2022 után előzetesen a 2023-as év eleje is kifejezetten erősnek tűnt videójátékos fronton, amiben elég nagy szerepe volt annak is, hogy a sok tologatás után végül február 10-ére időzítették a Harry Potter-univerzum eddigi legambiciózusabb játékának megjelenését is. Ez a Hogwarts Legacy, ami első ránézésére tényleg mindent megtestesít, amit a rajongók valaha akarhattak egy játéktól, a tavaly márciusi bemutató óta azonban az őszinte lelkesedés helyett olyan témák uralták az azt övező diskurzust, mint
a vezető fejlesztő korántsem polkorrekt posztjai, J. K. Rowling nyíltan vállalt transzellenessége, vagy éppen a varázslók által elnyomott koboldok polgárjogi felkelésének jogossága.
Egy héttel a megjelenés előtt könnyen érezheti azt az egyszeri rajongó, hogy a Hogwarts Legacy megvásárlásával valójában nem egy nosztalgikus varázslós játékra ruház be, amelyben végre tényleg bejárhatja Roxfortot és annak környékét, hanem rizikós kinyilatkoztatást tesz egy fontos társadalmi kérdésben. De hogy jutottunk el ide, és végső soron milyen hatása lesz ennek magára a játékra?
Mi az a Hogwarts Legacy?
Noha a Harry Potter-univerzum fénye a Legendás Állatok-filmek sorozatos kudarcai miatt alaposan megkopott az utóbbi időben, a J. K. Rowling által megalkotott világ 26 évvel az első könyv megjelenése után is óriási népszerűségnek örvend. A filmek színészeire jobban ráégett a karakterük, mint Robert Pattinsonra a csillogó vámpír, és a mai napig kötelező eleme minden politikai diskurzusnak egy dumbledore-os vagy egy voldemortos hasonlat, és persze a menetrendszerű könyörgöm, olvass el egy másik könyvetválasz is. A Harry Potterből az ezredforduló óta nagyjából mindent csináltak már, beleértve ebbe videójátékokat is, de ezek a PS1-en hülyén kinéző Hagriden kívül igazából semmilyen örökséget nem hagytak maguk után.
Ezen változtathat most a Hogwarts Legacy, amely jóval a könyvek cselekménye előtt, az 1800-as évek végén játszódik, és minden jel szerint sosem látott szabadságot nyújt majd a játékosoknak. A fejlesztők az eddig látottak alapján tényleg komolyan gondolták a nyílt világot, és azt is, hogy ezt minden eddiginél részletgazdagabban mutassák be. Arra például sosem volt még lehetőség, hogy a Roxfort négy házának klubhelyiségét bejárják a játékosok, most viszont lesz, mert bármelyik házba be lehet majd kerülni. Roxfort mellett ráadásul nemcsak Roxmortsot és a Tiltott Rengeteget lehet majd felfedezni, hanem korábban sosem látott helyszíneket is.
A világ mellett állítólag a karakterekre és a sztorira is nagy hangsúlyt fektettek az alkotók, csak úgy röpködtek a „minden mindennel összefügg”-ök, meg a „több mint száz mellékküldetés”-ek. Az is kiderült, hogy ugyan a három főbenjáró átok használatáért sem fogják büntetni a játékost, de a környezetünkben azért fognak reagálni arra, ha meghallják, hogy Avada Kedavra. A megjelenéshez közeledve a játékmenetről is kiderült már gyakorlatilag minden, és bár a kereket nem találták fel, ránézésre jól megfogták a Harry Potter-univerzum varázslásának lényegét. Múlt héten a nagyobb tartalomgyártók és a szaklapok már játszhattak is pár órát a játékkal, az egybehangzó vélemény pedig egyelőre az, hogy na, végre egy jó Harry Potter-játék.
Miért akarja egy rakás ember bojkottálni?
Az eddigiek alapján okkal csillanhatott fel mindenkinek a szeme, aki együtt nőtt fel Harry Potterrel, a Hogwarts Legacynek azonban van egy mára sok szempontból kínossá vált kiindulópontja: J. K. Rowling. A játékot 2020-ban jelentették be, nagyjából éppen akkor, amikor az alapjául szolgáló könyveket író Rowling egy tweetben transzellenes kijelentéseket tett, és bár ezután többek közt a Harry Potter-filmek sztárjai is nyilvánosan elítélték a nyilatkozatait, számos híres művész és tudós állt ki mellette is a transzfóbiáról szóló vitában megnyilvánuló „cancel culture” szólásszabadságra jelentett veszélyei miatt.
Az írónő azóta sem visszakozott, sőt, egyre hevesebben állt bele az ilyen jellegű vitákba, és az évek során az egyik legfontosabb zászlóvivője lett a transzokat kirekesztő radikális feminista (TERF) mozgalomnak. Rowling transzellenes ámokfutása az elmúlt hónapokban tényleg egészen lenyűgöző szintre emelkedett, december végén például azt válaszolta valakinek, hogy „Merry Terfmas”, pár napja pedig egy szüfrazsettek elhallgattatásáról szóló karikatúrát tett egy „Fogd be a pofád, TERF” feliratú meme mellé, mert a két dolog szerinte ugyanazt jelenti. Igen, szerintem is kamunak hangzik, pedig igaz, erről a posztról van szó:
Ha valaki szeretne bővebben is foglalkozni a közéleti viták ilyen jellegű eltolódásával, illetve az identitáspolitika térnyerésével, az nézze meg ezt a Telexikont. Itt most elég annyit rögzíteni, hogy függetlenül attól, hogy ki mit gondol Rowling kijelentéseiről, az teljesen egyértelmű, hogy az egykor ünnepelt írónő három év alatt elképesztően megosztó személyiséget csinált magából, ennek pedig a munkásságára is komoly hatása volt.
