Hogyan lehet együtt karácsonyozni olyan családtaggal, aki be van oltva / megingathatatlan oltásellenes / nem hisz a vírusban / retteg a vírustól?

2019-ig tulajdonképpen egész egyszerű volt elkerülni a családi konfliktusokat ünnepekkor. Elég volt egy előzetes intelem a család potenciális bajkeverőjének, hogy „fiam, bármi is történjen, a politikát szóba ne hozd a fa alatt, és ne igyál két felesnél többet”, és jó eséllyel rendben lezajlott az esemény. Azóta a koronavírus előre nem látható módon bonyolította meg a helyzetet: könnyen lehet, hogy lassan két éve elszigetelt rokonok jönnek most újra össze, akik között parázs viták is kipattanhatnak az év legfontosabb családi ünnepén. Már, ha egyáltalán eljut idáig a család. Sokan a járvány miatt a tavalyihoz hasonlóan idén sem töltik együtt a karácsonyt, míg mások az oltásban bízva igyekeznek visszaérni 2019-ig gyakorolt szokásaikhoz – akár a legkülönbözőbb covid-valóságokban élő családtagokat összeeresztve.

Hitkérdés

Ez pedig rejt magában veszélyeket, ugyanis a koronavírushoz való hozzáállásunk még a politikánál is erősebben hitkérdés: „Nem vagyunk egészségügyi szakértők, sem virológus kutatók, ezért itt az a kérdés, ki kinek hisz ebben a témában” – indokolja ezt Wertán Sára kommunikációfejlesztő, a beszelgessjol oldal alapítója.

Jelenleg nincs családi összejövetelekre vonatkozó korlátozás Magyarországon, ugyanakkor idén sem bölcs dolog összetrombitálni a teljes rokonságot. Ajánlatos amennyire csak lehet, szűk körben ünnepelni, és érdemes előzetesen megbeszélni a családtagokkal a közös ünnepre vonatkozó szabályokat.

A neten cirkáló nemzetközi covidkarácsonyi kisokosok egybehangzó véleménye szerint ne fussunk fölösleges udvariassági köröket a családtagjainkkal, hanem legyünk egyenesek és bátran menjünk bele a részletekbe: véssük kőbe, hogy a nagy összcsaládi találkozón mi az üdvözlési etikett, az érkezés után szükséges-e a kézfertőtlenítés, fel kell-e mutatni friss tesztet az oltatlan rokonnak. Tisztázzuk azt is előre, hogy kell-e a maszk vagy sem, ez a szabály kiterjed-e a nagyobb gyerekekre, teli torokból zengjük-e a fa körül a Kiskarácsony, nagykarácsonyt és jöhet-e a koccintás, halászlé, dínomdánom.

Ér nem együtt karácsonyozni

És vajon ér lemondani a családi találkozót, ha valaki nagyon más szabályokat tartana helyesnek, mint a családja többi tagja? Igen. „Legyen mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy úgy dönt, nem jön el. Fontos, hogy jogomban áll a saját testi és lelki jólétem, vagy a betegeskedő nagyi miatt egy ilyen döntést hoznom, és a következményeit is viselem” – mondja a szakember. Az első hullámban megszokott virtuális találkozással (persze ha ekkorra már nem sértődött meg mindenki mindenkire) valamelyest helyettesíthető is a személyes összejövetel.

„Ha viszont úgy döntünk, hogy részt veszünk a közös ünneplésen, akkor legyen az az alap, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy a társaságban nem feltétlenül gondolkodik mindenki ugyanúgy, és emiatt akár lehet bennünk feszültség.

Mondjuk ki és tegyük ki az asztalra, hogy annak ellenére, hogy másképp gondolkodunk és nem értjük egymást bizonyos dolgokban, szeretnénk együtt karácsonyozni”

– tanácsolja Wertán Sára.

Ne karácsonykor akarjunk bárkit is megtéríteni covidügyben és ne ekkorra időzítsük – és még a túlzott alkoholfogyasztás sem ad ez alól felmentést –, hogy kifejtjük elméletünket szeretteinknek a leghatékonyabb védőoltás-triumvirátusról vagy a legfrissebb konteók szavahihetőségéről. Érdemes inkább előre megbeszélni, vannak-e az együttlét során tiltólistás témák, és a család vérmérséklete szerint a politika mellé felvenni a covid, koronavírus kifejezéseket, más egyéb triggerekkrel együtt. Wertán Sára szerint ugyanakkor szabad teret adni a nehéz témáknak, konfliktusoknak is, viszont egyezzünk meg abban, hogy mikor, mennyi ideig beszélünk róluk: „Ezzel nem rontjuk el az ünnep többi részét, de nem is söpörjük a szőnyeg alá a feszültséget” – mondja. Azt persze döntse el ki-ki maga, hogy az ő családjában megvan-e ehhez a kellő érettség vagy önfegyelem.

