2023. május 7. – 07:00
2019-et írtunk, amikor a bíróságon először megláttam Portik Tamást. A rendszerváltás után születtem, és már azután költöztem Budapestre, hogy őt letartóztatták. A városi legendákon és a maffiózós filmeken szocializálódva egyáltalán nem azt vártam, amit végül aztán az arcomba kaptam: hosszú, őszes szakáll, vállig érő kócos haj, szűkszavúság, alig hallható beszéd. Így nézett ki az az ember, aki hosszú évekig a magyar alvilág egyik legmeghatározóbb figurája volt.
Távolról sem hasonlított arra a jól szituált fickóra, amilyennek Dezső András a legújabb könyvében jellemzi: egy férfi, aki adott a külsejére, eljárt kondizni, nem habzsolt zsíros kajákat, szeretett magasított cipőkben járni vagy épp lábujjhegyen állni, annyira zavarta, hogy alacsony, és rendszeresen elutazott Milánóba vagy Bécsbe, hogy ott olyan luxusruhákat vegyen magának, amiket Budapesten a kilencvenes években még nem árultak. És aki a zuglói férfimosdóban ezzel a szöveggel rémisztgette az oda betérőket: „Lehúzom a bugyidat, és seggbebaszlak!”
A korábban indexes, ma a HVG-nél dolgozó Dezső András alig pár év alatt már a negyedik könyvét tolta ki magából. Írt már a hazai kokainpiacról, a kémek világáról, és a magyar szervezett bűnözésről is a hetvenes évektől. Ez volt a Maffiózók mackónadrágban, és valamennyire ehhez kapcsolódik a mostani, Nagyfőnök című könyve is. De míg az előzőben sok, szerteágazó sztori és brigád jelent meg, addig legújabb könyvében Dezső egy ember történetére próbál fókuszálni.
Ez pedig Portik Tamás és köre, akiknek a kezdeti stiklijeit, majd az egészen komoly vélt vagy valós bűncselekményeit a könyv egészen 1982-től napjainkig követi végig, több mint négyszáz oldalon keresztül. Olajszőkítés, Prisztás- és Fenyő-gyilkosság, Aranykéz utcai robbantás, bomba a kisgazdapárt székházánál, ezek a történések mind meghatározták a rendszerváltás utáni közbeszédet, és így vagy úgy, de Portikot mindegyikkel összefüggésbe hozták.
A könyvhöz épp csak csak egyetlen emberrel nem sikerült a szerzőnek beszélnie: magával Portikkal. Az olvasóban okozhat némi hiányt, hogy épp a főszereplő nem szólal meg egy róla szóló könyvben, de Dezső saját bevallása szerint sok olyan szereplővel is beszélgetett, akik egészen közeli kapcsolatban voltak vele. Szerencsére még így is kiderülnek olyan részletek, amelyekről eddig a nyilvánosság nem tudott.
Egy ponton viszont Dezső azt is elhinti, hogy vannak olyan emberölési ügyek, amiknél bár neki már összeállt a kép arról, kik lehetnek a gyilkosok, a rendőrség ezekre még mindig nem jött rá. Ezeket viszont – sajnos – még ő sem fedi fel a könyvben, mert szerinte ez nem az ő dolga.
Csibészkedéssel indult, nagy lett az étvágy
Az egész sztori azzal kezdődik, hogy Portikot nagy csinnadrattával 2012-ben letartóztatják a budai villájában, így aztán még az is rögtön képbe kerül az egykor szebb életet élő maffiózó sorsával, akinek amúgy fogalma sincs arról, ki ő és miket csinált. Mert Portik azóta sem jött ki a börtönből.
Ezután részletesen megismerhetjük, milyen volt Portik gyerekkora, a halott anyával és a részeges nevelőapával, hogy jött össze az utcán azokkal az arcokkal, akikkel előbb csak csibészkedtek, telefonfülkéket, járókelőket fosztogattak, autókat törtek fel, és akik utána még évtizedekre fontos szereplői lettek az életének.
