A legtöbb, amit egy Madame Tussauds ki tud váltani egy látogatóból, az annyi, hogy hű, ezt a szobrot tényleg egy igazi emberről mintázták. Limitált műfaj, nem nagyon lehet benne a határokat feszegetni: viszonylag élethű szobrok híres, ismert, jellegzetes kinézetű emberekről, amikről aztán meg lehet állapítani, hogy azért annyira mégsem hasonlít, illetve hogy azt hittem, magasabb. Most már Budapesten is el lehet mondani, hogy nahát, Jimmy magasabb volt nálam.
Vagyis szerintem ezt csak Budapesten lehet mondani, kedden ugyanis megnyílt a Madame Tussauds budapesti kiállítótere, az első a cég történetében, ami franchise-rendszerben működik, ráadásul a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatásával, Kreinbacher József pezsgőmágnás aktív grundolásával. Múzeumnak kellene hívni, de nem az, mert sok tudást nem ad át azon kívül, hogy jobban megismerhetjük a Brad Pitt-dimenziót, vagy azt, hogy is néz ki Will Smith ülve.
Jimmy meglepően ki van gyúrva. Az arca nem igazán hasonlít saját magára, az álla csapott, az orrával mintha történt volna valami fura. Bőrjakó és nadrág van rajta, és egy nem túl jellegzetes cipő. Az ujjain gyűrűk, mindkét karján karkötő. Belenyúlnék a zsebébe, de be van varrva. Megmozgatnám a gyűrűket, de oda vannak ragasztva. Megfogom a karját, és látszik, hogy bicepszre gyúrt. Ha igazi lenne, akkor akkora pofont adna, hogy behorpadna tőle az arcom. A komplett Zámbó család már a Palazzo Dorottya előtt egy padon ülve várta az esemény indulását, úgyhogy nem volt túl nagy meglepetés, hogy ki lehet a legismertebb magyar, aki kapott egy szobrot, Zámbó Krisztián később azt magyarázta a sajtónak, hogy azért nem hasonlít annyira, az álla és az orra is más volt az apjának.
Jimmy csak az egyik a viaszba öntött magyar hírességek, történelmi személyiségek, ismert emberek közül: kapott saját szobrot Hosszú Katinka, aki most több hónapos várandósan egészen biztosan nem hasonlít saját szobormagára, kapott Puskás Ferenc, aki a falon valamiért Panchóként szerepel, és szinte képtelenség értelmesen lefotózni, kapott egy külön kifutót Palvin Barbara, külön koporsót Lugosi Béla, külön beugrót Széchenyi István, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály és Liszt Ferenc is. Mátyás király mögött a templomi üvegeken a megtestesült allegóriák láthatóak, Szent István mögött naplementés panoráma. Elképzelésem sincsen, hogy Mátyás királynak hogyan kellene kinéznie, torzítja az emlékezetemet Helyey László hangja, a rajzfilm, az iskolai történelemkönyvek, de végül is, akár így is nézhetett ki. Azt hittem, magasabb.
A budapesti Madame Tussauds területe tematikus blokkokra oszlik, írom le ezt nagy lendülettel, majd el is bizonytalanodom, mert sehogy nem jövök rá, hogy az első blokknak mi a tematikája. Egy szűk, telegraffitizett utcán vagyunk, ahol ott ücsörög egy padon George Clooney, mellette a földön egy pici malac. Szintén ücsörög Will Smith, mögötte a falon a Lánchíd, amin a valóságban nem ücsörgött, hanem a tetején táncolt, bár azt nehéz egy mozdulatlan szoborral reprodukálni. Itt van a képzeletbeli bevásárlóutcán Peter Falk, akinek ez már a második szobra a fővárosban, Marilyn Monroe és Ariana Grande. Ők is alacsonyak amúgy. (Ezt a viccet most abbahagyom, és leszögezem, hogy egyetlen ember volt meglepően magas a helyszínen, a kiállítást ünnepélyesen megnyitó, semennyire sem viaszból készült Karácsony Gergely.)
