A 30Y-tól Juncker Orbánnak lekevert pofonjáig – ilyen volt a Telex a Katlanban

Reggel hétkor a céges buszba szállva senkinek az arcán nem a kipihentség tükröződött. Június óta várjuk végre az uborkaszezont, miközben a kormányzat hetente dob ki újabb és újabb megszorításokat, és az egyik legforróbb nyári héten szavaztak az alkotmány módosításáról. De ahogy a busz Kelenföldről kikanyarodott az M6-osra, és mindenki elhitte végül, hogy ma nem minden a munkáról fog szólni és, hogy délután ötre nem kell leadni a cikket, úgy oldódott fel a hangulat is, és kezdtünk el olyan kollégákkal is apróságokon nevetni, akikkel még soha nem dolgoztunk együtt.

A telexesek többsége nem volt még Beremenden, és a buszon pedig még a tapasztalt fesztiválozók is csak találgatták, hogy az átlagos falunak tűnő helyen, ahol a térkép szerint erdőnek nyoma sincs, hogy lehet berendezni egy egész fesztivált. Amikor a helyszínen megállt a busz, az egyik újságíró meg is jegyezte, hogy azt hitte, fesztiválra jövünk, „de ez itt egy falu”.

Az Ördögkatlanról szóló videónk itt tekinthető meg:

Aztán a két összenyitott telken lévő helyszínt bejárva rájöttünk: az Ördögkatlannak pont ez adja a báját, hogy nincs tömeg, nincsenek kötözködő biztonsági őrök, nincsenek kéretlen ismerkedők. A családias hangulatban pedig néhány perc után elvegyültek az érdeklődők a telexesekkel, és szinte nem volt olyan szervezett program, amely ne telt volna meg már a kezdéskor résztvevőkkel és sörözve ücsörgő bámészkodókkal.

A 30Y-tól Juncker Orbánnak lekevert pofonjáig

Az Ördögkatlan Fesztivált Dél-Baranya több, egymás mellett lévő településén párhuzamosan tartják, mi a határmenti, kétezer fős Beremend Kovácsműhely nevű helyét kaptuk meg egy napra. Innen is nagy köszönet érte.

A helyszínen kenyérlángosból és chilisbabból ebédelhettünk be, és (szigorúan délutántól) fröccsözve dumáltunk a jobbnál jobb cikkötleteinkről egymás gyerekeivel játszva. Délelőtt tizenegytől éjjel egyig pedig a legkülönbözőbb programokkal vártuk a vendégeket, így volt:

• Erdély-kvíz nem csak a Transtelex-olvasóknak,
• kocsmakvíz az Észkombájn-cikkek alapján,
• a Napirajz rajongóinak pedig közönségtalálkozó Grafitemberrel, akiről kiderült, hogy hús-vér ember, nem egy rajzokat gyártó, elefántcsonttoronyban élő mágikus lény.

Azoknak, akiket az újságírás egy-egy szakterülete érdekel, szerveztünk tematikus beszélgetéseket, bemutatókat:

• Hanula Zsolt, a Lájkbajnokság feltalálója néhány napja a szerkesztőségben még lemondóan nyugtatta magát, hogy negyven fokban senkit nem fog érdekelni a fake newsról szóló előadása. Ehhez képest a pajtában a negyvenöt fokban annyian hallgatták, ahogy az álhírek természetéről és a kiszúrásuk módszereiről beszélt, hogy az orrunkat is alig tudtuk bedugni az érdeklődők közé.
• Tóth „Terror” Gergely megvert egy gyakornokot a magyar politikai élet híres verekedéseit mutatta be küzdősportos szemmel, Márki-Zay Péter és a kisnyugdíjas küzdelmétől Juncker Orbánnak lekevert pofonjáig.
• Sajó Dávid az After Sajóval podcastsorozat kihelyezett részeként beszélgetett Beck Zolival és Beck Zazával a 30Y-ból, valamint Andl-Beck Borókával, aki Boebeck néven zenél. Bár a mondás az egy csárdában két dudásról szól, itt ennél is keményebb helyzettel találkozhattunk az egy családban három zenésszel. A beszélgetésből (amely néhány nap múlva kerül ki az After Sajó Dáviddal YouTube-csatornájára) kiderült, hogy Beck Zoli még ma is szorong koncert közben, lánya, Andl-Beck Boróka pedig sokkal jobban izgult a középiskolában zenélve, mint amikor az apja előtt kell előadnia.

• Az igazi ínyencek, és a Telexen megjelenő receptek rajongói megkóstolhatták Ács Bori legfinomabb süteményeit.
• Haász János pedig Harag Anitával és Háy Jánossal beszélgetett irodalomról, életről, és olyan dolgokról, amelyekről gazdasági újságszerkesztőként csak gondolkodni szokott, amikor a stagflációs válságról szóló cikkeket szerkeszti borús hétfő délelőttökön.

Dj Pándi a legjobb számaival

A perzselő baranyai nap már lefelé ment, amikor a sportfröccsöket felváltották a viceházmesterek és a házmesterek, és ezzel együtt kezdtünk el idővel újságírás helyett inkább arról beszélni, hogy kinek milyen lesz a nyár hátralévő része, és kinek milyen hülyeségeket csináltak a gyerekei az elmúlt hetekben. És bár ekkor a hőség miatt egy pillanatra úgy tűnt, mindenki olyan fáradt, hogy mindjárt lefekszik aludni, ahogy a nap lement és a lámpák kigyulladtak, elkezdődött a buli is, és felpörgött a több mint ötven résztvevő telexes és transtelexes.

Éjfélre pedig feljutott a csúcsra a buli. DJ Pándi a legjobb számait rakta be egymás után (volt Britney Spears is), a színpad sárga fényben úszott, előtte pedig több tucat telexes és sok-sok fesztiválozó táncolt, miközben a fák sötétje mögül a többiekből csak az égő cigaretták parazsa és a szemüvegekről visszacsillanó fények látszottak. És ekkor már bárhová ment az ember az udvarban, minden társaságból hangos nevetések hallatszottak, a hétköznapokban vasszigorú szerkesztők leghülyébb cikkötleteikkel cukkolták a gyakornokokat, közben pedig már azt beszéltük meg, hogy a jövő heti Sziget fesztiválon ki mikor kivel és hogyan fog bulizni.

Éjjel egykor a falusiak nyugalma miatt véget ért a zene, a telexesek szépen-lassan buszba szálltak, és visszamentek a szállásra, ahol néhányan még az erkélyre kiülve, híg fröccsel és búcsúcigivel zárták le az estét. Reggel, a buszba szállva pedig egyáltalán nem az a hangulat áradt belőlünk, hogy a stresszes hétköznapok felé indulunk vissza, hanem hogy nagyon jót buliztunk, és kicsit megint jobban összeforrott a sok nehézséget megélt közösség.

A Telex a Katlanban tehát nemcsak azért volt különleges program, mert találkozhattunk az olvasókkal és az érdeklődőkkel, de kiváló alkalom volt arra is, hogy telexesek, transtelexesek és a cég legkülönbözőbb részein dolgozók beszélgethessenek egymással, játszanak egymás gyerekeivel és megismerhessék egymás emberi arcát. Hétfőn pedig úgy fogunk visszamenni dolgozni, hogy tudjuk: ezekkel az emberekkel jó együtt dolgozni, ezzel a csapattal pedig megéri csinálni Magyarország egyik legnagyobb független újságját.