2022. július 27. – 04:59
A német Spiel des Jahres díjat szokták a társasjátékok Oscarjának is nevezni, teljes joggal, hiszen nincs ennél nagyobb presztízsű cím, amit egy társasjáték elnyerhet. Először 1979-ben adták ki (akkor a Nyúl és teknős című játék nyerte, ami 1986-ban autósra átalakítva Skála Rally címen jelent meg magyarul), és azóta is lehet tudni, hogy nem csak a dicsőség jár vele, hanem az eladások is megsokszorozódnak, ha valaki elnyeri. A díj hangsúlyozottan a könnyedebb, nagy közönségnek szóló, családi játékokat jutalmazza, de elismerik külön a legkisebbeknek való gyerekjátékokat is, és 2011 óta egy új kategóriát is bevezettek a kicsit összetettebb játékoknak, ez az Ínyencjáték-díj (Kennerspiel des Jahres). Mintha a Filmakadémia egy külön Oscar-díjat hozna létre a művészfilmeknek.
Idén a fő kategóriában a Cascadia vadvilága nyert, amit már korábban bemutattunk a karácsonyi ajánlónkban. A játék hasonlít egy kicsit a Calicóra, de nem vagyunk beszorítva, úgy rakosgatjuk le a lapkáinkat, ahogy csak akarjuk. A pontokat a lapokra helyezett állatokért kapjuk, ebben egy kicsit a Carcassonne-ra hajaz a játék. A végeredmény egy gyors, könnyen tanulható, de a változó pontozási feltételek miatt mégis nagyon változatos játék. Megérdemelten kapta az elismerést, bár a korábbi évek díjazottjainál egy fokkal összetettebb. (A jelöltek között volt még az igazi partijáték Top 10 is, amit szintén bemutattunk már korábban.)
Ébred az erdő
Az ínyenc kategória győztese az Ébredő erdő, amiben szintén állatokat pakolgathatunk, de ezek varázslatos, erdővédelmező lények. A játék története szerint erdei szellemekként akarjuk megvédeni az erdőnket a gonosztól és ehhez vetjük be a varázslatos állatokat és a bűvös fákat. Mindenkinek saját táblája van a saját erdőjével, de közös a piac, ahonnan az állatokat (kártyákat) vásárolni tudjuk, és a szellemösvény, ahol a saját figuránkkal kószálunk.
Alapból egy pakliépítős játékről van szó, tehát mindenkinek van saját paklija, benne az állatokkal, és ezekből húz fel lapokat. Az egyes állatokon ikonok jelzik, hogy melyik akciókban használhatók és milyen erősen. A megszokottól eltérő, hogy nincs meghatározva, hány lapot húzunk fel az egyes körökben: egyes állatokon kis ikon jelzi, hogy ezek a magányt kedvelik, és addig húzhatunk, amíg három ilyen magányos állat nincs a felhúzottak között. Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, abban az esetben, ha azért álltunk meg, mert felcsaptuk a harmadik magányos állatot, csak egy akciónk lehet a körünkben, ha viszont hamarabb megállunk, akkor kettő. Így aztán állandó a kísértés, hogy esetleg még egy belefér, az ember folyamatosan kalkulálgatja, hogy milyenek az esélyei. Ez a fázis párhuzamosan is folyhat, amitől a játék sokkal pörgősebb lesz.
A lapok húzása után jönnek az akciók, ezt már egymás után hajtják végre a játékosok. Az akcióinkhoz a kijátszott lapokon található ikonokat használhatjuk fel: a napocskákkal vehetünk új lapokat, a vízzel a gonosz szellem által gyújtott tüzeket olthatjuk el, a növénykével fákat vásárolhatunk a saját térképünkre, amik aztán majd további ikonokat adnak a későbbi körökben, míg az ezoterikus spirál jellel a szellemkörön lépdelhetünk a figuránkkal. Ez utóbbi azután lehetővé teszi, hogy más akciókat hajtsunk végre, de közben a többiektől is lophatunk pontokat, ha megelőzzük őket. A kör végén mindenki eldobja a lapjait, majd megnézzük, mennyi tűz maradt meg – ha túl sok, akkor értéktelen lapok kerülnek a paklinkba, a gonosz szellem ekkor újabb tüzeket is gyújt, minél több új állatot vettünk meg, annál többet. A játékot háromféleképpen is meg lehet nyerni, vagy azzal, hogy tizenkét különféle fát ültetünk, vagy úgy, hogy eloltunk összesen tizenkét tüzet, vagy pedig azzal, hogy egy körben tizenkét virág ikonunk van a lapokon és a fáinkon összesen. Kezdetben mindenkinek van egy plusz fa-, tűz- és virágpontja, ezeket lehet tőle elszedni, ha megelőzzük a szellemkörön.
