Samsung Fold 2: a telefon, ami nem is az

2020. október 01. – 23:04

frissítve

Samsung Fold 2: a telefon, ami nem is az

Másolás

Vágólapra másolva

Amikor a Galaxy Z Fold 2 tesztpéldánya megérkezett a szerkesztőségbe, a kicsomagolásra odagyűlő kollégák reakciói nagyjából egyenlő elosztást mutattak a „hú de menő” és a „mi a szar ez” álláspont között. A tesztelés során aztán én magam is bejártam az utat a két végpont között, mert a Samsung új kihajtható telefonja valóban ambivalens élmény.

Egyrészt a kihajtott óriásképernyő tényleg impresszív, maga a kihajtás aktusa pedig még úgy is menő, hogy azért tavaly óta bőven volt már idő megbarátkozni azzal, hogy a kihajtható telefonok nem csak sci-fikben léteznek. Másrészt viszont a mindennapokban nem a csillivilli innovációt akarja csodálni az ember, hanem használni a telefonját – amit megnehezít, ha az a telefon vastag, nehéz, szokatlanul működik, körülményes beállítgatni, és elképesztően drága.

Egyet fizet, kettőt kap

Eleinte úgy éreztem, a dél-koreai cégnél egy önmagáért való mérnöki bravúr köré építettek telefont, de már néhány nap használat után kezdtem ráérezni, hogy valójában elég jól ki van találva, mikor, melyik feladatra milyen nézet és képernyőelrendezés a legalkalmasabb. Az a kulcs, hogy mit is várunk el a készüléktől. Aki óriáskijelzős telefonként gondol a Fold 2-re, annak jó eséllyel nem fog tetszeni. Célszerűbb úgy kezelni, mint egy átlagos telefont, amibe belehajtogattak egy tabletet.

Ebben a megközelítésben máris kevésbé riasztóak a fentebb felsorolt negatívumok. Vastagnak vastag, de összecsukva, épp a szokatlanul hosszúkás formája miatt, egész jól fekszik a kézbe. Tényleg nehéz más telefonokhoz képest, de ha a villamoson zötyögve nem kinyitott állapotában próbáljuk egyensúlyozni, akkor azért nem vészes, egy tablethez képest pedig kifejezetten kompakt. Igaz, hogy szokatlanul működik, és kicsit macerás kiismerni és beállítgatni, de utána néhány érintéssel mindig minden pont ott van, ahol szükség van rá. Drágának drága, de –

Na jó, az ára még így is erős, tényleg eszméletlenül drága: szolgáltatófüggetlenül 750 ezer forint. Csomagban egyelőre csak a Vodafone-nál kapható, ott a legdrágább előfizetés mellé 685 ezerért adják.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Choose your weapon

A lényeg, hogy ne mindenre a gigantikus, 7,6 hüvelykes belső kijelzőt akarjuk használni, mert az nem mindenre jó. Amire máskor se rántanánk elő egy tabletet, ha már úgyis nálunk van a telefon, arra a Fold 2-t se feltétlenül érdemes kinyitni. Ezt a logikát támogatja az is, hogy a külső és a belső kijelző külön kezeli a kezdőképernyőt: ha az egyiken kirakunk oda egy appot, attól a másikon még nem lesz ott automatikusan. Ez elsőre kényelmetlennek tűnik, pedig valójában praktikus megoldás, hiszen úgyis más-más dolgokra alkalmas a két képernyő.

A 6,2 hüvelyes külső képernyő arra jó, hogy emaileket nézzünk, zenét indítsunk el vagy cikkeket olvassunk rajta utazás közben, esetleg elküldjünk pár üzenetet. Minden ennél komplexebb feladathoz érdemes kinyitni – de tényleg csak akkor, ha szükség van rá, bármilyen csábító is villogni vele, mert onnantól mindkét kezünkre szükség lesz a kezeléséhez. Kinyitva telefonálni meg tényleg csak akkor ajánlott vele, ha valakinek kifejezetten bohóckodni támad kedve.

A külső kijelzőn egyébként meglepő módon még a villamoson állva is egész pontosan el lehet pötyögni, a karcsúra összenyomott billentyűzet még könnyebben át is érhető egy kézzel. Némi dilemmát jelent viszont, hogy megtartsa-e az ember az alapértelmezett Samsung-billentyűzetet, mert vannak nála sokkal jobb appok is ugyanerre, és a Swiftkey például szintén előre telepítve is van. Azt viszont sajnos csak a gyári billentyűzeten lehet beállítani, hogy a gombok elrendezése igazodjon az épp használt üzemmódhoz, azaz az átérhetetlen belső kijelzőn két oldalra szétválasztva jelenjen meg, de a külső kijelző szűkös felületén egyben.

Na de mire jó, hogy kihajtható?

Mindenekelőtt érdemes a beállításokban átváltani tablet elrendezésre, mert az alapértelmezett nézetben minden app csak széthúzza a telefonra tervezett tartalmát, így viszont plusz tartalmat is meg tudnak jeleníteni – már amelyik támogatja ezt, mert soknak egyszerűen nincs tablet nézete.

