Dél-Korea legdrágább filmjének közepére nagyon kellene egy szundiszünet

2022. szeptember 07. – 05:03

Dél-Korea legdrágább filmjének közepére nagyon kellene egy szundiszünet
Jelenet az Alienoid című filmből – Forrás: Mozinet

Másolás

Vágólapra másolva

Dél-Korea történetének legdrágább filmje az Alienoid, 33 milliárd vonból, hollywoodi mércével 24 millió dollárból, magyar pénzbe átszámolva 10 milliárd forintból készült, és olyan, mintha a két legdrágább műfaj közül – űrlényes sci-fi, kosztümös kalandfilm – nem tudott volna senki dönteni, ezért elkészült volna egyszerre mindkettő. Cshö Donghun évekig készülő, kétrészes filmje pedig nem évtizedes képregényekből, őrülten sikeres videójátékból vagy valami folklórlegendából készült, hanem a rendező fejéből pattant ki.

Vagyis ez így biztos nem teljesen igaz, mert az Alienoidot látva ezek az elemek már nagyon-nagyon sok ember fejéből kipattantak például az Egyesült Államokban is: visszaköszön a Terminátor, a Mátrix, de a Gyilkos az űrből, az ázsiai vuhsziafilmek tradíciója és a Marvel-filmek is. Ha valaki a Squid Game vagy az Élősködők társadalmi/pénzügyi mondanivalójára kíváncsi, az jobb, ha máshova vesz jegyet.

Mert az Alienoid élősködői az űrből jönnek: a Föld nevű bolygó lakóit arra használják egy messzi világ büntetés-végrehajtói, hogy ide száműzik a bűnözőiket. Az ide azt jelenti, hogy emberek agyába. Akik néha boldogan élnek, mit sem tudva arról, hogy van egy nyákos-csápos vendég a koponyájukban, de van, akiknél a rab öntudatra ébred, és akkor cselekedni kell. Ilyenkor általában az Őr nevű robot cselekszik, aki térre és időre tekintet nélkül megy igazságot osztani, ha valahol galiba van.

Forrás: Mozinet
Forrás: Mozinet

Az Alienoid elején például a 14. században, az ország Korjo-korszakának legvégén van galiba, amikor a középkori katonák között hirtelen megjelenik egy időportálból egy dzsip, majd kiszáll belőle két robot, aztán rájuk támad egy nyákos-csápos idegen lény. Ilyen film az Alienoid (eredeti, koreai címe szerint Ember és idegen 1.)

Egyszerre játszódik majdnem 700 évvel korábban és 2022 Szöuljában, egyszerre kell képben lenni mindenféle intergalaktikus szabályokkal és a kosztümös mágusok világával; egyszerre van benne lézerágyú, halálos gáz és varázstárgyak, időutazás, mágia; testbe költözős horror és apokalipszis; egy szereplő, akit úgy hívnak, hogy Kutyaszar, és egy másik, aki néha egy autó formájában beszél, néha egy lebegő kisrobot, néha pedig egy selyemfiú.

Amikor ezt mind sikerült magamba beszívni, akkor meg is teltem vele. Aztán még másfél óra hátra volt, és még mindig, megállás nélkül mutatta be az új szereplőket, új elemeket, új műfajokat, új utakat. Szerettem volna egyet szundizni a közepén. Addigra már túl voltam egy olyan jeleneten, amikor egy óriási galaktikus tojásból annyi csáp jön ki, hogy egy komplett dél-koreai kórház téblábolóit megbökdösi, egy legyezőből varázslatra előbújik két macska, és valaki modern öltönyben grasszál a bambuszfaluban.

Szundira viszont nincsen lehetőség, mert az Alienoid dübörög előre, mint a túlpakolt mozdony, egyik akciójelenet gördülékenyen vált át a másikba, robotok és földönkívüliek pofozzák, bökdösik, hajigálják egymást, vagy ha éppen nem, akkor nézhetjük, ahogy varázslatos képességű mágusok teszik ugyanezt egymással. Az egyetlen, igazán emberi karakterünk egy kislány, Jan, akit az Őr és Villám elég szedett-vedett okokból magukkal visznek a múltból a jelenbe. Még csecsemőként amúgy, csak hogy ne legyen nagy törés a lányban. Aki viszont így is megneszeli, hogy valami nem teljesen klappol az apjával, meg életének egy adott pontján a családi autó is beszélt hozzá.

Forrás: Mozinet
Forrás: Mozinet

Cshö Donghun egészen viccesen ábrázolja, hogy milyen lehet úgy felnőni, hogy az ember egyetlen szülője egy földönkívüli robot: a lakásuk egy óriási ipartelep, az egyetlen étel, amit a gyerek kap, az pedig ételautomatából jön, ami mellett halomban állnak az érmék. Jan ennek az egész pörgő-forgó őrületnek a közepe, de mire megértjük, pontosan hogyan, néző legyen a talpán, aki átlátja a rengeteg karaktert, nevet, és szabályt, amit rálapátoltak megállás nélkül, és átérzi ennek a jelentőségét. A gyakori hangulatváltások – néha vígjátékból horrorfilm, horrorfilmből sci-fi akció, sci-fi akcióból kosztümös dráma egymás után – miatt pedig olyan, mintha egy vidámparkban a hullámvasútról nem kellene leszállni, hanem rögtön vinne a körhintára is, onnan meg egyenesen a dodzsempályára. Mint amikor megkérdezik a büfében, hogy minden mehet-e a kajára, és ráteszik a lekvárt, kolbászt, fokhagymát, reszelt sajtot, és csokireszeléket is.

Hiába szedték szinte minden elemét ismert amerikai akciófilmekből, és hiába hagyja figyelmen kívül az egységes hangulatot és a tempót, a kíméletlenül nyers szórakoztató ereje miatt még mindig olyan az Alienoid, amit olyan sok mindenhez nem lehet hasonlítani a magyar mozik kínálatából. Minden Marvel-film és sorozat egyszerre – de akkor sem vagyunk még a közelében sem. A Marvel legrosszabb szokását viszont Cshö Donghun is sikeresen átvette: a sztori végét csak a jövőre érkező második részben lehet majd megismerni.

Az Alienoid szeptember 8-tól látható a magyar mozikban.

Kövess minket Facebookon is!