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez is olyan játék, amiben mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti és nem sok köze van a többiekhez, de mi sem áll távolabb a valóságtól. Egyrészt vannak közös ügyek, mint például a tüzek eloltása, másrészt nagyon sok módon lehet befolyásolni a másik játékát. Ha például látjuk, hogy a tüzeket gyűjti, akkor elvehetjük a tűzpontot adó jelzőjét a szellemkörön, vagy elolthatjuk előle a tüzeket, sőt azt is megtehetjük, hogy nem vásárolunk új lapokat és akkor új tüzek sem keletkeznek, amiket begyűjthetne. Ezekkel a módszerekkel az előnyt szerző játékos kifejezetten jól kordában tartható, de ahhoz a többiek együttműködése kell. Én nem éreztem az Ébredő erdőt annyival bonyolultabbnak a Cascadiánál, hogy az ínyenc kategóriába kerüljön, nem kell társasjáték-PhD ahhoz, hogy valaki kitanulja és élvezze – de az, hogy az év legjobb játékai között van, vitán felül áll.
Még két pozitívumot érdemes megemlíteni a játékkal kapcsolatban, az első a grafikája, ami kiemelkedően szép. A kártyákon az állatok rajzai lenyűgözők, az ikonok könnyen értelmezhetők és a fákat jelképező lapocskák tárolásához adott tartók is szuperek. A másik pedig az ára, ami kifejezetten baráti, ilyen összetett, sok alkatrészből álló játékot ezen az áron szinte lehetetlen találni, nem ritka az egyszerű kártyajáték vagy társaskiegészítő, ami többe kerül.
Ark Nova
Szintén állatos tematikájú játék, de talán jobban megérdemli az ínyenc játék elnevezést az Ark Nova, amiben szintén állatok vannak a középpontban, de itt egy saját állatkertet kell felépítenünk. A társasjátékos oldalakon sokan 2022 legjobb játékának kiáltották ki, de a Spiel bírái csak az ajánlott játékok között sorolták fel (ami már magában is rangos elismerésnek számít), talán azért, mert első pillantásra sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Az Ark Nova egészen sok helyet követel az asztalon, nekünk csak nagy nehezen sikerült felrakni oda, ahol rendszerint játszani szoktunk, egy-egy kártyalapon nyolc-tíz különféle jelzés, ikon is lehet és ezek magyarázatához külön segédlet van a dobozban. Mégis, ha egyszer átrágta magát az ember a szabálykönyvön és belefogott, összeáll egy logikus rendszerré az egész, és kifejezetten gördülékenyen zajlik majd a játék, ami legjobban a Fesztávra és a Mars terraformálására hasonlít, de sok szempontból izgalmasabb és összetettebb mindkettőnél.
A játékban mindenkinek van egy saját térképe, ide építgeti majd az állatkertjét, karámokat és pavilonokat rakva le a táblára. Középen található ez elérhető állatok piaca és a különféle pontozósávok, amik nem csak a győzelmi pontokat jelentik, kiemelten fontosak a játék során, az onnan begyűjthető bónuszok miatt. Az állatkert vonzereje és természetvédelmi tevékenysége ugyanannak a skálának a két oldalán van, és a játék akkor ér véget, amikor valakinek találkozik a két jelzője. Ebben a rendszerben kifejezetten izgalmasan jelenik meg az állatkertek dilemmája, hogy vajon szórakoztatni akarnak, vagy a tudományos munka terepének tartják magukat. A bevételünket az állatkert vonzereje alapján kapjuk, de a játék végén elsősorban az számít, hogy mennyire voltunk aktívak a természetvédelemben, persze ha nincs pénz, nagyon természetvédősködni sem lehet.
