Három év szünet után olyan a Sziget, mintha semmi sem történt volna

Azt már tudni lehetett, hogy a Szigeten lesznek kisebb-nagyobb változások idén, de az első nap alapján azért radikális dolgok nem történtek a területen. Tehermentesítették a közlekedésre használt K-hidat, amiről még a dekorációk is eltűntek, a bejutás és beengedés teljes egészében a szigeten történik, miközben a hosszú sorokkal járó taxidroszt kikerült a szigeten kívülre. Bár az első napon a beengedésnél mind a két híd irányából óriási sorokról számoltak be nekünk, valószínűleg magának a Hajógyári-szigetnek is jót tesz, hogy a taxik kipufogói kint pöfékelnek az úton, nem pedig bent a fák között. Hazafelé a taxistól meg is tudtam, hogy hiába van leszerződve a Sziget egy céggel, olyan taxishiány van, hogy más cég is beszállt a buliba, hogy legyen elég ember a fesztiválozók szállítására. Egyébként a K-hídtól a Mester utcáig kisebb kerülőkkel 7500-8000 forint körül jön ki egy fuvar.

De mire eljutunk a taxihoz éjszaka, az ember már rendesen el sem keseredik azon, hogy mennyire drága minden, ami a Szigettel kapcsolatos.

Azt lehetett tudni, hogy nem lesz olcsó a magyar pénztárcának a Sziget, de így három év kihagyás után sokkal szembeötlőbb a drágulás.

A kétezer az új ezer

Ami rögtön feltűnt, hogy 2000 forint alatt gyakorlatilag lehetetlen bármit is enni, ennyibe pedig tényleg csak a legalapvetőbb kaják kerülnek: két rongy a sültkrumpli ketchuppal, két rongy a szelet pizza és két rongy a sima hot dog pirított hagymával, uborkával és csalamádéval. Ha sajtszószt vagy jalapenót kérünk rá, az már plusz egy ötszázas. A Sziget közismerten a nyugati fiatalok fesztiválja, akiknek ezek az árak valószínűleg még mindig vállalhatóbbak, mint kelet-európai társaiknak, ettől függetlenül tényleg döbbenetes volt ráeszmélni, hogy három év alatt itt olyan brutális infláció történt, hogy 900-ról 1300 forintra nőtt az ötdecis csapolt sör ára. És ez még nem is annyira durva, hiszen Budapesten is egyre nehezebb olyan szórakozóhelyet találni, ahol ne 1000 forint körül lenne egy korsó sör ára.

Pedig alapvetően nem is akartam sörözni a Szigeten, idén nyáron nagy bátran megfogadtam, hogy 2022 a sportfröccsözés éve lesz. Ehhez képest annyira megijedtem az első ártáblától, hogy inkább meg sem mertem kockáztatni, hogy 600 forintos repoharat kérjek, és abban némi bort szódával, mert tényleg elképzelésem sem volt, hogy annak végül mennyi lesz az ára. 690 egy deci bor (800 a prémium), de ha egy deci mellé két szódát kérünk, az már 990, ha esetleg két decihez kérünk egy szódát, az már 1550, ha pedig kérünk egy házmestert (3 dl bor, 2 dl szóda), az már 2410 forintba kerül. Szóval kizárásos alapon tényleg marad a sör.

Ha az árak okozta sokkon sikerül túltenni magunkat, azért alapvetően a régi Sziget-hangulattal találjuk szemben magunkat. A főbb helyszínek (a Nagyszínpad és a közbeszédben még mindig A38 Sátorként ismert FreeDome) nem igazán változtak azon kívül, hogy a Nagyszínpad környéke sokkal szellősebb lett, kevesebb körülötte a vendéglátóegység, illetve valamiféle párafújó ágyúval próbálták megoldani az emberek hűtését a korábbi locsolórendszer helyett. El is felejtettem már, mennyire rettenetes érzés a Nagyszínpad első koncertjét nézni a tűző napon, de szerencsére annyira kevesen voltak kíváncsiak Remi Wolf koncertjére, hogy jó 20-30 percig álldogáltam a párafújó ágyú előterében, mire kezdett gyanússá válni, hogy napszúrást kapok, ha ezt így folytatom.

Miközben a Nagyszínpad területének felszabadítása miatt örvendetes a kevesebb bárpult, alapvetően minden egyes telexes kollégám arra panaszkodott, hogy képtelenség bármit is venni iszonyatosan hosszú sorban állás nélkül. Érzésre idén mintha kevesebb vendéglátóegység lenne a Szigeten, de közben Dua Lipára majdnem az összes jegy elkelt (az ő koncertjéről itt írtunk külön), így a hatalmas sorokat a nagy embertömeg is okozhatta. Mindenesetre a kajapultnál a 20-30 perc sorban állást nem ússza meg senki, és bizony 15 perc kóválygásba is kerülhet, mire találunk egy olyan italpultot, ahol nem áll 200 ember.

