Caramel: Egyszerűen nem tudom felidézni, hogy mikor beszéltünk a valóságról

Ahhoz képest, hogy stabilan két évtizede pörögnek itthon az énekes tehetségkutatók, az ember egy kezén meg tudja számolni, hány versenyzőnek sikerült a bulvárstátuszt meghaladva rendes zenei karriert felépíteni, ami nem csak falunapokra és haknikra támaszkodik. Az egyik ilyen kivétel a második Megasztár győztese, Molnár Ferenc Caramel, aki a törökszentmiklósi cigánysorról küzdötte fel magát abba a helyzetbe, hogy ma már az egyik legjobb hangú magyar énekesek között emlegetik. A nemrég új dallal jelentkező Molnár Ferenc Caramel volt az After Podcast legújabb adásának a vendége.

A Megasztárral vagy az X-Faktorral kapcsolatban általában csak a sikersztorikról beszélünk, mint Caramel esetében, de ennyi év után ő is látja, hogy ennek a témának van egy másik oldala is. „Sokkal többet kellene ezzel a témával foglalkozni, mert szerintem nagyon fontos és nagyon drámai tud lenni, amikor tényleg az egyik pillanatról a másikra jössz a semmiből, van egy óriási hype, aztán rosszabb esetben megint visszakerülsz a semmibe. A rideg valóságba egy varázsvilág után” – meséli a saját meglátásait a magyar tehetségkutatókról. Caramelnek olyan szempontból szerencséje volt, hogy egyedül a TV2-nél járt énektanárhoz, se előtte, se utána nem volt rá szüksége. Az elképesztően hangját kizárólag a sok otthoni éneklésnek tulajdonítja.

„Mondanám, hogy sokat gyakorlok vagy gyakoroltam, de nem is nevezném ezt gyakorlásnak, hanem nagyon sokat énekeltem már a Megasztár előtt is. Nagyon szerencsés voltam, mert

a Megasztár előtt közvetlenül egy üveggyárban dolgoztam, általában éjszakai műszakban, és nagyon hangosak voltak a gépek. És egy olyan alapzajban dolgoztam, hogy végigénekeltem az összes műszakot. Bedugtam a fülhallgatót és teli torokból énekeltem munka közben.

Amikor a betanított segédmunkás pályafutásomat építettem nagy erőkkel – ami egyébként rohadt jó volt –, ott teljes hangerővel tudtam úgymond gyakorolni éveken át nonstop. De én egyébként pici korom óta megállás nélkül éneklek, meg dalokat írok, de ez a pár év gyárban eltöltött éjszakai műszak, ez nagyon sokat segített.”

Ahogy az ilyen műsoroknál bevett szokás, Caramel a Megasztár megnyerése után még évekre (öt év majd plusz még kettő) a TV2-nél maradt, onnan egyengették a karrierjét, és ő is megjárta azokat a köröket, amelyeket sokaknak kellett hasonló helyzetben, mint a falunapok és más hasonló haknik. A legtöbbekkel ellentétben ő viszont kifejezetten szereti az ilyen fellépéseket.

„Tudod, a részegek, a bekiabálások… Azért én egy roma származású ember vagyok, folyamatosan kaptam meg – egyébként néha kapom a mai napig is –, hogy testvér, énekeld már el az Aranyesőt, de ezt egyébként nem romák mondják, hanem úgy mindig van a közönségnek egy ilyen szelete. Ez egy kicsit szomorú is talán, de hogy mégis ez azért a magyar valóságnak az egyik része. És én a kezdetektől úgy vagyok, és az egyik arénás koncertem után döbbentem erre rá, amikor már másfél vagy két éve nem vállaltam például falunapos haknit. Hogy így azt kezdtem el érezni, hogy ez nagyon szép és nagyon jó, hogy én csak olyanoknak zenélek már két éve, akik Arénában vagy színházakban tudnak jegyet venni, nem tudom, nyolc-tíz-tizenötezer forintért. Ez a magyar valóságnak egy nagyon erős, domináns szelete kulturálisan is, és én az utóbbi pár évben elmentem mellette, majd egy buborékban találtam magam hirtelen” – mondja, és hozzáteszi, hogy ezért is döntött így, hogy a nagy arénás és sportcsarnokos fellépések mellett a jövőben ismét vállal majd ilyen kisebb koncerteket is.

Ilyesmi hakni volt, amikor a 2018-as választások előtt a nemrég meghalt Bajkai Istvánnal, az Orbán család ügyvédjével és fideszes országgyűlési képviselővel lépett fel Erzsébetvárosban, amit elég nehéz volt nem kampányeseményként értelmezni. Caramel úgy keveredett oda a fellépésre, hogy az eseményt a Roma Polgári Tömörülés nevű egyesület szervezte, amelynek az alapítója a keresztapja, Makai István. „Neki pedig nagyon jó barátja volt a Bajkai, és én megismerkedtem vele, és nekem egy szimpatikus ember volt. Nyilván tudtam, hogy hova megyek, szóval nem vagyok hülye” – azt viszont még hozzáteszi, hogy szerinte politikai oldaltól függetlenül természetes, hogy minden politikus vagy polgármester

„szereti azt kommunikálni a nép felé, hogy ezt én hoztam el nektek, és én hoztam össze, és tessék, átnyújtom ezüsttálcán”.

