2022. szeptember 24. – 07:22
Sokak számára ismerős lehet az érzés, amikor egy videójátékban meg kellene menteni a világot, de ehelyett inkább megcsinál az ember hatszázhuszonnyolc mellékküldetést, összeszedi az összes elszórt információmorzsát és a virtuális társaival múlatja az időt, hogy aztán végül minden létező tudás birtokában, a szükségesnél sokkal erősebben kezdje el lemészárolni a nagy gonosztevő legbénább szolgáit. Öt rész után A Hatalom Gyűrűit leginkább ehhez tudnám hasonlítani:
a sorozat alkotóinak hosszas elidőzése feleslegesnek tűnő, egyszerűbben is kibontható részleteken pont olyan, mint amikor Shepard megint lemegy a Mass Effect 2-ben Garrushoz, aki még mindig a Normandy fegyverzetének kalibrálásával van elfoglalva.
A fentiek után nyilván senkit sem fog meglepni, hogy a sorozat a múlt héten általunk is jósoltaknak megfelelően megint nem robbantott nagyot, viszont a videójátékos analógiánál maradva legalább megint érdekes mellékküldetéseket csinált végig. Eközben pedig az összes (a következő hetekben minden bizonnyal összefutó) szálon visszavonhatatlanul beindította azokat a folyamatokat, amelyek nyomán végre tényleg haladhatunk egy kicsit a világ megmentése felé is.
Múlt héten azt írtam, hogy nagyobb összeget tennék arra, hogy ezúttal megint a gyapjaslábúakat kell majd nézni az idő jelentős részében, őket ugyanis a negyedik részből teljesen mellőzte a sorozat. Így aztán egyáltalán nem lepett meg, hogy a főcím utáni legelső jelenetben rögtön velük találtam szembe magam, de végül most is sokkal kevesebbet foglalkoztak velük, mint amire számítani lehetett. Annak a kevésnek pedig volt is jelentősége, leginkább azért, mert a gyapjaslábúak is pont arrafelé bandukoltak, amerre mindenki más is haladt az elmúlt hetekben. Ez a titokzatos idegen miatt is fontos volt, róla ugyanis öt rész után még mindig csak annyit tudunk, hogy földöntúli hatalommal bír, és Középfölde csak szellemileg fiatalodó Benjamin Buttonjaként halad a világ és önmaga megértése felé.
Az eddig csigalassú folyamat most jelentősen felgyorsult, a térképen látottak mellett részben azért is, mert a meteor becsapódásának helyszínén is feltűnt néhány érdekes figura, szóval láthatóan arra sem kell már sokat várni, hogy kiderüljön, ki érkezett meg az első rész végén Középföldére. Ja, és Zsákos Frodó Nori Brandyfoot legjobb pajtása, Csavardi Samu Poppy Proudfellow énekléssel dobta fel a vándorlást, ami a madártávlatból felvett új-zélandi tájakkal kiegészülve állatira hangulatos volt, másrészt pedig a szövegében az eddigi talán legegyértelműbb utalást tette a szakállas idegen kilétére. Persze az is lehet, hogy ez csak elterelő hadművelet, pláne mert a készítők később egy rövid jelenetben egy másik karakterrel kapcsolatban is alaposan megkavarták a dolgokat. Nem akarjuk lelőni, de ha valaki olvasta eredeti nyelven A Gyűrű szövetségét, csak hallgassa meg a dalt.
Közben a Délvidéken is folytatódtak az események, pontosabban a múlt héten a szándékait a Theóval való beszélgetésében elég egyértelműen kinyilvánító Waldreg (Geoff Morrell) mutatta meg a foga fehérjét nyilvánosan is. Közben a mindkettejük számára ismert titokzatos kard is kulcsszerepet kapott, az Ostirithben magukat meghúzó emberek pedig több komoly dilemmával találták magukat szemben, amivel Arondirnek is meggyűlt a baja. A továbbra is titokzatos Adar még mindig remek (átmeneti) főellenség, mind karakterileg, mind pedig mert Joseph Mawle tényleg remek a csendes, megrögzött pszichopata szerepében.