Már a könyv első száz oldalából lejön, hogy Dezsőnek az egész sztori, az összefüggések és a kapcsolati hálók a kisujjában vannak, mert bár láthatóan Portik a könyv főszereplője, a szerző gyakran tesz kisebb-nagyobb kitérőket mások irányába. Akik bár mind kötődnek valahogy hozzá, olvasó legyen a talpán, aki egy lefekvés előtti lapozgatásnál ki tudja szűrni közülük azokat, akik valamiért később még fontosak lehetnek a könyvben. Nekem is sokszor csak azért sikerült, mert jegyzeteltem ehhez a cikkhez. Később ezt maga Dezső is próbálja kiküszöbölni, mert amikor a fontosabb szereplők visszatérnek a történetbe, akkor egy-egy mondattal ő maga próbálja meg az olvasó fejében helyrerakni a szálakat, segíteni a beazonosítást.
De szerencsére még ezek a gyakori kikacsintások sem mindig csak száraz információhalmazok, mert vannak köztük egészen parádés jelenetek is. Például egy börtönszökés, ráadásul az a filmbéli, ablakon kimászós verzió. Vagy amikor Portikék lehallgatnak egy jósnőt, hogy kiderüljön, a kliense hol rejtette el otthon a hatalmas lóvét.
Rengeteg olyan kocsmát, diszkót, éttermet sorol viszont fel a könyv, amelyek ma már egyáltalán nem léteznek (Ballada, Velence, Bukarest, Vino bár, Randevú diszkó stb.), és bár azok talán nosztalgiázhatnak ezeken egy sort, akik éltek akkoriban és ismerték ezeket a helyeket, néha okozhat némi zavart, hogy minden második oldalon egy másik kocsmában, diszkóban vagy bárban röffennek össze a szereplőink. Az ilyen részleteket néha simán ki lehetett volna hagyni a sztoriból.
Kiderült, ki intézte a bombát
A gyerekkori stiklik után jut el a könyv az egyik első fontos részéhez, az olajszőkítéshez, Dezső pedig részletesen végigvezeti az olvasót azon, hogy használták akkoriban az olcsóbb háztartási tüzelőolajat a kocsik gázolajaként, hogy kellett piros festéket keverni a háztartásiba, hogy a hatóság meg tudja különböztetni a kettőt, és hogy szedték ki végül a simlisek ezt a pirosat az olajból, hogy mégis kicselezzék a hatóságokat. Az is kiderül, Portik ebből a bizniszből (ez az Energol Rt. nevű közös biznisze Drobilich Gáborral) talán túl hirtelen szedte meg magát, mert túlságosan gyorsan elhitte magáról, hogy kezd érinthetetlen lenni. Az étvágya pedig egyre nagyobb lett, de közben egyre inkább távolságtartó is.
Érdekes mozzanata a könyvnek, hogy Portik a vagyonosodás után hogy próbált meg átalakulni egy finomabb eleganciává, hogy kezdte el lapozni az idegen szavak szótárát, és hogy talált rá a „felvilági” apafigurájára, Mészöly Gábor pszichológusra. Aki egyébként annyira fontos része az életének, hogy még az Egyesült Államokba is követte Portik családját, hogy ott segítsen nekik. Közben viszont mindvégig megmaradt neki az alvilági lét is és az ottani mentora, Drobilich, akivel a szerző maga is jóban volt, elmondása szerint sokat beszélgettek, míg élt.
Dezső a kilencvenes évek társadalmi-politikai hátterével is képbe helyezi az olvasót, a privatizáció utáni csalódott emberekkel, akiknek a biztonságérzete egyre inkább csökkent. Fontos szál a könyvben, hogy ekkoriban, 1995-96-ban Budapest különböző pontjain kézigránátok robbantak.
A könyv a már ismert és kevésbé ismert részletek mellett újdonságokat is tartogat: innen derül ki az, hogy ki intézte a bombát a Független Kisgazdapárt Belgrád rakparti székházához 1998-ban, amit végül nem robbantottak fel – a könyvből az is kiderül, miért nem. (Később bombát helyeztek el Torgyán József és Szájer József otthonánál is, ezek már felrobbantak.) A politikai robbantásként elhíresült akciók hátterét a rendőrség nem fedte fel, és mivel ezekben senki sem sérült meg, a rongálás miatt indult ügyek már rég elévültek. Dezső könyvéből viszont kiderül, hogy Portik emberei voltak az akciók végrehajtói.