Saját bevallása szerint egyébként majdnem minden magyar politikai pártnak követi a munkásságát, de „nyilván vannak olyan dolgok, amiket megbocsájtani meg lehet, de elfelejteni nem. Én is emlékszem a Jobbiknak az extrémebb időszakára, amikor azért az embernek a gyomra görcsbe rándult attól, hogy roma. Szóval ebből elég nagy népszerűséget épített anno ugye a Jobbik, vagy akár most a Mi Hazánk is” – majd még hozzáteszi, hogy ő személy szerint hisz abban, hogy valakinek változhat a véleménye a 15 évvel ezelőttihez képest, de ettől még nehéz neki is elhinnie például, hogy hiteles-e a Jobbik középre húzódása és liberális váltása, vagy sem. De úgy általában elég lesújtó a véleménye a politikáról itthon és külföldön is.

„Elszomorít, hogy ma már a közvélemény-kutatások diktálják a politikát, és nem az ideológiai meggyőződés, meg az értékrend. Nincs ideológia, hanem reakciók vannak a közvélemény-kutatásokra, meg a trendekre. Olyan, mint a tőzsde. Tudod, hogy így licitálunk, licitálunk, és ez fog menni most? Tudod, a görcsös rohanás a lájkokért. Szóval, amikor például egy amerikai elnökválasztást meg lehet nyerni a közösségi médiával, az azért valaminek nagyon a tükörképe” – írja le a véleményét általánosságban a politikáról.

Saját maga is követi a különböző romaintegrációs és civil szervezetek munkáját, és ugyan lát pozitív folyamatokat, alapvetően úgy érzi, hogy nagyon lassan történik a változás. Az adásban sokat beszélünk a cigányságot érintő kérdésekről, mire egyszer csak kiszakad az inkább bulvárműsorokhoz és -interjúkhoz szokott Caramelből:

„Egyébként nem gondoltam, bár gondolhattam volna, hogy ilyenekről is fogunk beszélni. El vagyok ettől rohadtul szokva. Ez is kurvára szomorú, hogy ilyen kérdéseket kapjunk, mi olyan emberek, akik egyébként sok emberhez eljutunk a közösségi médiában, vagy akár a dalainkon keresztül. Most én nem, de sokan közülünk azért a tévéműsorokban szerepelnek orrba-szájba.

Nem emlékszem, hogy mikor kaptam ilyen kérdéseket. Egyszerűen nem tudom felidézni, hogy mikor beszéltünk a valóságról”.

A leszakadt társadalmi rétegek számára ma már a YouTube jelenti az első számú kulturális felületet, mégis azt lehet látni, hogy a legnépszerűbb magyar zenék és előadók jellemzően anyagi javakról, kivagyiskodásról, pénzről és csillogásról szólnak. Caramelnél azonban elvi kérdés az ilyen életvitel megtagadása. „Sportautóm sőt, felső kategóriás autóm se lesz soha, mert nálam ez elvi kérdés” – azt is hozzáteszi, hogy jelenleg egy egyszerűbb, nem hivalkodó szponzorautóval jár, ami jobban illik a személyiségéhez.

Az adás további részeiben szóba kerül még:

• Hogyan élte meg annak idején a Megasztár hozta országos sikert?
• Miért egy függetlenhez, és miért nem egy nagy kiadóhoz szerződött le a műsor után?
• Milyen zenéken nőtt fel otthon? Milyen hatással volt rá a Toto vagy a V'Moto-Rock?
• Miért szereti a falunapokat?
• Miért érzi cigány sztereotípiának a saját karriertörténetét?
• Miért a szegregációt tartja a legnagyobb problémának?
• Hogyan látja a mai népszerű magyar előadókat?
• Mi hiányzik neki legjobban a mai mulatósból?
• Mennyire hat az újabb zenéire, hogy egyre többet dolgozik musicalekben?
• Mit szeret a Panic! at the Disco zenekarban?
• Meg tudná-e számolni, hogy hány dalt írt már életében a szerelemről?
• Melyiket tartja élete legjobb, egyben legmegosztóbb nagylemezének?
• Tényleg annyira szeretett volna annak idején elindulni az Eurovízión?
• Mit gondol az új The Voice zsűrijének összetételéről, mint egykori zsűritag?

Ennek a cikknek az elkészítéséhez az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) alkalmazást használtuk. A szöveget a cikkhez az olvashatóság érdekében megszerkesztettük.