Azt ugyan korábban egyértelművé tették, hogy Rowling közvetlenül nem vesz részt a játék megalkotásában, és az is kiderült, hogy a játékban lehet transznemű karaktert csinálni, de a Hogwarts Legacy vállaltan az ő munkásságán alapul, és a csapatával is szorosan együttműködtek a fejlesztés során.
Rowling jogtulajdonosként pénzügyileg és a reputációját tekintve is egyértelműen profitálni fog belőle, ez a tény pedig az elsődleges oka annak, hogy sokan bojkottálni akarják a játékot.
Persze ahogy azt a Kotaku is összefoglalta nemrég, más problémákat is felvetettek az elmúlt hónapokban. Az egyik az egykori vezető fejlesztő, Troy Leavitt személye, akiről menet közben többek közt az is kiderült, hogy támogatta a 2014-es GamerGate-botrány zaklatóit, a másik pedig az, hogy a játékban központi szerepet játszanak a koboldok, akiknek az ábrázolása már a könyvek megjelenésekor is megosztó volt bizonyos körökben. Leavitt menet közben távozott – bár állítólag nem a kirobbant botrány miatt –, a koboldok kérdésköre viszont azóta is vitatott.
Egyrészt mert Rowlingot korábban is vádolták már azzal, hogy zsidó sztereotípiákra alapozta a fajt, másrészt pedig mert a kánon szerint rendszeresen fellázadtak az őket elnyomó varázslók ellen, a játékban pedig pont egy ilyen lázadást kell leverni, ami többeknél úgy csapódott le, hogy a játékos feladata a polgárjogokért és egyenlő bánásmódért küzdő koboldok visszaterelése a karámba.
Akkor most emiatt ne játsszak vele?
Ez egy olyan kérdés, amire igazából nem lehet választ adni, némi kontextust viszont lehet kanyarítani köré. Dacára annak, hogy az elmúlt hónapokban a Hogwarts Legacyval kapcsolatos diskurzusban botrány botrányt követett, az előrendelések alapján könnyen lehet, hogy ez lesz 2023 legjobban fogyó játéka, vagyis a jelek szerint fordított felállásban ugyan, de pontosan ugyanaz játszódik le, mint a The Last of Us II-nél, ami annak ellenére is az előző konzolgeneráció egyik legkelendőbb és legjobban elismert játéka lett, hogy a megjelenése előtt rengeteg „anti-woke” embernél kiverte a biztosítékot.
A The Last of Us II azért is jó példa, mert miután kijött a játék, kiderült, hogy a szivárgások alapján több dolgot félre is értettek azok, akik egyből nekiugrottak a fejlesztő Naughty Dognak (erről az egészről még a régi Indexen részletesen is írtunk). És hát persze azért is, mert több mint valószínű, hogy itt is inkább az fogja vezérelni a legtöbb embert a későbbi vásárlásban, hogy a botrányoktól teljesen függetlenül jól sikerült a játék, vagy sem. Az sem tűnik elképzelhetetlennek, hogy a játék összetettebb problémaként fogja tálalni a koboldlázadást, mint amilyennek az elsőre tűnik, sőt, az is lehet, hogy itt sikerülni fog árnyalni egy olyan kérdéskört, ami eddig rossz szájízt hagyott az emberekben. És persze az is lehet, hogy nem, mert egyelőre senki sem tudja, hogy pontosan miről szól a játék.
Rowling személye persze más tészta, még úgy is, hogy a játék kreatív igazgatója, Alan Tew az írónő említését kerülve az IGN-nek nemrég arról beszélt, hogy szerinte a sokszínű rajongótábor tagjainak nem volt ártó szándékuk, amikor beleszerettek a varázsvilágba, nekik pedig az volt a céljuk, hogy ezek az emberek, akik mindig is egy ilyen játékról álmodoztak, otthon érezhessék magukat, és elmondhassák itt a saját történeteiket. Arra a kérdésre egyébként, hogy neki voltak-e kétségei Rowling kijelentései miatt, annyit válaszolt, hogy a Hogwarts Legacy mindenkinek szól.
A diskurzusban aktívan részt vevők közül sokan gondolják úgy, hogy a Hogwarts Legacy megvásárlása nem jelenti azt, hogy támogatják az írónő nézeteit, és az előrendelési számok alapján valószínűleg az emberek nagy többsége ezen a véleményen van. Mások viszont úgy gondolják, hogy még letorrentezni sem oké a játékot, mert ezzel is platformot biztosítanak az írónőnek arra, hogy tovább ossza a transzellenes nézeteit, és olyanok is vannak, akik egyenesen transzfóbnak nevezik azt, aki pénzt költ a játékra. Hogy emiatt tényleg bojkottálni kellene-e a játékot, azt már mindenkinek magának kell eldöntenie, de ahogy a Ctrl+Alt+Del című webcomic szerzője, Tim Buckley is írta az erről készített képregénye alá, az biztos, hogy valaki úgyis állásfoglalásnak veszi majd a döntést.