2021. február 27. – 22:38
frissítve
Vivi, azaz Szilágyi Vivien nyert a Való Világ tizedik évadában, a közönség szavazása után ő nyerte meg a november óta 100+ részt is elérő magyar realityműsor 36 millió forintos főnyereményét.
A végtelennek tűnő, két órányi műsoridőt kitevő, főleg visszaemlékezésekből álló fináléban először VV Merci esett ki. Robi lett a második.
Vivi a szavazatok 51 százalékát kapta. Ő lett a második női nyertes a műsor történetében, VV Zsuzsu után, aki a műsor kilencedik évadában nyert, 2018-ban.
Én a tizedik évadnak nagyjából csak az egytizedét láttam, de november óta hasonlítottam ezt a műsort egy borzasztó céges bulihoz, egy borzasztó céges csapatépítőhöz, a vége pedig olyan volt, mint azok a szintén borzasztó percek, amikor jön a csoportos leépítés, mindenki tudja, hogy napokon, órákon, perceken belül vége mindennek, csak arról lehet beszélni, ez lengi körbe az utolsó részeket. Pedig még egy első fokon börtönre ítélt figurát is sikerült behozni a villába, illetve egy párbaj után egy nyertes lehúzott sliccel ugrabugrált a stúdióban.
Céges buli, csapatépítő, leépítés – ezek önmagukban olyan dolgok, amiket épeszű ember nemhogy nem élvez, de messziről próbálja őket elkerülni, ha jót akar magának és az egzisztenciájának, de a Való Világ amúgy is egy vállalatilag erőltetett, kicsit avas szórakoztatási forma benyomását keltette. Az egésznek olyan hangulata volt, mintha valakit megkérnének, hogy mondjon egy híres illuzionistát, de csak David Copperfield jutna eszébe, vagy hogy mondjon egy jó lemezt, és csak DJ Kismocsoktól a Villa House ugrana be 2003-ból.
A Való Világ tizedik évada egy iszapbirkózás volt a modern korral, amiben a Való Világ maradt alul végig. A modern kor először az internettel támadt, amiben a TikTok vagy az Instagram Live (ahol a műsor több exkluzív tartalmát is lehetett nézni) vagy majd talán a Clubhouse már épp azon mesterkedik, hogy úgy tudjunk „valódi” tartalmat nézni „valódi” emberektől, hogy ne álljon egy harmadik fél közöttünk. Kevés furcsább dolgot tudok elképzelni annál, hogy nézem az RTL műsorán a Való Világot, ahol az egyik résztvevő éppen a telefonjába, a saját VV-brandelt Instagram-profiljára készít tartalmat, és én egyszerre látom ezt a tartalmat, és a tartalom elkészítését is, mintha saját magával Facetime-ozna valaki.
Igaz, a tartalom kifejezés kicsit túlzás, mert mondanivaló az nincs, csak kényszer a mondanivaló gyártására: a műsor utolsó három része is abból állt, hogy emberek beszélgetnek rettenetesen felépített mondatokkal arról, hogy hogyan is érzik magukat, vagy hogyan is viszonyulnak a másikhoz. Ilyen mondatokkal, mint ez, amit nagyon sokszor vissza kellett tekernem, hogy pontosan le tudjam jegyzetelni:
Nekem nincs felé érzelmes dolgom, hogy szerelmet tudnék, én vonzódom hozzá, mert egy kurva jó nő, és ezt nagyon nehéz ezt amúgy.
Remélem, hogy a jövő irattáraiba majd bekerül az összes VV-évad leirata is, mert nem akarom, hogy 50 évvel később azt higgyék a jövő magyarjai, hogy úgy beszéltünk magunk között 2020-ban, mint Müller Cecília és Győrfi Pál.