A saját fordulójában mindenki ötféle akció közül hajthat végre egyet, az akciókat bemutató lapok sorban vannak, és az erősségük attól függ, hol állnak épp. Ha az építés akciót a négyes helyről vesszük el, egy négy mező nagyságú karámot építhetünk, míg ha egy egyesről, akkor csak egy csöppnyi egyeset. Miután felhasználtuk, az akció kártyája az egyes helyre kerül és előrébb tolja a többit. Így aztán a legjobban akkor járunk, ha sorban egymás után mindegyik akciót végrehajtjuk, mert így mindegyiket a legerősebben használhatjuk fel, viszont annak sincs akadálya, hogy háromszor egymás után csináljuk ugyanazt, persze nem túl erős hatással. Ez a mechanizmus így szuper érdekes döntések elé állít minden egyes fordulóban és azt is lehetővé teszi, hogy hosszú távra tervezzünk előre. Az építkezésen kívül szerezhetünk kártyákat, amiket aztán más akciókkal játszhatunk ki. A kártyák között három típus van, az állatok az állatkertbe kerülhetnek, a támogatók valamiféle bónuszt adnak, míg a projektekkel természetvédelmi pontokat szerezhetünk. Az állatok kijátszásához kell egy megfelelő méretű kifutó és persze sok fajnak mindenféle egyéni igénye is van, legyen például tudományos kutatás az állatkertben, vagy kapcsolatunk egy állatkerttel arról a kontinensről, ahonnan az állat származik.
Az állatkertünkbe költöztetett állatok növelik a vonzerőnket (és ezáltal a bevételt is), valamilyen azonnali hatásuk is van, és persze segíthetik más állatok, támogatók, projektek kijátszását is. A támogatók állandó bónuszokat adnak, esetleg a játék végi pontozásnál segíthetnek, a természetvédelmi projektekkel pedig a játékban legértékesebb pontokat gyűjthetjük be, ezek között vannak olyanok, amikor például valamilyen típusból kell minél többnek lennie az állatkertünkben, de olyanok is, amit azzal teljesíthetünk, ha visszaengedünk állatokat a vadonba. Ezeken kívül érdemes figyelni arra is, hogyan helyezzük el a dolgokat a térképünkön, mivel egyes állatoknak igénye például, hogy sziklák vagy víz mellé kerüljenek, míg a kioszkok és pavilonok akkor növelik jól a bevételt, ha megfelelően pozicionáljuk őket. Munkásaink is vannak, akiket az egyetemekhez, társállatkertekhez küldhetünk és a projektek megvalósításához is használhatók, ezzel egy kicsit a munkáslehelyezés mechanikáját is becsempészték a játékba.
Érdemes nagyon odafigyelni arra is, hogy mikor és milyen sorrendben haladunk előre a különféle sávokon, mert ott is mindenféle bónuszokat gyűjthetünk össze. Ezen felül bizonyos helyeken még magukat az akcióinkat is fejleszthetjük, azonban még ha megfeszülünk sem leszünk képesek mindegyiket fejleszteni, mivel csak négy ilyen lehetőség van a játék során, és öt akció. A változatosságról a több mint 200 kártya és különböző térképek gondoskodnak, biztosak lehetünk benne, hogy nem lesz két ugyanolyan, de még csak hasonló állatkert és parti sem.
Ha valakit nem ijeszt el a sok ikon, a nagy doboz és az elsőre nagyon komplexnek tűnő szabálykönyv, akkor remek játékra számíthat. Kell hozzá sokat gondolkodni, de soha nem fogja azt érezni, hogy ne lenne mit csinálnia, közben pedig egyre bővül és épül a szemünk láttára a saját állatkertünk, és ki ne szeretne saját állatkertet?
(A játékokat a Gémklubtól kaptuk kipróbálásra.)
