Jönnek a vörösök!

2021. november 06. – 11:17

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Ha egy játék nevében benne van, hogy vörös, akkor jó eséllyel vagy a Marson játszódik, vagy Oroszországban. A Vörös katedrális és a Vörös előörs esetében utóbbi az igaz. Mindkettő újszerű, izgalmas társas, ami a pénztárcánkhoz és a polcunkhoz is kíméletes: az áruk tízezer forint alatt van és nem foglalnak nagyon sok helyet, a kis dobozokban azonban nagy játékok lapulnak.

A Vörös katedrális játékban Rettegett Iván számára a Boldog Vazul székesegyházat kell közösen felépítenünk, természetesen a Vörös téren. A játék elején kirakjuk a terveket (a nagysága a játékosok számától függ), amin tornyok állnak egymás mellett, az alján mindegyiknek kapu, a tetején hagymakupola, közben meg maga a torony több vagy kevesebb elemből. Az egyes elemeken látszik, hogy milyen alapanyagok kellenek a megépítésükhöz, fa, kő, arany, tégla vagy zafír esetleg ametiszt. Amikor sorra kerülünk, lefoglalhatunk egy darabot, hogy azt majd mi fogjuk megépíteni, leszállíthatunk anyagokat (egyszerre legfeljebb hármat) az általunk már lefoglalt darabokra, vagy elmehetünk nyersanyagokat beszerezni a piacra.

Ez utóbbi a játék legizgalmasabb része, egy kör jelképezi a piacot rajta nyolc mezővel és öt különféle színű kockával. Amikor vásárolni akarunk, az egyik kockát mozgathatjuk annyit, amennyit az éppen mutat. Ahova érkezett, megkapjuk az ott éppen termelt dolgokat (a hatféle terményen kívül még pénz és győzelmi pont jöhet szóba). Ha már volt ott kocka, akkor sokkal többet kapunk a dologból.

Minden körnegyedhez tartozik még egy pár speciális akció is, amiből egyet végrehajthatunk (cserélhetünk vagy vásárolhatunk terményeket, szállíthatunk az épülő katedrálisra, pénzt kapunk, ilyesmik). Nem mindegy, hogy melyik színű kockával lépünk, az építési helyek lefoglalásakor bónuszlapok kerülnek a táblánkra, amik megszabják, hogy milyen extra dolgot kapunk, ha azzal a színű kockával lépünk. Ha elkészült a katedrális egy darabja, azért pénz és győzelmi pont jár, minél nehezebb volt összehozni hozzá a dolgokat, annál több. Az elkészült részekre, komoly győzelmi pontokért díszítéseket is építhetünk, ráadásul ezt bárkiére, nem csak arra, amit mi építettünk fel. A játék addig tart, amíg valaki megépít hat részt a katedrálisból. Ekkor kell értékelni minden olyan tornyot, ami teljesen készen van, ami csak félig, azért nem jár pont.

Fotó: Nádori Gergely / Telex
Fotó: Nádori Gergely / Telex

Van ennek az egésznek bármi köze Rettegett Ivánhoz és a katedrálishoz? Az égvilágon semmi. De aki már építkezett valaha, annak

ismerős lehet az érzés, amikor csak nem akar megérkezni az az egy alapanyag, ami kellene, de ezen túl tényleg bármi más is lehetne a téma. Jó vele játszani? Nagyon.

A tábla szép, a terményjelzők szuperek, főleg a drágakövek átlátszó műanyagjai. A mechanika izgalmas, van benne egy kicsi a körbejárkálós rondellából (ami ismerős lehet a Nyugati királyság várgrófjaiból, az erőforrás menedzselésből és valamennyire a munkáslehelyezésből is. Sokféle taktika és stratégia lehetséges, folyamatosan komoly döntéseket kell hoznunk, de azt sosem érezzük majd, hogy nem tudunk semmit sem csinálni. Nagyon sok hatással nem leszünk a többiekre, de azért finoman ki lehet tolni másokkal, például azzal, hogy dafke nem fejezzük be azt a tornyot, amibe ő már nagyon sokat belefektetett, az sem mindegy, hogy ki és mikor vet véget a játéknak. Ha nem is hozza magával a szláv lélek bánatát és a sztyeppék vadságát, de nagyszerűen eltöltött háromnegyed-egy órát biztosan ad, ráadásul olyan sokféle stratégia működhet benne, hogy ez embernek azonnal kedve támad még egyet játszani, hogy kipróbálja, hogyan lehetne jobban csinálni.