Három esetben jön tényleg jól a tablet méretű belső kijelző: a nagyobb felületet kihasználó appoknál; a több vagy a behajlított képernyőt kihasználóknál; illetve a multitaskinghoz.

A videónézés kifejezetten jó élmény a nagy képernyőn. Bár a kihajtott kijelző képaránya miatt általában alul-felül kimarad egy nagy fekete csík, valójában így is jelentősen nagyobb hasznos felület marad, mint egy szintén nem apró Samsung S10+ kijelzőjén. Szintén jól jön fotónézegetéshez, illetve olyan, mobilon hagyományosan nyűgnek számító feladatokhoz, mint a pdf-ek vagy a táblázatok kezelése.

Egyes appok tudnak olyan trükköket, amelyeket kifejezetten a hajtogatós mobilokhoz terveztek a fejlesztők. A kamera például kihajtott kijelző esetén az egyik oldalon mutatja az élőképet, a másikon pedig az elkészült fotókat. Ha menet közben behajtjuk a kijelzőt, az app is igazodik, és visszaáll egyképernyős nézetre. Kihajtva pedig külön be lehet kapcsolni a külső kijelzőt, hogy lehessen az erősebb hátlapi kamerával szelfizni. Ha csak félig nyitjuk ki a mobilt, akkor laptopszerűen vagy sátoralakban lerakva állványként is használhatjuk videócseteléshez vagy filmezéshez.

Felül a dupla vastagságú Fold 2, alatta egy Samsung S10+
Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Kirakós játék

A harmadik eset, amikor jól jön a Fold 2 óriásképernyője, a multitasking, és erre a Samsungnál is nagy hangsúlyt fektettek. Egyszerre három appot lehet megnyitni egymás mellett, osztott képernyőn, de még ezekre is rányithatók felugró ablakban további appok. Ez egy pontig hasznos lehet, de könnyű elveszni az ablakok között, és az üresen még nagynak tűnő kijelző könnyen túlzsúfolható.

A legegyszerűbb, ha a képernyő jobb széléről behúzható Edge panelről nyitogatjuk meg az appokat, amelyeket egyszerűen a kívánt helyre lehet húzni. Ha felosztottuk a képernyőt, az épp megnyitott appkombinációkat el is lehet menteni, hogy legközelebb az Edge panelből már egyszerre dobjuk rá őket a kijelzőre. Ennek a beállítása kicsit szöszölős, és nincs is igazán a szánkba rágva, de miután rájöttünk, hogy működik, és egyszer végigzongoráztuk, utána tényleg könnyen és gyorsan használható.

Hiába néz ki jól az osztott képernyő ekkora kijelzőn, azért sok olyan esetbe is belefuthatunk, amikor nem különösebben praktikus. Például ha jegyzetelnénk valamit olvasás közben, az ehhez előpattanó billentyűzet rögtön ki is takarja mindkét app jelentős részét. Ilyen esetben egy idő után azon kaptam magam, hogy inkább ugyanúgy váltogatok a két párhuzamosan használt app között, mint máskor, csak most, a tablet méretű kijelzőnek hála, mindkettő jobban elfér, amikor épp előttem van.

Írni viszont kétségtelenül gyorsabb a Fold 2-n, mint egy sima mobilon. Ahhoz még ez is túl kicsi, hogy kiváltson egy laptopot, de két ujjal már vállalható időn belül be lehet kopogni akár egy cikknyi szöveget is (ennek bizonyítékát épp most olvassa). A nagy képernyőn írva opcionálisan be is hajthatjuk a kijelzőt, hogy meglegyen az az érzésünk, mintha egy mini laptopon dolgoznának, de valójában ennek nem sok gyakorlati értelme van, mert a gépelés ettől nem lesz könnyebb (sőt), a képernyő másik felét nem látjuk tőle jobban (sőt), és a készülék se fog stabilabban állni az asztalon vagy az ölünkben, mint ha egyszerűen csak kiterítenénk (sőt).

Az azért megállapítható, hogy nem a gépelés a Fold 2 fő erőssége. Átlagos méretű kezeim vannak, de egy hosszabb szövegrész leírása után eléggé elgémberedtek az állandó nyújtózkodásban. Pláne, hogy hiába indokolt a készülék súlya, azért könnyűnek semmiképp nem nevezném. Abban viszont van valami kielégítő, ahogy az ember dolga végeztével összecsapja a telefonját – persze csak finoman, ahhoz azért túl drága, hogy ész nélkül csapkodjuk!

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Szebb, jobb, strapabíróbb

Nem véletlen, hogy egészen eddig nem sok szó esett a telefontesztek olyan kötelező elemeiről, mint a processzor típusa vagy a memória mérete. Hardveresen nyilván csúcskészülék a Fold 2, ez ilyen áron el is várható tőle.