Az intrikák tehát itt is feltűntek most, Númenorban és Lindonban viszont még mindig sokkal magasabb szinten űzik ezt a játékot. A fajok közötti feszült viszonyokat eddig is nagyon jól mutatta meg a sorozat, ebben a részben pedig pláne nem lehetett erre panaszkodni, sem az elf-törp, sem pedig az elf-ember vonalon. Előbbit egy rendkívül fagyos hangulatú lindoni vacsora mutatta be, utóbbit pedig az eddig is teljes gőzzel játszmázó Pharazôn, akinél lassan tendenciává válik, hogy a sorozathoz kitalált, a politikához láthatóan teljesen hülye fiához, Kemethez intézett magyarázataiban teszi világossá az amúgy faék egyszerűségű húzásait. Kemet (Leon Wadham) amúgy Elendil ugyancsak a sorozathoz kitalált lányával, Eäriennel (Ema Horvath) szűrte össze a levet korábban, és a céljaik is nagyjából hasonlóak, de semmit nem vesztettünk volna, ha egyikük sem létezik.
Kemetnek most volt egy fontosabb jelenete, és Eärien is többször beszélt Isildurral is, de nem tett hozzá túl sokat a bátyja sztorijához, ezen kívül pedig annyi a dolga, hogy feldúltan szaladgál és aggodalmaskodva néz – ezért tényleg kár volt még egy gyereket kitalálni Isildur és Anárion mellé.
Ez azért is furcsa, mert közben az megint kiderült, hogy az írók fejében azért voltak nagyon jó eredeti ötletek is, aminek Númenorban megint ékes példája volt Galadriel és Halbrand párosa, ami továbbra is fantasztikusan működik – Halbrand pedig külön is még mindig az egyik legizgalmasabb szereplő, pláne az ötödik rész után –, a tündék és a törpök oldalán pedig egészen figyelemre méltó módon egészen hihető eredetsztorit kreáltak a khazad-dûmi törpök által felfedezett mithril köré. A mithrilnek eddig is nagy volt a jelentősége, elég csak Bilbó és Frodó láncingére gondolni, Gandalf pedig beszélt is róla A Gyűrű szövetségében, amikor Móriában jártak, de A Hatalom Gyűrűiben sokkal feljebb tekerték a szerepét, és külön tünde legendát is költöttek hozzá. Ha valaki olvasta a Szilmarilokat, az vonogathatja a szemöldökét emiatt is, de szellemiségében annyira nem áll távol Tolkientől az, amit kitaláltak itt.
A Hatalom Gyűrűi az ötödik részben még mindig az alapok lefektetésével volt elfoglalva, amitől most már tényleg olyan érzésem van, mint amikor a One Piece nevű japán anime (és manga, természetesen) rajongói elkezdik bizonygatni, hogy a One Piece tényleg jó, csak juss el a 325. részig. A három fő szálon viszont most már tényleg elértük a gyújtópontot, szóval a következő részben már elkerülhetetlen lesz egy (vagy több) nagyobb konfliktus. Miután azt, hogy pontosan hol tartunk a Másodkorban, a sorozathoz eszközölt időbeli változtatások miatt nehéz megmondani, és több mint valószínű, hogy a most következő események olyasmik lesznek, amikről Tolkien sosem írt, nagyon izgalmasnak ígérkezik a jövő heti rész, mert így azt sem lehet megmondani, hogy mi fog történni. Ez persze egyben az első nagy vízválasztó is lesz a készítőknek – ha öt óra után nem gurítanak valami tényleg lenyűgözőt, akkor azok közül is sokan lesznek dühösek, akik eddig kitartottak A Hatalom Gyűrűi mellett.