A fenti mondatot Moh mondja Merciről Auréliónak. Aurélió a VV egyik korábbi nyertese volt, egyébként nemrég első fokon emberrablásért több év börtönre ítélték, de ez igazából mellékes, hiszen tökéletesen alkalmas volt arra, hogy semmitmondó tanácsokat osztogasson a finisébe érő verseny résztvevőinek. Te fogsz nyerni, mert te őszinte vagy. Neked is van esélyed, mert magadat adod. Fontos az őszinteség. Ismétlem: emberrablás. Itt a villalakók szívét rabolta el pillanatok alatt, mondták is róla, hogy pacek ez a pali. Aurelio a tanácsok mellett családok és barátok támogatói videóit is hozta magával, bár nem hiszem, hogy ő irányította volna a VLC Playert a nagy tévén. A videók kicsit olyanok voltak, mint amikor terroristás tévésorozatokban túszul ejtenek családokat, és üzenniük kell haza, de anélkül, hogy bármi tippet adnának, merre vannak éppen. Amikor VV Bálint meglátta a neki készített videót, akkorát üvöltött, hogy elhittem, ő már átélt egy ilyen túszejtést.
Szóval a modern technológia és az internet volt az egyik eszköz, amivel 2020 és valamennyire 2021 is eldorongolta a Való Világot, a másik pedig nagyon leegyszerűsítve a #metoo, jobban kifejtve pedig a józan ész, hogy ne lehessen már nőkkel iszonyatosan tahón és manipulatívan viselkedő embereket nézni egy műsorban, ami bevallottan arra utazik, hogy a fiatalabb közönséget szólítsa meg. Mérő Vera még januárban beszélt arról a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-csoportban, hogy a Való Világban „módszeresen felépített kapcsolati erőszak” zajlik a nézők szeme előtt. Én ennek csak a csíráját láttam még decemberben, ahol néha minősíthetetlen modorban viselkedtek a férfiak, ez aztán addig eszkalálódott, hogy Mérő konkrétan „bántalmazó, nőelnyomó és személyiség-leépítő elemeket” vett észre a műsorban, amire az RTL Klub nem igazán reflektált, kivéve a műsorvezető Puskás Petit, aki az egyik adás végén azt mondta az egyik VV Tulokról, hogy így senkivel sem lehet beszélni.
Az internetes felháborodást követően az RTL Klub csavart egyet a saját narratíváján, és arra kihegyezve, hogy a Való Világ már túlmutat a kukkoláson, és „olyan társadalmi problémákat feszeget, amelyek napjainkban is emberek millióit érintik Magyarországon, de a valóságban a résztvevői nem mernek tenni ellene vagy épp maguk sem tudják, hogy amiben élnek, az káros számukra”, készült egy VV-különkiadás a párkapcsolati erőszakról Mérő meghívásával, illetve a Fókuszban is foglalkoztak a témával.
A helyzet kezelése viszont rávilágított arra, hogy mennyire életképtelen is lett a Való Világ a 2020-as évekre: ami még teljesen elfogadhatónak, sőt, cseles manipulációnak (azaz ügyes játéknak) tűnhetett az előző évadokban, az társadalmilag nehezen elfogadható, ha olyan eszközöket használnak hozzá, amelyek kimerítik testi vagy lelki bántalmazás fogalmát. A reality műfajának alapvetése, legnagyobb közhelye, hogy emberek nem barátkozni érkeznek, hanem nyerni, ehhez pedig könyörtelenek, érzelemmentesek, manipulatívak lesznek.
A Való Világ, mint bármi más ilyen műsor, jutalmazza ezt a viselkedést, büntetni pedig csak anyagi károkat, vagy más szabályszegéseket büntet. Nem ítélkezhet egy játékos felett, hiszen az egész működésének alapja az, hogy a néző dönt azzal, ahogy a dedikált appban szavaz, a műsor maga nem fogja azt mondani, hogy valaki rosszabb a másiknál. Érdemes megnézni azokat a montázsokat, amiket a párbajra kikerülő versenyzőkről készítettek – gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek egymástól hangnemben, megközelítésben, néha két különböző játékosról ugyanazt a pillanatot szerepeltetik. A műsorvezetők sem fogják soha szembesíteni a versenyzőket, hiába néz ki és hangzik úgy a kiszavazós párbaj, mint egy különösen intenzív párterápia, a Villa és a tévéstúdió keretein belül Nádai Anikó és Puskás Peti munkája kimerül annyiban, hogy megkérdezi valakitől, hogy hogyan érzi magát, aztán valaki mást, hogy emiatt ő hogyan érzi magát. A Való Világ tragédiája és komédiája egyébként az, hogy szinte az összes villalakó képtelen épkézláb mondatokban elmondani, hogyan érzi magát.