A híres emberek sikátorának egyik falán, nagyjából akkora méretben, mint egy kisebb BKV-busz, egy animáció megy, aminek sajnos az alkotóját nem ismerem, el vagyok bizonytalanodva, hogy szeretném-e egyáltalán, mert aki kitalál egy építési darun lengő Szent Koronát, 2-es villamosról leszálló, gulyát hajtó betyárt és egy Rubik-kockát tartó Rodin-szobrot, hát, ott súlyos, egészségtelen és indokolatlan hungarikum-túladagolás esete áll fenn. Balogh-Madár Emese, a Fidesz-KDNP ötödik kerületi alpolgármestere büszkén mondta a megnyitón, hogy a kerületben lakik Zacher Gábor kábszerszakértő is, esetleg ajánlanám neki is, hogy esettanulmányként tekintse meg.
A hírességek sikátorából megdöbbentő módon hirtelen a globális politika színterén találjuk magunkat, első emberként pedig majdnem rádől a kedves látogatóra Donald Trump, akinek a hajszínét nem sikerült teljesen eltalálni, illetve a floridai narancsszín sem ült ki annyira a bőrére, de rögtön sikerült azt a hangulatot árasztania, mint a folyosós iskolatársnak, aki ad egy gyomrost, ha nem kap azonnal egy szendvicset. Trump mögött a Fehér Ház ovális irodájának egy asztalát is felépítették, mögötte az elnöki család fotóival, illetve az asztalon van egy gomb, amit meg lehet nyomni, és talán történik valami, de nem vagyok benne biztos, a hangzavarban semmit sem lehetett kivenni. Ebben a teremben, Trumppal szemben áll a kínai pártfőtitkár, az integető Hszi Csin-ping, akinek amerikai kollégájával szemben csak egy diszkrét függöny jutott, mintha egy év végi ballagáson jelentené be, ki lesz a következő szavaló. A Csupasz Pisztoly/Nagy Durranás-hangulatot tovább erősíti Gorbacsov és Ronald Reagan jelenléte is, közéjük be lehet állni egy pódiumhoz, és négy évtizeddel ezelőtti világhatalomnak képzelni magunkat, a közönségben Erzsébet királynéval és Ferenc pápával. Úgy tudom, hogy Bécsben Obama-szobor van a helyi Madame Tussauds-ban, nálunk meg kell elégedni a republikánusokkal.
A Palazzo Dorottya középső, hatalmas terme a kiállítás középpontja, itt kaptak helyet a legnagyobb magyar hírességek: Lugosi Béla egy koporsóval, Karády Katalin egy korabeli MG-autóval, Sissi egy hintóval és egy nem éppen korabelinek tűnő, 360 fokos szelfit készítő készülékkel. A budapesti Madame Tussauds büszkén hirdeti magáról azt a húsz éve elcsépelt kifejezést, miszerint interaktív. Nem arra az interaktivitásra gondolok, hogy oda lehet sétálni Steven Spielberghez, és a szemébe nézni, amit állítólag a München budapesti forgatásán tilos volt. Hanem azt, hogy ez nemcsak egy kiállítás, hanem valamit nyomkodhat a kedves látogató is: Petőfi Sándor mellett például van egy érintőképernyős számláló, amin lehet szavazni, hogy a szabadság vagy a szerelem a fontosabb. Van a kis beugrójában egy digitális írógép, amin ha bepötyögünk egy szót, akkor egy ChatGPT-szerű algoritmus ír egy verset belőle, amit ki is nyomtat, és haza is vihetjük. Nekem van így egy versem Orbán Viktorról, valamikor még jól jöhet. Papp László mellett játéktermi bokszgép van, a sportos teremben pedig fel lehet venni VR-szemüveget, de én már idén voltam a Dalí-kiállításon, a VR-kvótámmal egy évtizedre megvagyok.
