2021. április 22. – 17:57
A Találd ki gyorsan a gondolatom az egyik ismert slágere Balázs Klári és Korda György párosának. Azonban az 1984-es dal miatt nemrég pert indított egy Izraelben élő francia zeneszerző, és első fokon neki adott igazat a bíróság. Balázs Klári elismeri, hogy nem ő írta a dalt, a zeneszerző pedig milliókat akar.
Amióta létezik a popzene, előfordulnak kisebb-nagyobb plágiumperek, ahol az egyik fél azt próbálja bebizonyítani, hogy a másik fél zenéje, dala, dallama vagy dalszövege nagyon hasonlít a sajátjára. Elég csak az utóbbi évek egyik legnagyobb balhéjára, a Blurred Lines című sláger körüli botrányra gondolni, vagy amikor Kanye West nyúlta le az Omega Gyöngyhajú lány című slágerét, de az elmúlt fél évszázadban is bőven akadtak plagizálások a Beatleastől a Led Zeppelinen át egészen Ed Sheeranig. Ez a jelenség egyáltalán nem újkeletű Magyarországon sem, ahol a rendszerváltás előttig – sőt, még jó pár évvel utána is – nem volt ritkaság, ha egy ismertebb magyar előadó vagy zenekar lekoppintotta valakinek a zenéjét. Viszont Magyarország olyan marginális részét képezi a nemzetközi zeneiparnak, hogy az ilyen plagizálós esetek kifejezetten ritkán jutnak vissza a lenyúlt zenék eredeti szerzőihez.
Most viszont pont ez történt Balázs Klári 1984-es slágerével kapcsolatban.
Balázs Klári ellen ugyanis polgári peres eljárást indított Henri Bratter Izraelben élő francia zeneszerző. Bratter az „izraeli Madonnának”, Ofra Hazának írt egy dalt, ami 1981-ben meg is jelent Tfila címmel.
Ofra Hazát tényleg a Kelet Madonnájaként emlegették régen, és kifejezetten ismert énekesnőnek számít, még Grammy-díjra is jelölték kétszer. Alapvetően a nyugati és tradicionális keleti zenei világot ötvözte a dalaiban, és sok számának van erős vallási felhangja. Ilyen a fenti Tfila, vagyis Ima című szám is, ami – ahogy a címe is utal rá – gyakorlatilag egy istenhez való fohászkodás dalba foglalva.
Ez pedig Balázs Klári és Korda György 1984-es slágere, a Találd ki gyorsan a gondolatom:
Nem kell igazán érteni ahhoz a zenéhez, hogy meg lehessen állapítani az egyértelmű hasonlóságot a két dal között. A magyar verzió az eredetit egy kicsit felgyorsította, izraeli fohászkodás helyett kapott egy szerelmes magyar szöveget, és voltaképpen táncdalfesztiválosodott az eredeti dal.
A biztonság kedvéért megkérdeztünk egy szakértőt is. Fodor Máriusz (Superflake) zenész-producer szerint a legfőbb különbség, hogy az izraeli dal tempója 133 BPM, Balázs verziója viszont gyorsabb, 152 BPM, illetve előbbi B moll-ban van, utóbbi pedig A-mollban. „Aztán fogtam, és balra kevertem Ofrát, jobbra Klárikát, és láss csodát, a két dal teljesen ugyanaz. Kérdés, hogy melyik volt előbb, de egy ilyenre nehéz azt mondani, hogy nem inspirálódott kicsit túlzottan is egyik a másikból” – mondta nekünk Fodor a két dalról, amit ezzel a videóval szemléltetünk is:
Számos ilyen és ehhez hasonló példa van még a magyar könnyűzene történetében, de ezek szinte soha nem jutnak el bíróságig. Henri Bratter zeneszerzőhöz azonban eljutott a dal híre pár éve, és pert indított Balázs Klári ellen, aki zeneszerzőként van feltüntetve a magyar verzióban. És ez itt a legfontosabb része a történetnek.
Az ugyanis nem ritka, hogy valaki más dalát veszi át és adja elő, ha közben le van jelentve a mű eredeti szerzője. Számos nagy botrányt kavaró plágiumpernek az lett a vége a könnyűzenében, hogy a valamilyen szabálytalansággal vádolt előadó számához oda kellett írni szerzőnek azt a felet is, akit sérelem ért. A Blurred Lines esetében például 5,3 millió dollár megfizetése mellett fel kell tüntetni a dal szerzői között Marvin Gaye-t is. A Led Zeppelin, a Rolling Stones vagy az Oasis esetében is történt már olyan, hogy egy daluknál utólag kellett feltüntetni egy új szerzőt, mert kiderült, hogy a dalt magát, vagy annak egy részletét máshonnan emelték át. Sok vita alapját szolgálja, hogy nehéz egyértelműen különbséget tenni az egyértelmű nyúlás és inspirálódás helyett, ezért gyakran peren kívül megegyeznek a felek, hol bánatpénzért, hol dalszerzői feltüntetésért cserébe.