A Vörös katedrális játékot a Reflexshoptól kaptuk, hogy kipróbáljuk.

Továrisi in space

A Vörös előörs játékot nem érheti az a vád, hogy ne lenne erős témája és hangulata. Története szerint egy szovjet űrhajó valahol egy távoli bolygón landolt, hogy kolonizálja azt és az elvtársak neki is kezdenek a kommunizmus építésének. Munkásokat kell majd küldenünk mindenféle feladatokra, mindenki ért valamihez (a bányász bányászni, a halász halászni tud jól, az agitprop titkár meg magyarázni a szebb jövőről például), de hűen a szocialista hagyományokhoz egyáltalán nem biztos, hogy oda is küldjük majd, amiben a legjobb.

Ha valakit elküldtünk valahova, akkor egy kis jelzőt rakunk a képére. Attól függően, hogy hova került és mit csinált a hangulata javulhat vagy romolhat. A helyszínek jelentős részében termelünk valamit (szenet, gabonát, halat vagy birkát), a megtermelt dolog nem a miénk lesz, hanem természetesen a közös raktárba kerül. Ha valamiből éppen ez volt a harmadik darab ott, akkor sikeresen hajtottuk végre a tervet, amit győzelmi pontok jutalmaznak. Hűen a szocialista hagyományokhoz a raktárba is küldhetünk valakit, ekkor akár lophatunk a raktárból és természetesen valaki mást márthatunk be az adott munkás helyett. Fontos helyszín a kocsma, az ide érkezőknek nő a hangulata, de arra is lehetőségünk van, hogy felvegyük valaki más fejadagját, akié emiatt természetesen majd csökken. A játék két napon át tart, egy nap öt napszakból áll és a végén minden egyes munkásnál megnézzük, hogy kinek van a legtöbb jelzője a képén és az kap annyi pontot, amilyen éppen a munkás hangulata, ha az negatív, akkor bizony a győzelmi pontjai is csökkennek.

Fotó: Nádori Gergely / Telex
Fotó: Nádori Gergely / Telex

A Vörös előörs is jól néz ki, ha alaposan nézzük a táblán egy csomó viccet láthatunk, az ikongráfia pedig felidézi az ötvenes évek plakátjainak stílusát. A szokásos euró társasokhoz képest ebben a játékban sokkal több lehetőségünk van arra, hogy kitoljunk a többiekkel. Sőt, igazából ez a játék lényege is (meglehet az orosz szerzők valóban megértették a szocialista embertípus mibenlétét), elérhetjük, ha az a munkás, akinek a képén másnak már több jelőlője van egyre rosszabb kedvű legyen vagy akár megszerezhetjük mi a többséget rajta, elhappolhatjuk a többiek elől a terv teljesítését, befeketíthetjük őket a hatóságok előtt és így tovább. A lényeg nem feltétlenül az, hogy nekünk jó legyen, hanem hogy mindenki másnak még rosszabb. A játék szabályai olyanok, hogy minden lépésünk köré keríthetünk egy-egy sztorit, hogy mi is történik éppen, így még az is vicces, ha éppen mi járunk pórul. A sztori persze magában nem lenne elég, a Vörös előörs nem csak egy geg, hanem egy jó társasjáték is. Gyakorlott játékosokkal nem tart egy óráig sem egy parti, amit ha kellő komolytalansággal tudunk kezelni, biztosan remek élmény lesz.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!