Nem gondolom, hogy bármi, amit valaha csinálok, fog nekem annyit jelenteni, mint amennyit az apukám

Nemrég egy napra kitelepült Beremendre, az Ördögkatlan Fesztiválra a Telex, ahol egy rakás saját program mellett tartottunk egy beszélgetést is a Beck família zenésztagjaival, vagyis a Beck fivérekkel (Zoli és Zaza) a 30Y-ból, illetve Andl-Beck Borókával, Beck Zoli lányával, aki Boebeck néven kezdett zenei karrierbe.

Aki lemaradt a beszélgetésről, az most itt visszanézheti a teljes élő adást felvételről. A beszélgetésben többek között ezek a témák is szóba kerültek:

• Hogyan lett Beck Zoli öccse, Zaza a 30Y dobosa, és mennyire különbözik egymástól a zenei ízlésük?
• Milyen érzés volt Boebecknek öltözőkben és backstage-ekben felnőni már egészen kisgyerekként?
• Mennyire okoz nyomást, ha egy fiatal énekes-dalszerzőnek sikeres zenész az édesapja?
• Magyar helyett miért angol nyelvűek Boebeck dalai?
• Mit jelent az, hogy Boebeck első EP-je kicsit „Zoli bácsis” lett?
• Milyen érzés a saját gyerekedet látni a színpadon?
• Fognak-e egyszer így hárman közösen zenélni vagy együttest alapítani?
• És mi Boebeck kedvenc 30Y-száma?

„Nem gondolom, hogy bármi, amit valaha csinálok, fog nekem annyit jelenteni, mint amennyit az apukám jelent”

– mondta a beszélgetés egy pontján Boebeck azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés volt neki először megmutatni egy saját szerzeményét az édesapjának.