ProcesszorSnapdragon 865+
Memória12 GB RAM
Tárhely256 GB
Hálózat5G, Wifi 6
Kijelzők7,6 és 6,2 hüvelyk
Kamerák3×12 MP, 2×10 MP
Videómaximális felbontás: 4K
Akkumulátor4500 mAh, vezeték nélküli töltés
RendszerAndroid 10, One UI 2.5

Szoftverek terén sincs nagy meglepetés, a Samsung máshonnan már ismert okosságai ebben a készülékben is megtalálhatók. Beállíthatunk Bixby-rutinokat a mindennapos feladatok automatizálására, a Dex virtuális környezettel pedig asztali gépként is használható a Fold 2, ha van hozzá monitorunk, billentyűzetünk és egerünk.

Nagy előrelépés a tavalyi első Foldhoz képest, hogy míg azon inkább alibiből volt külső kijelző, mostanra ez egy teljes értékű mobilképernyővé fejlődött, még ha kicsit szokatlan is a hosszúkás képaránya. Az is javulás, hogy eltűnt a kameráknak és szenzoroknak fenntartott betüremkedés, és egyetlen kis kameralyuk-kivágás került a helyére.

A legfontosabb azonban magának a hajlíthatóságnak az evolúciója. Nemcsak a belső kijelző lett strapabíróbb, de a két részt összefogó zsanér is jóval masszívabb és egyben elegánsabb, mint az első változaté. A kijelző közepén húzódó árok műfaji adottság, de bőven együtt lehet élni vele. Igen, ha oldalról, fény felé tartva nézzük, simán látszik, de én még embert nem láttam a telefonját vagy a tabletjét oldalról, fény felé tartva használni.

Az aksi meglepően jól bírja a dupla kijelző meghajtását, ez részben az adaptív képfrissítésnek köszönhető, amely automatikusan váltogat a 60 és a 120 hertz között, attól függően, hogy épp mire használjuk a készüléket.

Esőben fotózni nem ezzel fog

Vannak azért gyenge pontjai a Fold 2-nek az ár mellett is, vagy inkább éppen azért, mert ennyiért még elvárna pár dolgot az ember.

Az egyik ilyen, hogy nem víz- és porálló. Persze ez ezen a ponton még nem is feltétlenül reális elvárás ettől a kijelzőtechnológiától. Az egyszeri vásárló azonban nem így gondolkodik, hanem úgy, hogy minél többet fizet egy telefonért, annál kevésbé szeretné, ha az első esőben tönkremenne.

A kamera sem a Fold 2 erőssége. Mármint nincs vele különösebb gond, de akár a Samsung saját hagyományos csúcstelefonjaihoz képest se ad semmi különöset ezen a téren, sőt kicsivel gyengébb is a három 12 megapixeles hátlapi és a két 10 megapixeles szelfikamera.

Fura hiányosság, hogy nincs hozzá toll, pedig a Note-szériát is jegyző Samsungnál kevesen értenek jobban ahhoz, hogyan kell egy telefonhoz jól használható digitális tollat fejleszteni.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Meddig bírja a hajtogatást?

A Fold 2 láttán minden kolléga azt kérdezgette – miután sorra jutott a hajtogatásban –, hogy hányszor lehet kinyitni, mielőtt tönkre menne.

Ehhez jó viszonyítási alap az első Fold, amelyet a Samsung szerint 200 ezerszer lehet behajtani, mielőtt az első problémák jelentkezni kezdhetnek. Ez napi száz kinyitás-becsukással számolva öt és fél éves problémamentes használatot jelent.

A német Chip magazin egyébként akkoriban tesztelte is ezt, és bár náluk 100 ezer hajtásnál nyikorogni kezdett a zsanér, majd 160 ezernél már nehezebb volt hajtogatni, a kijelzőn ez nem látszott meg, és maga a telefon továbbra is rendben működött. A Fold 2 mindenesetre masszívabbnak is tűnik, mint az elődje.

Megvegyem?

Hát, ha annyi pénze van, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül önben, akkor nyugodtan! De nem ez az a telefon, amiért érdemes hónapokig koplalni.

Abban mindenki egyetért, aki találkozott a Fold mindkét kiadásával, hogy a második változat minden szempontból sokkal jobban sikerült, miközben árban nem történt drasztikus változás. Ilyen értelemben az új modell még jobban meg is éri. Ez azonban még mindig inkább egy kísérleti telefon, amely a koncepció tökéletesítésére és bemutatására szolgál.

A következő logikus lépés az lenne, hogy a technológiai vadhajtások levagdosása után az árból is elkezdjen egy kicsit faragni a Samsung. Belépő szintű (de tényleg használható) hajtogatós kijelzőjű telefonnal még biztosan nem fogunk találkozni pár évig, de a következő, esetleg az az utáni Fold a háromhavi helyett talán már bő kéthavi átlagkeresetből is kijön majd.

(Borítókép: Ajpek Orsi / Telex)