogy az óra 50 méterig vízálló, amit nem próbáltam ki ugyan, de elhiszem – a víztelenítést pedig könnyű megtalálni az óra gyorsmenüjében, nagyon aranyos, és biztosan hasznos funkció.

Az Apple okosórája – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex
Az Apple okosórája – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

A Samsung Galaxy Watch 5 Pro külsejére sem lehet panasz, a Samsung végre elengedte a fizikai kávás megoldást, és az érintőképernyő szélére száműzte a pörgetőt, amitől az egyik fő külső megkülönböztető jegyét elvesztette ugyan a termék, mégis könnyebben használható lett. Az AMOLED kijelző gyönyörű, a legszebb, amit most okosórában használni lehet, de ha Always On Display módra állítottam, számottevően hamarabb merült – persze ez várható, de nem ilyen mértékben, mint amit tapasztaltam. A fő probléma azonban nem is ez:

két dolog győzött meg arról, hogy magamnak nem vásárolnék ilyen okosórát, ez pedig az óralap mérete, illetve a legkevésbé praktikus pánt a világon.

Utóbbit persze lehet cserélni, de a gyárilag mellé adott változat egyszerűen csak idegesítő. A funkciója valószínűleg az lehet, hogy jobban csuklóra lehessen szabni, illetve hogy biztonságosabban tartsa az órát, mint egy hagyományos pánt, amire szükség is van, mert az óratest olyan nehéz és vastag, hogy egy átlagos pánt valószínűleg folyamatosan lejárna miatta a kezünkről.

Túlzás nélkül mondhatom, hogy a Samsung új modellje olyan, mintha egy Pilóta kekszet hordanék a karomon, pedig én szeretem a nagyobb órákat, és nincs bajom a férfias dizájnnal sem. Jól mutatja a méretproblémákat az, hogy bárki, aki meglátta a csuklómon, először azt jegyezte meg, hogy túlméretezett egy darab. A Samsung egyébként kicsit csalt az előzetes méretmeghatározással, ugyanis a szenzorok nélkül adta meg az óra vastagságát, 10,5 milliméter helyett valójában azonban valahol 15 milliméter körül lehet, mert annyit emel rajta a szenzorlap. A kijelző 450×450-es, ami arra bőven elég, hogy szépen lehessen látni, sportórához azonban némiképp kicsi – viszont a külső peremét kicsit megemelték a titánburkolathoz képest, ami valószínűleg extra védelmet nyújt, és ha az ember sportra is használja, ez kifejezetten hasznos tud lenni.

De hogy valami jót is írjak a külsőről: az óra végre elegáns, és egyáltalán nem fest úgy, mint egy sporteszköz, így anélkül lehet hordani a mindennapokban, hogy virítana róla: edzéshez használjuk. És ez óriási előny, már akkor is, ha a korábbi kávás megoldásra gondolunk.

Az Samsung okosórája – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex
Az Samsung okosórája – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Erősebb az aksi, de nem meggyőző

Ami az üzemidőt illeti, az Apple egy pánthossznyi előnyben van, de csak azért, mert az energiatakarékos üzemmódja jobban működik, mint a Samsungé. Bár utóbbinak 590 milliamperórás az akkumulátora, de ha egy adott napon sok aktivitásra használjuk, akár már estére lemerül. Ráadásul nagyon lassan is tölt fel, egy átlagos töltővel legalább 2-3 óra kell hozzá, ez pedig egy okosóránál ma már rendkívül sok. Ez már csak azért is kellemetlen, mert a gyártó 80 órás üzemidőt ígért – igaz, azt nem tette egyértelművé, hogy akkor, ha nem is használjuk az órát semmire. Pedig egyébként annyira tényleg hasznos, ha túl akarunk lépni az egészségkövető funkciókon, hogy kevesebbet nézzük a telefonunkat, mert az óra képes a Slack-, WhatsApp-, WeChat- és Telegram-üzenetek fogadására is. Egyszer megpróbáltam vele telefonálni is, de még mindig nem túl praktikus, bár biztos van olyan szituáció, ahol jól jöhet.

