Vénségére megszépül Schobert Norbi

Az Életünk története egy trójai falóba bújtatott trójai faló, aminek a közepén ott üldögél a kuncogó Friderikusz Sándor. A műsor azzal csábít be mindenkit, hogy meg lehet nézni, hogyan néznének ki magyar híres emberek 20 és 40 évvel idősebben, ami azért bazári látványosságnak tökre nem utolsó dolog, főleg akkor, ha rendesen, időt szánva és laikus szemnek ilyen részletgazdagon készítik el a maszkokat. De ez csak a csábítás része, az Életünk története igazából a halálról, életről, hűségről, öregedésről, kopaszodásról, löttyedt bőrökről, kiszáradt arcokról akar beszélni, azaz azokról a dolgokról, amikről amúgy a társadalomban ritkán szoktak, vagy ha igen, akkor is csak a kereskedelmi tévék reggeli reklámblokkjaiban, amikor 60 év alatt senki sem nézi a tévét.

De mielőtt még azzal szembesülne a néző, hogy hogyan fog festeni Schobert Norbert sok évtizeddel később, és arról beszélne, hogy még akkor is szeretné-e Rubint Rékát, ott van Friderikusz Sándor, aki mintha eldöntötte volna, hogy ő nem fog ájtatos hoppmestert játszani Magyarország talán leghíresebb, de mindenképp leghírhedtebb házaspárja előtt, hanem igenis rá fog kérdezni a cukiskodás közben, hogy hogyan is volt az a megcsalás, és hogy miért ilyen idejétmúlt Norbi felfogása a férj-feleség viszonyokról. Az már egy másik dolog, hogy ezekre nem mindig kap választ, de 2020-ban én már annak is örülök, hogy valaki felteszi ezeket, és elég megnézni Friderikusz arcát közben: ő ezeket a kérdéseket magázva, de kurvára fel akarja tenni.

Az Életünk története lényege a következő: fognak a producerek egy híres házaspárt, párt, vagy testvérpárt, az első részben Schobert Norbertet és Rubint Rékát. Friderikusz Sándor elbeszélget velük egy kicsit a magánéletükről, majd profi sminkmesterekkel mindegyikőjüket először 20 évvel idősebbre maszkírozzák. Először csak egymást nézhetik meg a székben, majd nem sokkal később tükröket is kapnak. Aztán megint beszélgetnek Friderikusz Sándorral, majd ugrunk egyet újabb 20 évvel előbbre, a procedúra megismétlődik, aztán a műsornak vége.

Az egész steril, de igényes, a beszélgetést egy olyan stúdióban vezénylik le, ami leginkább egy svájci miniszterelnök óvóhelyére hasonlít belsőépítészetileg. A vendégek foteljei forognak, az öregedést, az idő múlását elvileg egy ilyen forgás szimbolizálja, de valójában sok szükség nincs rá, erre találta ki a filmművészet a vágást, de nem én leszek az, aki a holland John De Mol szuperproducer (Big Brother, Áll az alku) licenszét javítani szeretné. Bizonyos helyeken érzelmes, de visszadúdolhatatlan zongorazene szól – az egészbe bele van kódolva, hogy a két vendég és a néző is zokogjon azon, hogy a Tarr Béla-i értelemben „telik a kurva élet”, csak itt a Sátántangóhoz képest szupersebességgel.

Az Életünk története egy tökéletes vasárnap esti semmiség lenne, amiben híres emberek egymás vállára borulnak, és közben mindenki egy órára érző embernek érezheti magát – csak éppen az egészet Friderikusz Sándor vezeti. Ő pedig kapva kap azon az alkalmon, hogy Schobert és Rubint az interjúaalanyai, és láthatólag annyira élvezi a helyzetet, hogy esküszöm, néha a röhögőgörcs kezdete előtt vág el róla a kamera. Schobert az utóbbi időkben a hajmeresztő kijelentéseivel már megteremtette magának azt az őszintén megmondó személyiséget, akinek bármilyen megnyilvánulása előtt tudhatja már az ember, hogy idegesíteni fogja, vagy ünnepelni fogja.

