Játszottam vagy huszonnyolc hangszeren a lemezen

2023. május 18. – 17:10

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

A spanyol–kubai származású Henri Gonzo legalább egy évtizede ismert alakja a magyar undergroundnak és alternatív zenének. A Fran Palermo frontembereként és a különböző tematikus szólóestjeivel ismerhették meg a legtöbben, illetve abból a dokumentumfilmből, amit még öt éve forgattunk róla. A multiinstrumentalista zenész egy ideje új projekten dolgozik, és nemrég megjelent a Henri Gonzo és a Papírsárkányok első nagylemeze. Henri az After Podcastben mesélt arról, miért váltott nemcsak hangzást, hanem nyelvet is angolról magyarra, mit gondol a mainstream magyar zene irodalmiságának hiányáról és persze arról, hogy mik a tervei az új formációval.

A több mint tíz éve létező Fran Palermo 2020-ban adta ki az utolsó nagylemezét, pont a covidos időszak csúcsán. „Jött ez a nagyon hosszú, semmittevős, kétéves, covidos, karanténos időszak, nem lehetett azt a lemezt eljátszani élőben, és emiatt kicsit tennivaló és vízió nélkül maradtam hosszabb időre – mesél Henri az elmúlt évekről. – Személyesen nem találkoztunk semmilyen fajta reakcióval, elismeréssel, bármivel, hanem csak ültünk otthon először két hétig, utána hirtelen két évig. Az nagyon nehéz volt. Nem azonnal, de fokozatosan egzisztenciális krízisbe kerültem”.

Ez az időszak inspirálta arra, hogy magyar szövegekben kezdjen el gondolkodni, azonban hamar rájött, hogy ahhoz teljesen más hangszerelés kell, mint eddig.

„Egyszerűen én azt gondoltam, hogy a Fran Palermo zenéje nem lenne annyira hiteles, hogyha 180 fokot fordulnánk”

– meséli, és való igaz, az alapvetően rockzenére épülő Fran Palermóhoz képest a Papírsárkányok tényleg nagyon eltérő hangzást képvisel. Rengeteg benne a vonós, fúvós és más egyéb hangszer, kevésbé dobcentrikus a dalok felépítése, és minden szöveg magyarul van, Henri karrierje során először.

Amíg a Fran Palermo évekig hasonlított inkább egy utazó-zenélő vándorcirkuszra, a Papírsárkányok teljesen más élményt ad Henrinek. „A Papírsárkányoknál a zenekar fele akadémiát végzett. A fagottosunk az Operában játszik, a másik srác, aki most a lemezbemutatón beugrott, ő Bécsben tanul hegedűt. Szóval a lemezbemutatón nem kellett azon izgulnom, hogy na, most el ne felejtsd, hogy most te jössz. Nem is kellett hátrafordulnom túl gyakran, maximum a fröccsömért mentem, és ez elég megnyugtató volt” – meséli a Trafóban tartott lemezbemutatóról.

Fotó: Martin Wanda
Fotó: Martin Wanda

A Fran Palermo zenéjénél is gyakran előjött, hogy rengeteg benne a filmzenei hatás, a Papírsárkányok pedig még jobban ráerősített erre. „Én alapból mindig filmzenés irányba szerettem volna elmenni, már a Fran Palermo elején is. Ugyanakkor szerettem volna színpadra is állni. És hát nagyon sokáig nem volt lehetőségem a filmzene felé közelíteni, mert nem voltak meg a kapcsolataim, meg kicsi is voltam”. Azóta egyébként Henrinek voltak kisebb-nagyobb filmzenés munkái is, az egyik legismertebb talán a Fomo című magyar filmhez készült.

Henri közismerten rengeteg hangszeren tud játszani, A Cementkert címet kapott első Papírsárkányok-nagylemezen azonban még magán is túltett. „Játszottam vagy huszonnyolc hangszeren a lemezen” – mondja arra utalva, hogy egy „kicsit már túltolta a sávokat” a felvételek során, és ekkorra kezdte el összeszámolni, hány hangszert is szólaltat meg összesen az új dalokban.

A Cementkert felvételei sok helyen készültek Henri budai vári kis lakásától egy solymári faházig. A lemezfelvételek keverésében Zwickl Ábel és Beke István segített. A lemez hátteréhez tartozik, hogy Henrinek sok inspirációt jelentett, amikor egyszer beengedték a teljesen lezárt Nemzeti Galériába, majd onnan kapott A Tenger Arca című számhoz egy Szinyei Merse-festményt, ami a dal borítója is lett, de később kapott kölcsön egy Vaszary-festményt is a Kieselbach Galériától. „Tulajdonképpen így szinte megúsztam azt, hogy sok grafikai munkám legyen a dalok megjelenésekor”. Az album borítóját pedig a Pintér Galéria pincéjében fotózta Martin Wanda.

A Henri Gonzo és a Papírsárkányokat nyáron több helyszínen is el lehet kapni. Május végén Zsámbékon játszanak, majd júniusban több fellépésük is lesz a budapesti Pontoonon, a pécsi Hild Udvarban, illetve a Kolorádó fesztiválon.

Az adásban többek között szóba kerül még:

  • Milyen volt kétnyelvű környezetben felnőni?
  • Miért nem kommunikál fellépéseken a közönségével?
  • Hogyan hatott rá a filmzene? És miért ment el a Fran Palermóval annak idején rockosabb irányba?
  • Mennyire szeretne komolyabban is foglalkozni a filmezéssel?
  • Milyen írók és költők voltak rá hatással a dalszövegek megírásakor?
  • Hogyan lendült át a saját egzisztenciális krízisén?
  • Milyen színe ne legyen egy szoba falának, ha alkotni akar?
  • Mennyire küzd az inszomniával?
  • Magányos embernek tartja magát?
  • Milyen érzés volt egy nagy családban felnőni?
  • Milyen a kapcsolata Pajor Tamással?
  • Hova helyezi magát a magyar zeneiparban?
  • Mi zavarja a mai mainstream magyar zenében?
  • Melyik most a főzenekara?
  • Miért szereti, ha sokan vannak a zenekaraiban? És miért fordultak meg ilyen sokan a Fran Palermóban?
  • Miért tartja hiteltelennek a mai világban a rock and roll életvitelt?
  • Mi a története a hírhedt Dalfutár-szereplésének?

A podcast kivonatolásához az Alrite beszédfelismerő, speech-to-text szoftvert használtuk. Az idézeteket az olvashatóság érdekében megszerkesztettük.

Kedvenceink
Csatlakozz a csoportunkhoz!