Az anya, aki megtanulta, hogy a fiát nem tudja megmenteni önmagától – felépüléstörténetek a Felvonóban
2024. november 16. – 10:03
A felépülésem felvállalása óta lényegesen több olyan megkeresést kapok, amiben olyan emberek kérnek tanácsot, akik hozzátartozóikon, vagy hozzájuk közel álló barátaikon szeretnének segíteni, így evidens volt, hogy első évadunk minél korábbi pontján behozzuk a hozzátartozó és felépülő viszonyának témáját is.
A Felvonó legújabb epizódjában segítségünkre volt ebben Gabi és Zsolt története. Az anya, Gabi korábban egy hozzátartozói csoportban írt útjáról egy nyílt levélben, amelynek főbb gondolatai, állításai voltak az alapjai az adás elkészítésének. Gabi gondolatai segítenek kontextusba helyezni kettejük történetét, a felépülő függő és hozzátartozó viszonyát, valamint a hozzátartozói csoport sorsfordító szerepét:
„Én nem hittem abban, hogy a mások problémája, fájdalma engem érdekelhet, hisz megvolt a magam baja, pláne nem hittem abban, hogy segíthet nekem bármiben is. Küzdöttem magam tovább és próbáltam megmenteni a fiamat a magam módszereivel, amivel úgy hittem, segíthetek.
De a helyzet csak romlott, és egy év múlva, amikor már a fiam barátja is azt mondta, hogy ha így megy tovább, a fiam meg fog halni.
A hozzátartozói csoportban olyan emberek vannak, akik hasonló problémával küzdenek. Fiaik, lányaik, férjük, feleségük drog-, alkohol-, szerencsejáték-függősége, vagy akár evési zavar, számítógép-függősége miatt vannak ott. Vannak, akik előrébb tartanak már és eredményeket értek el. Már az első alkalom is nagy hatással volt rám. Olyan kérdéseket kaptam, amik mélyen elgondolkodtattak. Megosztásokat másoktól, amikkel azonosulni tudtam, mert teljesen hasonló volt az én problémámmal. Megosztásokat arról, hogy ők hogy csinálták, hogy eredményeket értek el, kicsit, nagyot, de haladtak, és már nem a teljes tehetetlenséget érezték.”
Kettejük történetén keresztül közel kerülhetünk ahhoz, hogy hogyan éli meg a legközelebbi hozzátartozó, egy anya, hogy fia folyamatosan visszaesik, és képtelen a józan élet megtartására. Gabi végül egy hozzátartozói csoportban kapta meg a segítséget, amire neki, mint szintén válságban lévő embernek, ugyanúgy szüksége volt, mint egy felépülőnek. Ez ugyanis nem annyira evidens, hogy a törődésre is ugyanúgy rá lehet függeni, ahogy arra is, hogy az embert mindig megmentik, támogatják vagy megoldják a problémáit.
„Megtanultam, hogy van felelősségem, vannak határaim, amiket ha betartok, akkor hitelesebb leszek. Megtanultam, hogy a fiamat nem tudom megmenteni önmagától, nem tudom megváltoztatni.
Csak magamon változtathatok, és a saját viselkedésemen, hozzáállásomon. Hiszen ha évekig próbáltam megmenteni, de nem sikerült, akkor ott nálam is vannak bajok, és valamit nekem is máshogy kell csinálnom.
Nem lehet, hogy én maradok ugyanaz, de a másiktól elvárom a változást, hogy szokjon le, javuljon meg, hagyja abba a függőségét.”
Gabi esetében az hozta el végül a változást, hogy meghúzott és szigorúan betartott bizonyos határokat. Egy ponton túl sorsára hagyta fiát, akit először a döbbenet, majd a magára utaltság lengette ki a megszokott pályájáról, amin folyamatosan körözött több mint tíz éven át.
A mostani adás egyik legfőbb tanulsága számomra az, hogy a túlzott törődés adott esetben a halálba is segíthet egy függőt, vagy ahogy Gabi találóan fogalmazott, képes szappanozni a lejtőt. Ezen kívül, ahogy elengedhetetlen az alapos önvizsgálat egy felépülő függő esetében, úgy a segítő szándékú hozzátartozó esetében sem lehet elhagyni. Mindenképpen érdemes felkeresni olyan önsegítő hozzátartozói csoportokat, ahol tapasztaltabb sorstársak tapasztalataik megosztásával segíteni tudnak a kihívások megértésében, és kezelésében.
Témajavaslatokat, saját történeteket, kérdéseket a felvono@telex.hu emailre várunk.