Azért kiemelten fontos, hogy ki egy dal hivatalos szerzője, mert a szerzői jogdíjak (ezeket itthon az Artisjus kezeli) neki járnak minden rádiós, tévés vagy bármilyen lejátszás után. Balázs Kláriék száma lassan 40 éve jelent meg, vagyis
közel 40 éven át Henri Bratter helyett Balázs Klári részesült a dalszerzésért járó jogdíjakban.
Hogy ez mekkora összeg, azt iszonyatosan nehéz megmondani, hiszen a rendszerváltás előtti rendszerben voltak nagyobb problémák is a zeneiparban annál, hogy ki hogyan kap jogdíjat a zenéi után, ahogy a zűrzavaros '90-es évek sem segít ennek az átláthatóságában.
„Az ACUM (az izraeli jogdíjkezelő szervezet) valóban informálta az Artisjust 2015-ben, hivatalos bejelentés viszont sem akkor, sem azóta nem érkezett hozzánk”
– írta megkeresésünkre az Artisjus, akik hozzátették, hogy tudnak a perről, a Fővárosi Törvényszék többször is kereste őket, de jogerős ítéletről egyelőre nem tudnak. „Amint megkapjuk a jogerős ítéletet, annak megfelelően fogjuk haladéktalanul módosítani a dal szerzőségi adatait, hányadait – amennyiben persze az ítélet szerint erre szükség lesz” – írják.
Jól jelzi a téma nehézségét, hogy nehéz lenne elszámolni 1984-től a Találd ki gyorsan a gondolatom című számért járó jogdíjkifizetésekkel. Egyedül Balázs Klári tudná bizonyítani számlákkal és papírokkal, hogy mikor és mennyi jogdíjat kapott a dalért. Neki viszont egyértelműen nem érdeke az, hogy 15 helyett 40 évnyi téves helyre kifizetett szerzői jogdíjat kérjenek rajta számon. Azt az Artisjus is megerősítette, hogy 1984-ben még papíralapú volt a működés, azóta háromszor újították meg az informatikai rendszerüket, ezért az azóta kifizetett jogdíjösszeget még megsaccolni sem tudják.
Balázs Klári a Telexnek azt mondta (teljes válaszát lentebb olvashatják), hogy „a dal a megjelenését követően hosszú ideig kevés jogdíjat hozott. A jogdíjak összege csak 2000-es évek után kezdett megnőni.” Szerinte a zeneszerző irreálisan sokat követel.
Az Artisjus szerint a magyar nyelvű dalnak Bratter sosem lesz a 100%-os szerzője, hiszen a magyar dalszöveg írója ugyanúgy szerzője marad a magyar verziónak. Bratter, mint az eredeti mű jogosultja viszont dönthet úgy, hogy nem enged át neki részesedést a jogdíjból.
Ha a bíróság leendő ítélete alapján Bratter a zene szerzője 100%-ban, akkor a jogerős ítélet megszületésétől fogva azonnal ő válik a „hivatalos” szerzőjévé a dal zenei részének, és mi is módosítani fogjuk a dal adatait (szerzőségi hányadait) az ítélet tartalma alapján.
– írja az Artisjus.
Az izraeli média fel is kapta azóta a témát, és kiderült még pár dolog az ügyről. Például az, hogy az eredeti dal bizonyos körökben a nem hivatalos himnusza Izraelnek, illetve az izraeli sajtó külön rácsodálkozik arra, hogy a magyar verzió dalszövegét az a Szenes Iván írta, aki Szenes Hanna izraeli nemzeti hős másodunokatestvére. Ezen kívül arról is cikkeznek, hogy Bratter jogorvoslatért fordult a magyar bírósághoz a dal plagizálása miatt.
Az izraeli sajtóbeszámolók szerint nem keveset követel az énekesnőtől. Saját bevallása szerint több mint 200 ezer dollár (ez közel 60 millió forint) járna neki a majdnem 40 év szerzői jogdíj elmaradása miatt, de végül csak 25 ezer dollár (kb 7,5 millió forint) kártérítést ítéltek meg neki első fokon.