A Samsung órájával szemben az Apple Watch, bár csak 308 milliamperórás akkumulátora van, sokkal jobban gazdálkodik az energiájával. Az aksi nagyjából háromnegyed óra alatt több mint 80 százalékosra tud felugrani, mivel támogatja a gyorstöltést: bőven elég, ha reggel az ember feldobja töltőre, miközben készülődik, és mire elindul, feltolja annyira a töltöttséget, hogy egész nap tudja használni. De még ez is gyorsabban lemerült, mint ahogyan szerettem volna: az alváskövetés közben kifejezetten eszi az akkumulátort, és egy idő után biztosan kellemetlenné válik, ha minden egyes reggel töltögetni kell úgy, hogy egész magas százalékkal feküdtünk le aludni. A watchOS 9 operációs rendszer sajátja egyébként az energiatakarékos mód, ez jelentősen meg tudja dobni a működési időt, de jókora funkcióvesztést is jelent.

Még a testzsírt is méri, de a pulzuson elhasal

És akkor térjünk rá a számomra leglényegesebb funkcióra: az egészségkövetésre. Én ide számolom a sportmódokat is, és azt kell mondanom, hogy ebben is az Apple vitte a prímet. Alapvetően szeretem a Samsung órákat sportolásra használni, de a kipróbálásra kapott Galaxy Watch Pro 5 vagy gyári hibás volt, vagy valamit nagyon elállítottak benne, jóval túlmérte ugyanis a pulzusomat mozgás közben, ami azért elég sarkalatos pontja annak, hogy tudjam, mennyire megy jól az edzés. Többször volt, hogy 198-199-es pulzusszámot jelzett, ami már csak azért is lehetetlen, mert a többéves Garmin-használat mellett, és később az Apple Watch 8-cal is összehasonlítva sem jött ki soha ilyen érték, kifejezetten alacsony pulzusom van egyébként is.

A Samsung érzékelője világít – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex
A Samsung érzékelője világít – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Az óra sok sportolási módot támogat, sajnos a futást nem volt lehetőségem kipróbálni, de funkcionális edzés van benne, ezt viszonylag gyakran használtam. Az edzés közbeni mérések egyébként elég sztenderdek, mivel a pulzust viszont rosszul regisztrálja, a lényege vész el az edzéskövetésnek. A GPS biciklizés közben jól működik (folyamatosan lefagyott viszont, ha csak az órán keresztüli iránymutatásra használtam volna, úgy volt használható, ha először a telefonon pötyögtem be, hova akarok menni), és óriási plusz, hogy a piros lámpáknál tűpontosan megállt a mérés, és ugyanilyen pontosan újra is indult – ezzel sok okosóra próbálkozik, de nagyon kevésnek sikerül megugrania, hogy tényleg szinkronban legyen a mozgással. A Galaxy Watch 5 Pro támogatja a GPX-et (GPS Exchange Format File), amely egy olyan fájl, amely megőrzi a túrázás és kerékpározás közbeni földrajzi információkat, illetve fel is lehet tölteni hozzá előre meghatározott útvonalakat, de ezt nem tudtam tesztelni.

Hasznos funkció a testösszetétel-mérés, amit mindennap ugyanakkor érdemes elvégezni, és megmondja például, hogy mennyi izom, zsír és víz van a testben éppen aktuálisan.

Erre lehet célokat megállapítani a Samsung Health Monitoron belül, és rendszeresen figyelni, hogy haladunk – nem tudom, valójában mennyire pontos mérésekről beszélünk, mindenesetre jó volt vele játszani. Hasznosnak találtam még azt is, hogy az óra összeköthető a My Fitness Pal szolgáltatással, és bár csak azokat az értékeket mutatja, amit telefonon beírunk, mégis hasznos néha ránézni, hogy áll az ember.

Az Apple egészségfunkciói ezzel szemben ugrottak egy szintet még a korábbi szériához képest is, van ugyanis benne testhőkövetés, így kifejezetten alkalmas cikluskövetésre, visszamenőlegesen pedig peteérésbecslésekkel segíti a felhasználót. Itt viszont a funkció ki is merül, láz megállapítására nem igazán használható az eszköz, valószínűleg azért, mert azért csuklón keresztül nem túl pontosak ezek a mérések. Az óra rengetegféle edzést támogat, és egyes edzéstípusoknál nagyon hasznos tud lenni az is, hogy mutatja, éppen milyen pulzustartományban dolgozik az ember. Utólag ezt a Samsung is kielemzi, de közben nem láttam, hogy bárhol írná – pedig ha valaki pulzuskontrollal dolgozna, ez azért nagyon hasznos funkció. Az Apple nem mérte félre a pulzusomat, nagyjából annyit mutatott, mint amennyit a saját, már bizonyítottan megbízható Garmin órám szokott.