A leghideglelősebb egyértelműen az a terem, ami egy bulihelyszínnek van berendezve, a sarokban érthetetlenül egy Zsolnay-felirattal és egy feltehetőleg porcelánból készült, absztrakt sellőszoborral. A terem két szélén híres emberek hasonmásai állnak: Leonardo DiCaprio, Robert Downey Jr., Brad Pitt, Penelope Cruz, Madonna. A terem végében van egy keverőpult, csak dísznek, mert a zenét nem tudjuk vele sehogy változtatni, az megállás nélkül szól. Ha a DJ-pultba állunk, azt láthatjuk, hogy egy üres, kerámiával túldíszített teremben áll egy csomó, szupersztárra nagyon hasonlító baba, akiknek a szemében nem tükröződik semmi, nem mozognak, ránk se hederítenek. Egy pokoli céges buli, ahol megkértek, hogy tegyél be valami zenét, és messziről látod, hogy Sandra Bullock elégedetlen, és nem sokára megkérdezi, hogy mikor jön majd valami táncolós. Bullock amúgy totál értelmezhetetlen módon egy külön termet kapott, ahol csak ő van, illetve a szelfimúzeumok állandó kiegészítője, a műanyag labdákkal teli régimódi kád. Ha eddig nem lett volna világos, a Madame Tussaud egy szelfimúzeum, csak a kellékekkel rengeteget molyoltak szakemberek. Palvin Barbara egy kifutót kapott, Lady Gaga pedig egy öltöző közepén áll, teljes puccban. Ők ketten teszik ki a divatszekciót, plusz még egy rakat kellék, ruha, kiegészítő, amit nem lehet megmozdítani, mert le vannak ragasztva a polcokra.
Az alakokhoz egyébként hozzá lehet érni, lehet őket fogdosni, paskolni, simogatni is, ha valakinek ahhoz szottyan kedve, egy külön csapat foglalkozik azzal, hogy karbantartsa őket. Az más kérdés, hogy amúgy annyira nem egy különleges érzés, nincsen semmilyen élethű hatásuk, ridegek, szilárdak, üregesnek hatnak, imbolyognak egy pici mozgástól, nagyjából akkora tapintási élményt nyújtanak, mintha egy próbababát fognánk meg. A hajak és arcszőrök a helyükön vannak, de a tapintásuk drótszerű. Rihannának azok a tetkói is megvannak, amiket a haja kitakar, igen, ez azt jelenti, hogy megnéztem Rihanna tarkóját, pontosabban a ruhájának márkáját. A saját, Savage x Fenty márkájú kapucnis pulcsiját hordja, szóval autentikusságra nem lehet panasz.
Ahogy azt hiszem, a Madame Tussauds-ra sem lehet nagyon, mert nem hiszem, hogy a híres emberek hasonmásaival kombinált szelfimúzeumot lehetne ennél magasabb fokon megvalósítani. Igen, Angelina Jolie közelről úgy néz ki, mintha Morticia Addams arca megadta volna magát a sok glamúrfénytől, Ryan Gosling oldalról nézve már nem sztár, hanem Zoli a könyvelésről, Neumann János világhírű matematikust pedig sikerült a kijárathoz letenni, mindenféle háttér nélkül, közvetlenül a múzeumbolt elé. De nem hiszem, hogy bárki átverve fogja érezni magát attól, ha megveszi a tizennégyezer forintba kerülő belépőt a budapesti Madame Tussauds-ba. Egy kicsit közelebb kerülhettek azokhoz az emberekhez, akiket anélkül is felismerne bárki, hogy elolvasnák a névtáblákat. Én kifejezetten örülök neki, hogy Lugosi Béla emlékezetének nemcsak egy kérdéses eredetű szobor állít emléket a fővárosban, hanem elismerjük valamilyen formában, mint a magyar kultúra megkérdőjelezhetetlen hagyatékát a világban. Ő is magasabb volt nálam.
A Madame Tussauds Budapest az ötödik kerületi Palazzo Dorottyában nyílt meg. Egy felnőtt jegy 13 990 forint. További információk a honlapján.