2021. április 11. – 18:49
Már valószínűleg senkinek sem újdonság, hogy jó 20 éve kirobbanthatatlanok a nyugati popkultúrából a szuperhősök, és valószínűleg ez még hosszú évekig így lesz a Disneynek vagy a Warnernek köszönhetően, akikhez a műfaj két legnagyobb márkája, a Marvel és a DC tartozik.
Viszonylag nehéz helyzetben is van emiatt a konkurencia, hiszen mindenki szuperhősökről akar forgatni, de erősen fogynak azok az adaptálható történetek, amelyekkel valami újat lehet mutatni a műfajnak. Itt jön képbe az Amazon, melynek a The Boys váratlan sikere megmutatta, hogy bőven vannak még olyan sztorik, amelyeket a túlságosan családbarát szuperhősökkel már nem lehetne elmesélni. Az Amazon itt nem is állt be, hanem berendelte a Walking Dead-képregényekkel ismertté váló Robert Kirkman egy másik képregényének adaptációját, az Invincible-t. A rajzfilmsorozat pedig szintén egy olyan oldaláról mutatja be a szuperhősöket, amelyet eddig maximum képregényekben érintettek.
Robert Kirkman karrierjét valószínűleg örökre a Walking Dead sikere fogja meghatározni, hiszen a fekete-fehér zombiképregényeiből készült tévésorozat akkora popkulturális siker lett, hogy ma már három különböző Walking Dead-sorozat fut párhuzamosan, fél tucat videójáték készült a világában, és a jövendőbeli tervek között szerepel több nagyjátékfilm is. A Walking Dead leginkább azzal tudott kiemelkedni a többis zombis produkció közül, hogy a műfajra jellemző vértenger és állandó belezés mellett jóval nagyobb hangsúlyt helyezett a karakterekre és az általuk kreált világra. Kirkman gyakorlatilag egy nagyon súlyos drámasorozatként kezelte mindig is a zombiapokalipszis utáni világot, ahol maguk a zombik csak gyilkoló statiszták az emberiség nyomorúságában.
Azonban Kirkman képregényes pályája ennél jóval sokszínűbb, egy rakás Marvel-képregény mellett megalkotta a saját kis szuperhősös univerzumát (Cory Walkerrel párban), az Invincible-t, amely mára a harmadik legnagyobb amerikai képregénycégnek számító Image Comics egyik legfontosabb szuperhősös terméke, és több tucat spinoff és más képregény készült a világában. Az Invincible-ben az a pláne, hogy az unalomig ismert eredettörténetek helyett a főhős édesapja ismert szuperhős, ő pedig már gyerekkora óta várja, hogy mikor jönnek elő a szuperképességei, hogy otthon se kelljen titkolnia a szülei előtt, hogy nem ellógott fizikaóráról, hanem el kellett rohannia megállítani egy rakás földönkívüli invázióját a Times Square-en.
Azonban az Amazon nem élőszereplős sorozatban dolgozta fel a képregényt (bár egy egész estés nagyjátékfilm továbbra is a terítéken van), hanem a műfajtól meglehetősen szokatlan módon animációs sorozatot csinált belőle úgy, hogy megmaradtak a felnőttesebb témák, a rengeteg vér és a kifejezetten sötét hangulat.
Ritkán látni ennyi vért
Összesen nyolc epizódot rendelt be az első évadhoz az Amazon, és annak ellenére, hogy az animációs sorozatok általában nem kapják meg azt a megbecsülést, mint az élőszereplősök, a stúdió nem fukarkodott a pénzzel, és érezhetően rengeteget költött mind az animációra, mind a jó nevű szinkronhangokra. Utóbbi különösen parádésra sikerült, hiszen egy rakás kifejezetten menő, ismert színész kölcsönzi a hangját egy-egy karakternek. A nemrég első ázsiai-amerikai színészként Oscarra jelölt, a Walking Deadből ismert Steven Yeun adja a főhős hangját, az apjáét pedig J. K. Simmons, de kisebb-nagyobb szerepekben olyan figurák tűnnek még fel, mint Mahershala Ali, Seth Rogen, Jon Hamm vagy Mark Hamill. Rajtuk kívül szinkronizál még Zazie Beets (Domino a Deadpoolból), Walton Goggins (Aljas nyolcas, Kemény zsaruk), Zachary Quinto (Hősök, Nos4a2), Jason Mantzoukas (Big Mouth, Városfejlesztési osztály), Ezra Miller (Flash), Djimon Hounsou (A galaxis őrzői) és Clancy Brown (A remény rabjai, Csillagközi invázió, Thor: Ragnarok) is, vagyis azt nem lehet mondani, hogy az Amazon ne talált volna jobbnál jobb figurákat a karakterek megszemélyesítéséhez.
