Az Ecc, pecc, ki lehetsz? pont az a fajta öntelt krimi, ami felhívja a figyelmet az összes közhelyre már rögtön a cselekménye elején, hogy aztán ugyanezeket a közhelyeket kaján vigyorral eljátssza, és végig könyökkel bökdössön minket, hogy ugye értjük a tréfát. Ráadásul tényleg krimi: történik egy gyilkosság, van egy áldozat, sok az indíték, kevés az alibi, a detektív meg igazi karakter. A probléma az Ecc, pecc, ki lehetsz?-szel (már a borzasztó magyar címétől eltekintve), hogy pont azokkal a dolgokkal nem törődik, amik az ilyen krimiket érdekessé teszik, a hogyan és mikor helyett inkább a külsőségek érdeklik.
Mark Chappell forgatókönyve ráadásul pont annyira öntelt, hogy önkritikája se legyen, a cselekmény ugyanis az ötvenes években, Londonban játszódik, a gyilkosság pedig nem máshol történik, mint Agatha Christie legendás színdarabjának, az Egérfogónak a színfalai mögött. A darab 1952 óta folyamatosan műsoron volt, és 2020-ban csak a koronavírus-járvány akasztotta meg ezt a bődületes sikerszériát, film viszont még nem készült belőle soha, bár ha valamikor, talán most lehetne. Egy eredeti szerződés szerint ugyanis csak akkor lehet megfilmesíteni, ha már hat hónapja nincsen műsoron. Az Ecc, pecc, ki lehetsz? hivatalosan nem az Egérfogó adaptációja, de nagyjából olyan, mint azok a reklámzenék, amik nagyon-nagyon hasonlítanak valami milliók által dúdolt slágerre, de pont annyi különbség van közöttük, hogy ne lehessen jogi úton támadni őket.
Az Ecc, pecc, ki lehetsz? áldozata és néha narrátora Leo Köpernick (Adrien Brody) filmrendező, aki pont arra készül, hogy megfilmesítse az Egérfogót. A nőcsábász, egyébként nem létező Köpernick a darab századik előadása után először balhézik egyet a nagyon is létező, a való életben a darab főszerepét sokáig játszó Richard Attenborough-val (Harris Dickinson), aztán meg egy rejtélyes figura annyira ellátja a baját, hogy a fogát is otthagyja a díszletben. Jön a nyomozónk, Stoppard (Sam Rockwell) és Stalker közrendőr (Saoirse Ronan), akik aztán egyesült erővel akarják kinyomozni, ki állhat minden mögött.
A különbség a legtöbb Agatha Christie-történettel ellentétben az, hogy a rendőreink nem a megfigyelés nagymesterei: Stoppard egy iszákos, nemtörődöm figura, Stalker pedig egy lelkes zöldfülű, aki ugyan mindent lejegyez a jegyzetfüzetében, de éles helyzetben még sok tapasztalata nincsen. Rockwell teljes tévedés az első szerepben, nemcsak azért, mert magára kell erőltetni egy gin-gőzös brit akcentust, hanem mert folyamatosan korlátozza a színész legjobb képességét, a testbeszédét. Elbújik a bajusz mögé és a kalap alá, a karizmája lakat alatt. Ronan szerepeltetése már testhezállóbb, igaz, mintha a karaktere is több réteget kapna, mint a főszereplőnké.
A legnagyobb gond viszont az Ecc, pecc, ki lehetsz? modora. Az egy dolog, hogy úgy fest, mintha csak és kizárólag Wes Anderson-filmeket, vagyis inkább az ő stílusában készült reklámokat használták volna vizuális iránytűnek. Középre komponált, a kamera felé beszélő szereplők, néha szimmetrikus képek, nagyon-nagyon-nagyon ritkán valami játszadozás azzal, hogy mi és hogyan látszik a képkivágatban. Az egyedüli, ami mellette szól, az a nyakvesztő tempója, a dobot sepregető jazz-soundtrack és a pörgős vágás elfeledteti, hogy amit látunk, az leginkább porhintés, egy súlytalan, tét nélküli hangulatfilm.
Ha legalább a hangulat jó lenne. Az Ecc, pecc, ki lehetsz? folyamatosan felhívja a figyelmet magára: Brody narrátora már azzal kezdi a filmet, hogy ilyen sztorit már sokszor láttunk. Amikor a filmrendező karaktere felvázolja, hogyan fog egy bizonyos jelenet lejátszódni az ő Egérfogó-feldolgozásában, akkor már biztosra vehetjük, hogy a film, amit nézünk, hűen fogja ezt reprodukálni. Ezek nem különösebben élesszemű meglátások, nem óriási releváció az, hogy egy brit intellektuális tartalmat egy amerikai úgy szeretne filmre álmodni, hogy lövöldözés van benne, még akkor is, amikor a brit rendőröknek nincsen fegyverük. Az Ecc, pecc, ki lehetsz? pedig ahhoz, hogy teljesen dekonstruálja a műfaját, nem elég bátor, és nem elég biztos kezű.
Az Ecc, pecc, ki lehetsz? magyarországi premierje a miskolci Cinefesten volt, a mozikba szeptember 29-én kerül.
Az Ecc, pecc, ki lehetsz? volt a 18. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmje. A fesztiválon mutatnak be a közönség előtt olyan új magyar filmeket, mint a Magasságok és mélységek, a Nyugati nyaralás, a Hat hét vagy a Hétköznapi kudarcok. A miskolci fesztiválon lehet olyan, már nagyobb fesztiválokat megjárt külföldi filmeket is látni, mint az EO, a Szent pók, A titokzatos nő vagy a Fűző, a szokatlan Sissi-film, amiről mi is írtunk korábban. A fesztivál szeptember 17-ig tart Miskolcon, a jegyek egységesen 650 forintba kerülnek.