Mindkét óra tudja a folyamatos pulzusmérést, és azt is, hogy jelezzen, ha túl magas vagy túl alacsony a pulzus. Az Apple eszközén megjelent körkörös aktivitásmérőket a Samsung is lekoppintotta, csak ott szívecskeformában mutatja a haladó sáv, hogy a napunkból éppen mennyit mozogtunk, álltunk vagy töltöttünk aktívan. Ezeket az ábrákat én abszolút motiválónak tartom, aranyos kis feature, jó napközben nézegetni. EKG-t mindkét órával próbáltam többször csinálni, de egyik sem lett érvényes, úgyhogy vagy az én készülékemben van a hiba, és gyorsan orvoshoz kéne fordulnom, vagy az órákkal volt valami gond. Az alvásmérés mindkét eszközben teljesen rendben van, az Apple még az órát is elaltatja, ha kérjük, leállítja a riasztásokat, elhalványítja a képernyőt, és csak a digitális órát mutatja. Ezenkívül a Fókusz móddal saját értesítéscsokrot is összerakhatunk magunknak, vagyis megmondhatjuk, hogy milyen értesítéseket szeretnénk látni az órán, és milyeneket nem.

Az Apple érdekes újítása egyébként, ami már az új iPhone-okban is elérhető, hogy a pontosabb giroszkóp és gyorsulásmérő segítségével érzékeli, ha az ember autóbalesetet szenved, és magától segítséget hív. Nem tudom, hogy ez a funkció Magyarországon is elérhető-e, értelemszerűen magamtól nem akartam tesztelni, de mindenképpen hasznos lehet a bajban. A korábbi iOS rendszer is tudta már ugyanezt esés esetén, de ezt sem próbáltam most ki (szerencsére).

Érzékelők az Apple Watchon – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex
Érzékelők az Apple Watchon – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Az Apple Watch Apple-sznob, a Samsung Watch Samsung-sznob

Összességében használni egyébként mindkét órát nagyon könnyű, de a Samsung rendszere néha kicsit lelassul. Számomra meglepetés volt azonban, hogy az Apple óráját csak iPhone-nal lehet társítani: ez ugyan abszolút illik abba a képbe, amit eddig az Apple-ről gondoltam, csak megnehezítette a dolgomat, mire találtam egy iPhone 8-asnál újabb telefont friss iOS-szel. Utána már pofonegyszerű volt működésbe hozni, és használni lényegesen nagyobb élmény volt, mint az egyébként bármilyen Android rendszerű telefonnal összeköthető Samsungot. Azt is érdemes megjegyezni, hogy utóbbin egyes funkciók csak Samsung telefonokon működnek, a vérnyomás és EKG méréséhez például olyan app kell, amit a Samsung csak a saját eszközökre tesz elérhetővé.

Az ára mindkét órának elég borsos: a sima pro 205 ezerért vihető haza, míg az eSIM fogadására alkalmas LTE verzió 225 ezer forintba kerül. Az Apple Watch 210 ezer forinttól, míg a mobiltelefon nélkül is használható verzió nagyjából 260 ezer forintért vihető haza. Ennek fényében az Apple 8-ast inkább annak ajánlanám, akinek nagyon régi Apple Watch pihen a kezén, és újra váltana – iphone-os nem lennék miatta, és a 7-es szériát sem érdemes csak ezért lecserélni, de ügyes kis kütyü lett. A Samsungért viszont én nem fizetnék ennyit, ez talán inkább annak lehet megfelelő, aki korábbi Samsung óráját váltaná le, mondjuk, a még rövidebb üzemidő miatt, és maradna a márkánál.

(A teszthez az órákat a Samsung hazai képviseletétől, illetve az iStyle-tól kaptuk.)

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!