Bármennyire is minden szuper, én azt érzem, hogy nekem ez így nem elég

2023. szeptember 7. – 17:05

Bármennyire is minden szuper, én azt érzem, hogy nekem ez így nem elég
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A hazai metálszíntér egyik legnagyobb és talán legmegosztóbb zenekara az Apey & the Pea-ből néhány évvel ezelőtt átkeresztelkedett Lazarvs. Két Fonogram-díjjal, megannyi klubkoncerttel és négy nagylemezzel a hátuk mögött idén augusztusban kiadták Blackest című, ötödik albumukat, amit szeptemberben mutatnak be a Budapest Parkban. A Telex After legújabb adásában a zenekar frontembere, Áron András „Apey” volt a vendég, akivel az új album mellett beszélgettünk a szólókarrierjéről és a Nashville-ben felvett albumáról is.

Áron András nemcsak a Lazarvs énekes-gitárosaként ismert, mellette még számos másik formációban zenél. Ott van a saját szólóprojektjéből mostanra nagyzenekarrá nőtt Áron András & the Black Circle Orchestra, a grunge-os Trillion vagy éppen a legújabb death metal szupergroup, a Teeth Marks.

„Imádok belebújni abba a bőrbe, amikor metál van. Folyik a taknyom-nyálam, gusztustalan, de egyszerűen egy részemnek szüksége van erre. Egy másik részem az, amikor leülök egyedül, és arra is szükségem van. Amikor a Black Circle-el vagyok színpadon akkor be vagyok szarva, hogy öt sokkal durvább zenész van velem, és én vagyok a karmester, szóval az megint egy teljesen másik szerep. Amikor a Trillionnal állok színpadra, azokra a srácokra iszonyatosan felnézek, az egy egység. Amikor Teeth Marks van, akkor meg csak egy kibaszott gitáros vagyok, semmi több. Megőrülnék, hogyha csak egyet kéne csináljak” – meséli azzal kapcsolatban, hogy párhuzamosan négy-öt másik formációban is zenél.

Apey a beszélgetésünk során szóba hozta az itthoni metálszíntér helyzetét is. Egy nagyon apró szcénáról van szó, ahol saját magukat utolsó dinoszaurusznak tartja:

„Szerintem mi vagyunk az utolsó metálzenekar Magyarországon, sajnos. Pontosabban az utolsó angolul éneklő, országos szinten aktív extrémmetál-zenakar”

A színtér szűkül, és Apey szerint soha nem volt ennyire nehéz elkezdeni a zenélést, és feltörekvőként érvényesülni ebben a közegben, mint most. Nem csak a költségek hihetetlen magasak, de egy maroknyi közönségen osztozkodik mindenki országszerte, amik miatt szerinte majdhogynem kivitelezhetetlen ma zenélésbe és zenekar-alapításba fogni. Ezen a szinten legalábbis.

Apey and the Pea-ként 2014-ben a Hellish című lemezükkel, a Lazarvsszal pedig 2021-ben a Lazarvs című albumukkal nyertek Fonogram-díjat. Ez, valljuk be, nem megszokott eredmény egy metálzenekar életében, Apey-ék pedig igyekeztek a helyükön kezelni ezeket az elismeréseket. Annak ellenére, hogy Apey nem veszi túl komolyan az itthoni, általa homokozónak titulált szakma elismeréseit, belső viszályait, azt belátja, hogy a Fonogram hatalmas elismerés volt a zenekar életében.

„Ez 2014-ben történt, ez volt a második lemezünk, nem volt menedzserünk, fogalmunk sem volt semmiről, csak elindultunk a próbateremből. Szóval ez igenis egy csodálatos, nagy dolog volt, és igenis nagyon büszkék voltunk magunkra.”

Az utóbbi években minden formációjával hasonlóan komoly sikereket ért el, a legnagyobb elismerésnek talán mégis azt tartja, hogy legújabb szólólemezét Nashville-ben rögzítette helyi zenészekkel és Derek Gartennel, aki többek között dolgozott Taylor Swifttel is. Az amerikai munka azonban nemcsak szakmailag egy hatalmas mérföldkő az életében, de a személyes életével kapcsolatban is sok mindenre ráébresztette.

„Eltelt húsz év, 2003-ban kezdtem koncertezni. Nagyon sok mindent láttam, nagyon sok szörnyű dolog, sok kudarc történt. Az utóbbi időben pedig gyakorlatilag kivétel nélkül csodálatos dolgok történtek velem, amiért nagyon hálás vagyok. Viszont elkerülhetetlen, hogy eltelik két évtized, és

bármennyire is minden szuper, én azt érzem, hogy nekem ez így nem elég.

Azt érzem, hogy ugyanazokat a köröket futom, és nem szeretnék ebbe a hibába esni” – mondja, aztán arra is kitér, hogy a következő időszakban többször is kirepül Amerikába, és ha minden jól megy, egy kisebb turné is összejön neki.

Az adás többi részében szóba került még:

  • Milyen hatással volt a Lazarvsra, hogy kiszállt a basszusgitáros?
  • Miért néz fel a Carson Comára?
  • Mi volt a legnehezebb a nashville-i útja során? Miért nem élne soha Amerikában?
  • Mik a tervei a jövőre nézve?
  • Hogyan bírja a zenélést úgy, hogy saját bevallása szerint 10 év alatt írt 13-14 nagylemezt?
  • Hogyan viszonyul a régi kettőnégyes troll szerepéhez? Mennyire működne ma egy olyan műsor, mint a KettőNégy?
  • Milyen nehézségek adódtak a Blackest felvétele során?
  • Hogyan látja a hazai metálzenei színteret?
  • Hogyan találják meg a közös hangot barátnőjével, a Blahalouisiana frontemberével, Schoblocher Barbarával?
  • Hogyan ír dalokat, mi az alkotói folyamata?
  • Rajongóként mi a véleménye Phil Anselmo Pantera-frontember szélsőjobbos megnyilvánulásairól?

Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes interjú meghallgatható a Telex After legújabb adásában.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!