„Hazamentem, megfésülködtem, és nem maradt egy szál hajam se” – Halász Judit története

Halász Judit úgy fél évszázada énekel, akkor sem hagyta abba, amikor egyik pillanatról a másikra kihullott a haja. Úgy gondolta, gyerekkoncert nem maradhat el, pláne nem a Tűzoltó utcai gyerekklinikán, de azért nagyon izgult, hogy közönsége kiszúrja-e a parókáját. Póthaja annyira élethű lett, hogy sem a zenekara, sem a gyerekek nem vettek észre semmit. A jól ismert dalokat hallva, a daganatos lányok, fiúk a teljes letargiából, rosszullétből gyorsan váltottak a felhőtlen vidámságba, legalább a koncert idejére.

Májbetegsége alatt, kezelőorvosát nagy nehezen meggyőzve, a kórházból szaladt ki a Kossuth-díja átvételére, de legalább ilyen értékesnek tartja a gyerekek által megítélt Mosolyrend Lovagja címet is. Pozitív kisugárzása, vidámsága sokat segített az ipari mennyiségű kezelés elviselésében, akárcsak az, hogy a férje mindvégig hallatlan türelemmel és humorral állt mellette.

Az örökmozgó művésznek, egykor versenyszerűen lovagló sportolónak talán a fertőző májbetegsége alatti kórházi karantén lehetett a legnehezebb, de (akasztófa)humora itt sem hagyta cserben. Begyűjtött néhány, ma is szívesen felidézett poént, amelyeket a betegségükön élcelődő, emlődaganatos sorstársai alkottak, s amelyek sokat segítettek a túlélésben.

Eleinte nem igazán betegbarát orvosokkal hozta össze a sors, ám aztán szerencsére megismerkedett dr. Dank Magdolna onkológussal, aki levezényelte többéves kezeléssorozatát. A legnagyobb orvosi dilemmát annak eldöntése jelentette, hogy a váratlanul berobbant májgyulladás valójában egy áttét jele-e, vagy „csupán sima” hepatitis C; szerencsére gyorsan kiderült, hogy utóbbiról volt szó. Dank Magdolna is szerepel a műsorban, ma már inkább tűnnek barátnőknek, akik félszavakból is jól értik egymást. Betegsége után Halász Judit A vörös postakocsiban tért vissza a színpadra, Dank doktornő pedig nézőként elégedetten konstatálta egykori betege jó állapotát.

A mai egészségügyi anomáliákról hallva is eléggé elképesztő, hogy biopsziás daganatmintáját Halász Juditnak magának kellett elvinnie a sebészéhez, dr. Svastics Egonhoz. A csökkentett radikalitású emlőműtétek hazai meghonosítója 83 éves, már nem műt ugyan, de még mindig rendel. Az egészségügyi felvilágosítás elkötelezett propagálója, daganatos betegei kórtörténetében – sebész létére (!) – pedig először azt igyekszik kideríteni, milyen traumák vezettek a rosszindulatú szövetszaporulat kialakulásához. Így nem meglepő, hogy igen fontosnak tartja a műtétek után lelki, pszichológiai rehabilitációt is.

Amikor Halász Judit beteg lett, sokáig titkolta, bár a három év kényszerszünet alatt egy idő után terjedni kezdett a hír, szerencsére soha nem lett belőle bulvárszenzáció. Később a művésznő is beállt a felvilágosító munka támogatóinak sorába, így például a SOTE egyik betegnapjára levelet írt sorstársainak, amelyet Dank Magdolna olvasott fel. Ebből idézek most:

„Az onkológiai kezelés – a színházhoz hasonlóan – valódi csapatmunka: a különbség, hogy itt élet-halál a tét, és minden vérre megy. Sajnos nem minden eset képes szerencsésen végződni.”

Azóta sok idő eltelt, s ma már szerencsére azt látjuk, hogy a rák egyre inkább krónikus betegséggé szelídül. Bár egyre több a beteg, azonban egyre növekszik a Halász Judithoz hasonló hosszú távú túlélők száma.

Az adásból kiderül még:

• vannak-e előjelei a ráknak?
• férfiaknak is lehet-e emlődaganatuk?
• hogyan kell jól együttműködni az orvosainkkal?
• miképpen lehet ép ésszel átvészelni, ha egy betegség hosszan elhúzódik?
• az emlődaganat-műtét után mennyi idővel szabad sportolni?
• rákbetegségnél hogyan működnek együtt a különböző szakorvosok?