És míg eleinte senki sem sérült meg ezekben a támadásokban, azok kezdek egyre inkább eldurvulni. Dezső részletesen végigveszi az Aranykéz utcai robbantást, Prisztás József vállalkozó és Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolását is. És bár a hatóságok ezeket Portikhoz kötik, ő egyikben sem tett beismerő vallomást. Dezső mindenesetre próbálja érdekes mozzanatokkal megfűszerezni ezeket a bűncselekményeket. Portik például rendszeresen járatta az anyósát az Aranykéz utca szomszédságában lévő lakásába növényeket öntöztetni, de épp a robbantás előtt pár nappal azt üzente neki, most akkor egy-két hétig ne is tegye a lábát a környékre. Miután megtörtént a robbantás, a nő mehetett megint locsolni.
Rendőr vagy? Engem figyelsz?
Erős szála a könyvnek Portik egyre súlyosbodó megzuhanása és paranoiája. Volt, hogy feleségének huszonnégy órán keresztül négykézláb kellett mozognia a lakásban, hogy senki ne lássa meg az ablakon át. Mobiltelefont nem használt, egy emberrel kétszer nem találkozott ugyanott. Beszélgetéseiről hangfelvételt készített – ilyen felvétel miatt áll most Gyárfás Tamás is bíróság előtt a Fenyő-ügyben –, idegen helyen sosem ivott pohárból, mert nem akart ujjlenyomatot hagyni, és gyakran lépett oda vadidegenekhez az utcán, hogy kérdőre vonja őket: „Rendőr vagy? Engem figyelsz?”
A kétezres évekre már nyoma sem volt annak a korábbi magabiztosságának, amikor még a tükör előtt is azt mondogatta magának, hogy láthatatlan a hatóságok számára, ahogy már nem pattant be lazán a Ford Granadájába sem, hogy azt hajtogassa magáról, ő Tony Montana A sebhelyesarcúból.
A politikai ínyencek viszont lehet, hoppon maradva érzik majd magukat: Dezső megpendíti a szálat, amikor 1995-ben Portik véletlenül épp Orbán Viktorral együtt utazott egy repülőn. Portik sleppje elvileg irgalmatlanul hangoskodott a gépen, ami sok utast zavart. Hogy az akkor még ellenzékben politizáló Orbán mit gondolt, amikor a bagázst hallgatta, az ebből a könyvből nem derül ki.
Ahogy az is egy érdekes mozzanat, amikor Portik egy börtönből adott interjújában azt állította, egyszer személyesen adott át kenőpénzt Rogán Antalnak, erre viszont semmilyen bizonyíték nincs. Ez a vonal többé nem is tér vissza a könyvben. A Gyurcsány-kormány idején pedig még a Miniszterelnöki Hivatalban is fogadták Portik anyósát, aki segítséget kért a lánya és unokái felkutatásában, de elvileg nem tudtak neki segíteni. A találkozón elhangzottakról sajnos semmit nem tudunk meg a könyvből.
Bár a műfaj kevéssé engedi, azért több ponton átjön a Dezső-féle humor is. Például az olyan mondattal, hogy „ittasan nem tanácsos autót vezetni. Különösen akkor nem, ha az ittas vezető egy bérgyilkos, akit már évek óta próbálnak elfogni a rendőrök”. Vagy „míg Portik motivációs tréningeket hallgatott, a rendőrségnek erre nem volt szüksége: elég motivált volt ahhoz, hogy végre nyakon csípje”.
A könyv megjelenése előtt Dezső azt állította, csak úgy akarta megírni ezt a sztorit, ha bele tud látni Portik körének egykori működésébe és viszonyaiba, „ha ezt a falat át tudom törni”. Az olvasás közben is nyilvánvaló, hogy rengeteg információt, érdekességet gyűjtött össze, sőt, néhány helyen az is lejön, hogy bár lenne még kakaó a sztoriban, Dezső nem ír/írhat le több részletet. Ez a rengeteg információ, név, becenév, helynév néha azért nehezen emészthető meg egyben olvasás közben. Portik története mindenesetre mindenképp ért már egy könyvet, Dezső pedig gyakran a szemünk előtt megelevenedő jelenetekkel írta azt meg.
Dezső András: Nagyfőnök
21. Század Kiadó
4990 forint