Érzelmek kimondása oké, minősítés nem oké

Előfordulhat persze, hogy egy kevésbé empatikus / okos / józan rokon megbotlik vagy tudatosan megszegi a közös szabályokat.

„Emberi dolog, ha valaki eltér a szabálytól, azért is van körülötte a rendszer, ami visszatéríti oda. Ha fontos nekem, hogy a nagymama örül, hogy végre együtt játszhat az unokákkal, akkor az önkontrollomon múlik, hogy minősítek-e egy szabályszegőt. Érzelmeket behozni szabad, minősítést behozni nem szabad. Ez azt jelenti, hogy mondjuk elküldöm a nagybácsit a fenébe, ha túl sokat ivott, és azt mondom rá, hogy részeg disznó, vagy azt mondom, hogy csalódott vagyok, hogy nem tudunk józanul ünnepelni. Az első minősítés, a másodikban az érzelmeimet mondom ki.” – fejtegeti Wertán Sára.

Fel is lehet készülni az ilyen esetekre. Ha benne van a pakliban, hogy az intrikus nagynéni benyomja a gombot, amire ugrani szoktunk, vagy az öntörvényű nagypapa egyszer csak a mellette álló családtag arcába harsogja, hogy Gődénynek van igaza, és különben is 5G, Bill Gates, chemtrail. Érdemes a fejünkben előre lepörgetni a családunkra jellemző legfurcsább kommunikációs forgatókönyveket, és jó előre lejátszani magunkban, mit teszünk, ha valamelyik valóra válik: átsétálunk a másik szobába vagy előkapunk a tarsolyunkból egy vicces választ?

A kommunikációs szakember sokak számára talán meglepő tanácsot ad, és ez főleg a hittérítő típusú rokonok esetében megfontolandó: „Mindig az a kérdés, hogy te mikor gondolod, hogy hülyeséget beszél a másik. Én annak a híve vagyok, hogy ilyenkor is érdemes figyelmesen meghallgatni, érdemes kérdéseket feltenni és nyitottan, őszinte érdeklődéssel fordulni felé – mondjuk azzal a mondattal, hogy tudod, hogy nem értek veled egyet, de mesélj róla, te hogy gondolod. Így tudod megérteni, hogyan működik a másik. Meggyőzni csak akkor tudod, ha előtte nagyon mélyen megérted. Annál nehezebb őszinte érdeklődést magunkra erőltetni, minél inkább eltér a véleményünk, de ha erőt veszünk magunkon, és a családtagunk érzi, hogy meghallgatjuk, akkor egy szélsőséges helyzetben is sokkal könnyebb megnyugtatni” – mondja.

„Így elindulhat egy párbeszéd, aminek a végére a legrosszabb esetben is legalább annyival okosabb leszel, hogy megismered a másik mozgatórugóit. Ez minden kapcsolatban értékes tudás.”

Ha pedig valaki úgy érzi, hogy szétrobban a dühtől, hasznos lehet a hisztiző gyerekek szüleinek eszközéhez nyúlni: titokban párnát püfölni vagy végső esetben elsétálni három utcával odébb és üvölteni egy kiadósat. És ha tényleg súlyosan szélsőséges, akár agresszív egy családtag? „Akkor nem is kell vele együtt karácsonyozni. Vagy ha már ott vagyok, távoznom kell, akárki is az. Dönthetek úgy, hogy elmegyek onnan, senkinek nem kell családi kötelékre hivatkozva elbírnia semmilyen fenyegetettséget. Kommunikációs szempontból azt szoktam mondani, hogy ahol testileg vagy lelkileg veszélyben vagyok, ott nincs asszertivitás, hanem arra kell törekednem, hogy biztonságos helyzetbe kerüljek. Elmenni, otthagyni, védeni magamat és azokat, akikért felelősséggel tartozom.” – sorolja Wertán Sára.

A legtöbb családban azért remélhetőleg nem fajulnak idáig a dolgok, és bízhatnak egy minden tekintetben covidmentes karácsonyi együttlétben.