Ezen kívül az első fokú ítélet szerint egyedüli szerzőként kell feltüntetni a dalnál, vagyis Balázs már nem részesülhet a jogdíjakból. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, Bratter azért, mert szerinte sokkal több pénz jár neki közel 40 év jogdíjbitorlás után.
Az eset miatt felvettük a kapcsolatot az izraeli felet védő Schoenherr Hetényi Ügyvédi Irodával is. Bognár Alexandra ügyvéd elárulta, hogy számos olyan esetük volt már, amikor több tíz év elteltével derültek ki súlyos jogsértések, mint például ebben az esetben is:
„A történetbe mi ügyvédek 2018-ban kerültünk bele, ekkor még peren kívül próbáltunk megegyezni, de sajnos az nem sikerült. A pert 2018 év végén kezdeményeztük.”
Bognár elmondta, hogy Balázs nem ismerte el a peren kívüli egyezkedés során a plágiumot, azonban egy csekélynek számító összeget ajánlott fel azért cserébe, hogy ne indítsanak pert. Később aztán Balázs a perben mégis elismerte, hogy plagizálta az említett dalt.
Azt az ügyvédi iroda sem tudja, a dalszövegért felelős Bezalel Aloni miért nem indított végül pert, és fel is ajánlotta neki Bratter, hogy indítsanak együtt bírósági eljárást, de ez végül elmaradt. Ez azért is érdekes, mert Bognár szerint kifejezetten nem örültek annak, hogy nagyon erősen átírták a magyar verzióban az eredeti dal szövegének a jelentését és üzenetét.
„Az eredeti dallam egy merőben más szellemiségű szöveghez íródott, melynek az integritását lényegesen sérti a magyar verzió. Míg az eredeti dallam ugyanaz maradt, a szöveg drámain megváltozott. Az eredeti, izraeli dal egy imádság istenhez (maga a ”Tfila„ cím is azt jelenti, hogy ”Ima„), tehát egy vallásos, magasztos szerzemény. A magyar változat ehhez képest egy egyszerűbb üzenetű, mulatós / táncdal műfajú dal lett – a kettő mondanivalója tehát köszönőviszonyban sincs. Szerzői jogi szempontból, a mű megváltoztatása (itt: új szöveg és az eredeti dal integritásának megsértése) úgyszintén jogsértő. Ám attól függetlenül, hogy az eredeti dal szerzője mit gondol a magyar verzióról, tény, hogy Balázs Klári egy az egyben ”átemelte„ az eredeti dallamot, azt saját neve alatt, saját szerzeményként bejelentette az Artisjus jogelődjéhez, és a jogdíjakat azóta is ő kapja” – mondta Bognár.
Kerestük Balázs Klárit is, aki az ügyvédjéhez irányított minket, tőle kaptuk az alábbi közleményt:
„Balázs Klári őszintén elismeri, hogy a Találd ki gyorsan a gondolatom… című dal zenéjét eredetileg nem ő írta. Ez egy izraeli dal a 80-as évekből, melyből Balázs Klári és Szenes Iván szövegíró duettet készített. Szenes Iván szövege, valamint Balázs Klári és Korda György előadása nélkül nem vált volna ismertté és sikeressé a dal Magyarországon. Balázs Klári bízott abban, hogy az Artisjuson keresztül megérkezik a feldolgozáshoz az izraeli jogosítás, ahogy ez egy bevett szokás külföldi dalok magyar feldolgozása esetén. Sajnos nem így történt.
A dal a megjelenését követően hosszú ideig kevés jogdíjat hozott. A jogdíjak összege csak 2000-es évek után kezdett megnőni.
Az izraeli zeneszerző 2018-ban irreális követelésekkel lépett fel. Balázs Klári mindent elkövetett a jogvita békés rendezése érdekében. Az izraeli szerzőségét nem vitatta, sőt felajánlotta, hogy együttműködik, hogy az izraeli zeneszerző jogai az Artisjusnál be legyenek jegyezve. Balázs Klári jelentős összegű jogdíjat is felajánlott.
Balázs Klári minden törekvése ellenére az izraeli zeneszerző pert indított és irreálisan sok pénzt követelt a bíróságon. A Fővárosi Törvényszék az izraeli zeneszerző kártérítési követelését nagyrészt elutasította és abból mindössze ugyanazt az összeget ítélte meg, melyet Balázs Klári már per nélkül is felajánlott. Az izraeli zeneszerző a bíróság döntését sem fogadta el, továbbra is hajthatatlan.
Az ítélet még nem jogerős, a per a Fővárosi Ítélőtábla előtt folyik.”