De ami mondjuk a kétezres évek elején teljesen oké volt a tévében, a nyilvánosság előtt, az már már egyáltalán nem az, ahogy 2002-ben sem csináltunk olyat, amit 1982-ben tettünk volna. A nyomásra történő szex viszont soha nem volt oké, nem oké megmutatni, nem oké egy szórakoztató műsor részévé tenni. Ha megtörténik a villában, azt minimum kommentálni kell, kontextusba helyezni, erről szakértővel beszélni, felhívni a figyelmet a jelenségre, és arra, hogy ha valaki hasonló helyzetben van, akkor van számára segítség. A Való Világ 10 részei után is volt kibeszélő, Gáspár Győző vezette.
Mérő Verával különkiadást készíteni dicséretes és szinte példátlan dolog, de a gesztus szinte teljesen ellentétes a Való Világ világnézetével, a szórakoztatási folyamatával, egyáltalán, az alapvető működésével. Hiszen a való világ nem egy progresszív műsor. Nem lehet valami egyszerre okító, és láthatja el a bulvársajtó különböző botrányos villantások alapanyagával. Meg például azzal, hogy az egyik, egyébként abuzív párkapcsolati jeleket mutató versenyzőnek rendszeresen jelentkeznie kell a felügyelőtisztjénél. Egy olyan bulvársajtóban, ami kezd teljesen átalakulni, hiszen miért lenne szükség arra, hogy megmondják, mit művelt már megint valaki, ha annak a valakinek egyszerűen megnézhetem az Instagramját, és kerek-perec látszik, hogy amúgy semmit, de általában bikiniben van.
Ez a fajta feleslegesség lengte be az összes Való Világ-részt, amihez szerencsém volt az utóbbi pár hónapban. Ez sugárzott minden egyes feladványból, ami mindig olyan volt, mintha egy lánybúcsú előtt 10 perccel találták volna ki őket, egy MacGyver-szerű szituációban, az előttük álló tárgyakból. Ez sütött minden stúdiós bejelentkezésnél, amikor Puskás Peti torkaszakadtából üvöltött, hogy legalább valami történjen. Ezt lehetett érezni akkor, amikor zajlott egy párbaj, és a közönségből elkezdték üvölteni a versenyzők neveit, mintha nem egy appon keresztül, a tévék előtt dőlne el minden, és azért szurkolna valaki az egyébként a vírus miatt szellősen ültetett közönségből, hogy a két játékos ne kapjon szívrohamot a feszült ücsörgésben. Két párbaj után már olyan volt az üvöltéseket hallgatni, mint a műnevetést a Csengetett, Mylord?-ban, ahol volt két variáció a brit hahotázásban, egy rövidebb és egy öblösebb, és azokat váltogatták.
És őszintén szólva, nem hiányzott senkinek ez az egész egy ilyen pokoli évben, amikor rosszabb esetben a néző a tévé előtt is úgy élt, mint a villában, egy térbe zárva idegesítő emberekkel, egyre fogyó beszédtémákkal, hülyeségeket ordibálva, dühöngve valami felsőbb erő döntésein, tehetetlenül vergődve napról napra. A Való Világ 10 minden népjobbító szándéka ellenére kicsit olyan volt, mint a meztelen nők a bulvárújságok címlapján: kínkeservesen próbáltak egy igényt akkor is kielégíteni, amikor nem biztos, hogy az igény még létezett.