Amellett, hogy Yeun, Simmons, Mantzoukas és Quinto fantasztikusak a maguk szerepében, maga az Invincible megidéz egy meglehetősen ritkán említett, már-már elfelejtett animációs korszakot. A rajzolók és animátorok IMDB-jét bújva kiderül, hogy az alkotók korábban egy sor itthon is ismert, de főleg fiataloknak szánt animációs sorozaton dolgoztak, köztük az Igazság ligáján, a Tini titánokon, Batmanen vagy A galaxis őrzőin, de az animációs stílus egy az egyben megidézi az X-Men: Evolution vagy a Young Justice animációs sorozatokat is. Ezek a 2000-es, 2010-es évek eleji szuperhősös rajzfilmsorozatok állati népszerű voltak például a Cartoon Networkön, de hiába volt egészen komoly felnőtt követői bázisa is a produkcióknak, a stúdiók ezeket alapvetően gyerekeknek szánták, így nem kaphattak igazán nagy mozgásteret, legyen szó akcióról vagy drámáról. Az Invincible ezen változtat nagyon erősen.
Egyrészről a megszokott 22 perc helyett nagyjából háromnegyed órás minden epizód, ami abszolút kuriózumnak számít a műfajban. A másik elsőre szembetűnő jelenség, hogy
az Invincible egyértelműen felnőtteknek szól, szóval tartsuk távol a gyerekektől.
Az elején azt hihetnénk, hogy az Invicible is csak egy az idősebb gyerekeknek szánt Cartoon Network-mesékből, aztán az első epizód végén történik egy olyan sokkoló, a műfajban soha nem látott jelenet, ami azonnal változtat az álláspontunkon. Az Invincible-ben ugyanis nincs meg a szuperhőstörténetekre jellemző „a végén mindenki megmenekül” attitűd, itt úgy loccsantják szét az agyát a legnépszerűbb hősöknek, mint a dinnyét, és úgy fröcsög a vér, mintha a Walking Deadet néznénk. Emellett sok a káromkodás, és az olyan felnőtt helyzetek, mint amikor az egyik hős gruppenszexel a zuhanyzóban egy másik hőssel, akinek az a képessége, hogy meg tudja magát sokszorozni.
Rajzfilmsorozat kifejezetten felnőtteknek
Ahogy a The Boys bemutatta, hogy a hősök esendő, sőt, akár kifejezetten rossz emberek is lehetnek, az Invincible egy olyan világra fókuszál, ahol komoly következményei vannak a hősködésnek, és amikor valamilyen gonosz erő mészárolni kezd az utcán, akkor bizony ártatlan civilek fognak feküdni vérbe fagyva a járdán. Ez a sokkolóan realista stílus baromira működött a Walking Dead esetében is, és egészen meglepő, hogy Kirkman ezt a hozzáállást ilyen szépen át tudta ültetni a szuperhős műfajba is.
Emellett az Invincible félig-meddig ki is parodizálja a szuperhősöket, azon belül is feltűnően sok a DC-s áthallás. A főhős gyakorlatilag egy alternatív Superman gyereke, de vannak utalások más olyan DC-hősökre is, mint Aquaman, Batman, Martian Manhunter vagy Flash. Csak ezek a karakterek nem annyira fekete-fehérek, mint a milliárdos blockbusterekben, hanem hétköznapi személyiségjegyekkel rendelkező profi hősök, akik munkaként tekintenek a hivatásukra, ami mellett szeretnék rendesen kiélni a saját életüket is. Legyen szó iskolai problémákról, családi gondokról vagy csak egy szimpla romantikus piknikről.
Nyolcszor 44 percben azonban meglehetősen unalmas lenne hardcore szuperhősködést nézni sok vérrel, ezért is baromi jó látni, hogy a háttérben az írók szépen bonyolítják a szálakat. Van a sorozatban gyilkossági üggyel kapcsolatos nyomozás, háttérhatalmi összeesküvés, földönkívüli inváziókkal kapcsolatos anomáliák és némi thriller is, hogy egy pillanatra se hihessük el, a jó fiúk ebben a sorozatban ugyanúgy jó fiúk lesznek, mint más kollégáik.
Hivatalosan csak a 8 részes első évad van berendelve, de a rajongók és a szaksajtó annyira jól fogadta a sorozatot, hogy valószínűleg hülye lenne az eredeti franchise-ok után epekedő Amazon ennyi meló után lelőni a produkciót. Pláne úgy, hogy rettenetesen sok potenciál van az Invincible világában, hiszen 15 év alatt Kirkman és az Image Comics több tucat új szereplővel és spinoffal bővítette ki ezt az univerzumot, vagyis bőven van még honnan meríteni. Már csak az lesz a kérdés, hogy a The Boys mellett az Amazon meghagyja animációs sorozatként az új szuperhőseit, vagy a sikert látva átáll élőszereplős megoldásra.
Az Invincible az itthon is elérhető Amazon Prime Video felületén érhető el. Az új részek minden hét péntekén érkeznek egészen április végéig.