Először egy influenszert nyírnak ki az RTL Klub új sorozatában, aztán a nézőt is

Az RTL Klub új, napi rendszerességgel jelentkező sorozata azzal kezdődik, hogy egy Hackman nevű influenszert a tihanyi Like Díjátadó Gálán fejbe lőnek egy konfettiágyúval, és amikor azzal folytatódik, hogy 10 órával korábban, akkor sajnos nem azt látjuk, ahogy az írók jót röhögnek, és azt mondják, hogy na, akkor most találjunk ki valami jobbat.

A Hotel Margaret elvileg krimi és napi sorozat keveréke, olyan, mintha egy Agatha Christie-rajongói kör előadását próbálnák egy reggeli beszélgetős műsor díszletei között, csak a rajongói kör elnöke verte volna az asztalt, hogy még fiatalosabbra, még lazábbra, amíg aztán mindenki addig fásult, hogy már a díszlet részei lettek. A napi sorozatok nem számítanak a mozgóképes műfaj csúcsának, a Doktor Balaton vagy a Keresztanyu sem különösebben jó, de meg lehet tölteni vele az adásidőt, nagy stábot és színészgárdát foglalkoztatni, és ha éppen úgy alakul, talán még lesz akkora népszerűsége is, hogy amikor már a második évad jön, az emberek ráböknek a villamos oldalára, és azt mondják, hogy azt a hülyegyereket tudom, hogy hívják.

A Hotel Margaret annyiban újít az itthoni műfajhoz képest, hogy krimi, ami gyilkossággal indul, megismerhetünk benne egy rakat gyanúsítottat, egy zárt helyszínt, az első rész vége felé megérkezik a karakteres stílussal megáldott rendőr, és megpróbálja felgöngyölíteni az ügyet. Kezdem fordított sorrendben: a veszprémi rendőrség századosát úgy hívják, hogy Tordai, és Őze Áron alakításában olyan, mintha Anger Zsolt nyakát összeszorították volna egy csokornyakkendővel, kezébe nyomtak volna egy megyei rendőrségi közleményt, és arra kérték volna, hogy úgy olvassa fel, mintha ő lenne Columbo hadnagy.

Őze a címbeli Hotel Margaretbe érkezik meg, ami elvileg egy kilencvenes évek óta létező szálloda, gyakorlatban inkább egy próbaterem berendezőknek, ahol meg tudják mutatni, hogyan lehet úgy szállodabelsőt varázsolni, hogy az leginkább azokra a déli parti büfékre hasonlítson, ahol ugyanazt a hekket adják, csak most már van egy foltosra csiszolt hajókormány is a lambérián.

A legtöbb szállodának az a jellegzetessége, hogy nincsen neki egyáltalán, ebben a tekintetben a Hotel Margaret elsöprő siker.

A gyanúsítottból pedig annyi van, hogy kifejezetten örülök a csatorna szereplőbibliájának, amit az online premier után elküldtek. Először is ott van a szálloda személyzete: a tulajdonos Margaret (Tóth Judit), az igazgató (Epres Attila), a recepciós (Bognár Gyöngyvér), a másik recepciós (Szőts Orsi), az egyik pincér (Balázs Andrea), a másik pincér (Ötvös András), a biztonsági őr (Mészáros Máté), az egyik takarító, Bözsi (Murányi Tünde), a másik takarító, Marcsika (Csarnóy Zsuzsa), esetleg a londiner (Dóczy Péter), vagy a londiner fia (Szabó Simon), vagy talán az a melós, aki egy zsebéből kilógó forrasztópákával jelentkezett alkalmi munkára, akinek hirtelen a nevét nem is találom. Iszonyatos mennyiségű szereplő ez, de nem az összes.

A Hotel Margaret alapszituációja ugyanis az, hogy egy csapat influenszer érkezik a szállodába valamire, amit úgy hívnak, hogy „Like Díjátadó Gála”. Ami azzal is jár, hogy a cselekmény nagy része egy csapat influenszer körül mozog, akik, hát, hogy is mondjam, nem feltétlenül azok a fajta emberek, akiket sokat lehet nézni egyhuzamban. A Like Díjátadó Gálára úgy hivatkoznak egy videóban, hogy „legnagyobb presztízsű, és csak videósoknak járó Like Díjátadó Est”, amivel felmerül, hogy a Hotel Margaret világában lehet egy olyan gála is, amit nem kizárólag videósoknak tartanak.