Az idei januári, erősen megosztó kövéres okfejtésénél pedig rájött arra, hogy nem kell neki a magyar média, hiszen van egy Facebook-oldala, ahol csak elég bekapcsolnia a telefonját és mondhatja a magáét a több százezer embernek. (Adjunk hálát az égnek, hogy nem vírustagadó és/vagy oltásellenes.) De vagy a formátum vagy Friderikusz miatt itt nem tud annyira belepörögni a szokásos okfejtéseibe, és a műsorvezető pár jól irányzott kérdéssel ki tudja mondatni vele azokat a dolgokat, amiktől vérmérsékletünk szerint fel tudunk szisszenni vagy kellemetlenül nevetni.

Schobert Norbert ugyanis büszkén mondja el azt, hogy feleségében legelőször a feneke tetszett, hogy az egyik első beszélgetésükkor kvázi leszerencsétlenezte a jövőbeli nejét, hogy amikor Rubint hasonló bizniszt indított, akkor nem konkurenciaként tekintett rá, de azért neki elsősorban egy feleségre és egy anyára volt szüksége. Amikor Friderikusz szembesíti azzal, hogy hát ezek azért elég idejétmúlt gondolatok, akkor azért visszakozik. Norbi nyilvános imidzse tényleg az lett az utóbbi húsz évben, hogy ő a csávó, aki megmondja az őszintét, miközben tényleg súlyos dolgokon ment át, és az utóbbit általában fel tudja használni arra, hogy az előbbit megmagyarázza. Amikor Friderikusz szeretné megtudni, hogy hogyan is volt az a dolog a megcsalással, kölcsönös habogás után elkezdenek Norbi szívműtéteiről beszélni.

Amikor pedig az öregedés jön szóba, Norbi valami miatt akkor is a kúrásra gondol, és reméli, hogy majd egy szexnagyi jön be a stúdióba az első öregítésnél. Olyan ember benyomását kelti, aki nem halaszt el egy lehetőséget sem arra, hogy elmondja: ő amúgy szereti a szexet. Én is szeretem ám, tök jó dolog, de a halálról nem ez jut eszembe elsőre.

Schobert aztán egy idő után lenyugszik, Friderikusz is visszavesz a kemény kérdéseiből, az Életünk története pedig átvált abba a fázisba, ami az elsődleges szerepe: megmutatni, hogyan néznek ki ezek az emberek idősen, és ők hogyan reagálnak rá. Schobert és Rubint is már médiaprofi emberek, nagyjából reggel felkelve is tudnának úgy nyilatkozni, hogy mire lefő a kávé, három bulvárlapnál ők vannak címlapon, de őszinte meglepetés látszik rajtuk, amikor meglátják egymást öregre sminkelve.

Nem is csoda, mert tényleg profi mindegyik, látszik, hogy nemcsak véletlenszerűen hajítottak fel pár májfoltot és ráncot, hanem tényleg az arcokból és életvitelekből indultak ki. Sajnos csak arcban és kézben, pedig kíváncsi lettem volna egy orvos véleményére, hogy 90 éves korában Schobert Norbinak elég lesz-e egy bot.

Kisebb csoda, hogy az Életünk története, legalább is az első része működik. Köszönhető ez annak, hogy Schoberték tényleg ideális választásnak tűnnek egy ilyen műsorra, ahol próbálnak a saját rutinjukkal megfelelni minden helyzetben, de a maszkok elvileg teljesen váratlan helyzetek elé állítják őket. Teljesen mindegy, hogy mi a véleményem Schobert Norbiról, mint emberről, de amikor arról mesél, hogy a családjában 60 körül halnak a férfiak, és ő arra számít, hogy azt a kort, amire sminkelték, meg sem fogja élni – szóval akkor egy részlet a nagy Schobert-féle kirakósból a helyére kerül. Mondjuk van még bőven üres hely.

A másik dolog, amiért a műsor nem egy fiaskó, az Friderikusz személye, aki nem hagy a levegőben labdákat, és nem hagyja, hogy a vendégei megússzák egy árttatlan médiaszerepléssel, ami szimplán szimpatikussá teszi őket. A woke Friderikusz Sándor 2020 legváratlanabb húzása.

Még ha fátyolos lesz is a szeme a műsor második felére, Schobert azért akkor sem képes meglepetést okozni. Amikor azt kérdezi tőle Friderikusz, hogy mit üzenne 90 évesen a világnak, Norbi azzal a félig egy viccelődő hivatalos szerv, félig egy klasszikus dad joke hangsúlyával azt mondja:

„Ne hízzatok meg!”

Az Életünk története november 1-től minden vasárnap 21:20-tól látható az RTL Klubon, az adás után visszanézhető az RTL Moston.