Szegény Hajógyári-sziget is nagyon megsínylette az aszályt, szinte mindenhol teljesen ki van égve a fű, és bizony száll a por rendesen. A Budához közeli oldal egy nagyobb része idén teljesen el van kerítve – valószínűleg környezetvédelmi okok miatt –, ezért a szokásoshoz képest idén a pesti oldal felé terelődik jobban a figyelem, és hiába tűnik maga a fesztivál területe szellősebbnek, azért nekünk is jó sokat kellett gyalogolni, mire találtunk valami minimálisan füves placcot, ahol kicsit csendben le tudtunk ülni és megpihenni. Az első nap még a tapasztalt fesztiválozók sem biztos, hogy megtalálnak mindent, de érdemes felfedezni a Szigetet, mert azért bőven akadnak kiülős, lefekvős részek, mint a strand a szigetcsúcsnál (ami a Duna mostani alacsony vízállása miatt szerintem kétszer akkora, mint 2019-ben volt), a cirkuszi vagy vurstlihelyszín, csak tényleg keresni kell. A Csónakházban pedig olcsóbb a sör (900 forint), ahogy az mindig lenni szokott.

Ami viszont nem változott, hogy még mindig baromi szórakoztató felszabadult emberek ezreit látni, ahogy tényleg az évük legjobb heteként élik meg a fesztivált. Amíg a belvárosban kifejezetten irritáló felfújható péniszjelmezbe öltözött brit legénybúcsúsokkal találkozni, a Szigeten ugyanez gyakran elég vicces látvány tud lenni. Az is feltűnt, hogy óriási dózisban érkezett meg a Z generáció a Szigetre, mintha minden huszonéves az Eufória valamelyik epizódjából lépett volna ki, és mintha egy újabb szexuális forradalom történne ebben a korosztályban Ezt csak tetézte, hogy az est sztárfellépője, Dua Lipa is olyan szettben lépett fel, hogy haladó szellemű, antisoviniszta ember legyen a talpán, aki ne bámult volna néha elkerekedett szemekkel a színpad vagy a kivetítő irányába.

Az látszik a Szigeten, hogy az idei év nem a hatalmas megújulásról és a nagyobb fejlesztésekről szól, hiszen tényleg mintha kicsit kevesebb lenne mindenből, mint az elmúlt években, miközben a pénzünk egyre kevesebbet ér 2019-hez képest. Ez a hatalmas fesztiválozó tömeget aligha zavarta, és ahogy észrevettem, a magyar vendégek is hamar túltették magukat azon, hogy bizony 10 ezer forint alatt fixen képtelenség kihozni itt egy napot. Viszont azt az érzést, hogy itt egy vagy akár hat napra az ember egy picit európainak érezheti magát, hogy itt tényleg mindenki úgy néz ki, ahogy akar, szinte csak a Sziget tudja megadni, és ez még mindig nagyon jól megy. A következő napokban kiderül, hogy az első napon tapasztaltak általánosak-e idén a Szigetre, vagy csak nehézkes indulásról volt szó.

És akkor pár rövid gondolat még:

• Még 2014-ben beszélgettem a Glastonbury főszervezőjével, Michael Eavisszel, aki a Szigettel kapcsolatban a tisztaságot hozta fel az egyik legnagyobb erénynek, és idén is szembetűnő volt, hogy ennyi ember ellenére kifejezetten tiszta a Sziget, folyamatosan szedik a szemetet, és – ugyan csak az első napon voltunk túl – nincsenek már most mindenhol hulladékhegyek.
• A por néhol súrolta az elviselhetetlenség határát, egy ismerősöm reggel fél 9-kor küldött magáról egy fotót, hogy az egyik szemét még mindig nem tudja rendesen kinyitni a rengeteg por miatt.
• Tényleg sokkal jobb, hogy a Sziget területére került a beengedés, és kintre rakták a taxikat.
• A H-híd felől sétálva idén is kisebb a sor a beengedésnél, mint a K-híd felől.
• A 0,33-as kézműves sör 1400 forint, ami a maga műfajához képest egészen baráti árnak számít.
• A Magic Mirror még mindig az egyik legjobb helyszín a Szigeten.
• Hangproblémákkal nem találkoztam, Dua Lipa koncertjét még egészen hátulról is jól, tisztán és élvezhetően lehetett hallgatni.
• Kicsit nehéz megfejteni, milyen koncepció alapján hívták meg fellépni a magyar zenekarokat, akiket elszórtak vagy fél tucat színpad között (Nagyszínpad, Music Box, Europe Stage, Dropyard, Hajógyár Petőfi Stage). A Demeter Szilárd-féle Hajógyár által szponzorált színpad fellépőinél például eléggé érdekelne, hogy mi volt a válogatási szempont azon kívül, hogy mind magyarok és mindannyian zenélnek.
• A Putyin-pártisággal vádolt és a kiadójától kidobott orosz techno DJ és producer, Nina Kraviz fellépésén nem volt se fütyülés, se pfujolás, sőt, akkora tömeg volt, hogy már az elején se lehetett bejutni a bulijába.