Ez viszont olyan, és ott ül a közönségben a visszatérő nyertes, Hackman, aki már többször is megnyerte a díjat mint „Magyarország legtöbb szavazatot kapott influenszere.” Idén is megnyeri, aztán a konfettiágyúval úgy fejbe találják, hogy mentő viszi el. Hackman „a kőkemény leleplező és szivárogtató, a kódok mestere, a hekkerek Robin Hoodja”, bemutatkozó videójában egy Anonymous-maszkban ül a gépe előtt, az ikonográfiának némiképpen ellentmond, hogy mindenki tudja a polgári nevét, és ismerik az arcát. Hackman, a nagy szivárogtató a gála színpadán is szivárogtatni akar valamit, sajnos csak a vérét sikerül a homlokából.

Tudom, tudom, a Like Díjátadó Gála csak egy ürügy, hogy összetoborozzanak egy rakat ellenszenves szereplőt, az egyiket eltegyék láb alól, aztán mi meg dörzsölhessük a tenyerünket, hogy na, vajon ki áll a galád tett mögött, esetleg

• Zoli G, „a zeneipar fenegyereke, a lányok nagy kedvence” (Darvasi Áron), vagy
• Alexa, a „cargirl” (Staub Viktória), aki 2021-ben összesen 100 autótesztet hozott össze, vagy
• VR Dani, a hazai gamerkirály, akinek „már a koreaiak is árgus szemekkel figyelik a stílusát” (Tzafetás Benjamin), vagy
• Dave, az extrémsportok királya (Adányi Alex), aki leugrott siklóernyővel a tatabányai Turul-szobor tetejéről is, vagy
• Betty Queen, a „szépségistennő” (Nyári Dia), vagy
• Herceg Titusz, a legnépszerűbb mentalista az országban (Szalay Bence), aki megy fellépni a Las Vegas-i Mirage Hotelbe is, de egyelőre még csak Tihanyig jutott el.

Szóval tudom, hogy ez csak díszítés, a Hotel Margaret lényege pedig az, hogy van egy iszonyatos mennyiségű szereplő, akiknek a háttérsztorijából elő lehet húzni bármikor valami kellemetlent (értsd: olyasmit, amire még legalább 10-20 részt lehet alapozni), de ha ennek a csapatnak az egyik része influenszer, a másik része a kabarétréfák dohos szekrényeiből előrángatott mintakarakterek („Ne disznólkodjál már, Bözsi!” – mondja az egyik takarítónő a másiknak, amikor találnak egy doboz óvszert egy szobában), az egészet pedig egy maníros, esetenként hisztériázó nyomozónak kellene összefognia, akkor az egész nem áll túl biztos lábakon. A magyar influenszerség bőven megérett már a szatírára, de nem a Hotel Margaret lesz, ahol egy recepciós fejét sikerül elcsábítani azzal, hogy közösen live-ozhat valakivel.

Egy bűnnél általában segít, ha legalább az áldozat érdekes, még ha gyanúsítottak nem is, a Hotel Margeret viszont elég sok időt szentel annak, hogy bemutassa, Hackman egy hólyag, aki nyafog, amikor nem kap külön lakosztályt, közben pedig amikor megkérdezik őt, hogy mit titkol, azt a frappáns választ adja, hogy

„mindent és semmit. Ahogy egy jó hekkerhez illik.”

Nem csodálom, hogy valaki el akarta tenni láb alól, az első rész után még kérdéses, hogy sikerült-e, mert úgy rakják be a rohammentőbe, hogy folyamatosan csipog körülötte valami, bár pulzusmérő sehol. A Hotel Margaret is csipog, pedig nincs benne élet.

A fő oka pedig ennek az iszonytató méretű szereplőgárda, a homlokegyenest különböző világból érkező történetszálak, az egyáltalán nem szimpatikus karakterek, a semmitmondó környezet és egy olyan lehetséges indíték a többi influenszermegalázásról, amivel nemhogy azonosulni nem lehet, de még megérteni sem teljesen.

A környezetrajza kevés egy munkahelyi vígjátékhoz, a Balatonból a műfajtól megszokott, drónos inzerteken kívül nem sokat tud visszaadni, társadalomrajzzal meg aztán meg sem próbálkozik, krimiként meg az első részek alapján sem túl lebilincselő. Akkor mi marad, mit lehetne benne ajánlani? Nem tudom, ez a szálloda kong az ürességtől.

A Hotel Margaret január 31-től minden hétköznap látható az RTL Klub műsorán.