Hát minket meg ki pénzel? Jelentős részben az olvasók, ettől lehet a Telex az ország legnagyobb teljesen ingyenes független hírlapja. Köszönjük, hogy támogatásoddal segíted a munkánkat! Már a támogatónk vagy? Jelentkezz be! Beszállok! Elrejtés

Te vagy a szellem a házban

2025. január 30. – 22:27

Te vagy a szellem a házban
Jelenet a Jelenlét című filmből – Fotó: ADS Service

Másolás

Vágólapra másolva

Amikor Steven Soderbergh tavaly a Karlovy Vary-i filmfesztiválon beszélt a saját karrierjéről, a Jelenlét című, akkor még bemutatás előtt álló szellemfilmjéről úgy beszélt, mintha sikerült volna felállítania egy különösen bonyolult képletet valamire, ami csak az ő fejében létezik: nyolcvannégy perces, harmincnégy beállítás van benne, és végig valakinek a szemszögéből látjuk, a legnagyobb kérdés pedig az, hogy ez a szemszög kihez tartozik.

Személyesen ott voltam azon a beszélgetésen, és Soderbergh olyan embernek tűnt, aki akkor érzi magát a legszabadabbnak, amikor sikerült valami új kötöttséget kiszabnia magára – nem hiába nyűgözi le annyira a karaoke jelensége, ahol embereknek muszáj a nyilvánosság előtt híres számokat énekelniük. Legújabb, Jelenlét című filmjével (ami csak az első a 2025-re tervezettek közül, a Fekete táska című kémthriller a másik) pedig annyira korlátozta magát, amennyire az csak fizikailag lehetséges. Ugyanis a teljes cselekményét valóban egy olyan entitás szemszögéből látjuk, akiről csak találgathatunk, hogy kicsoda és micsoda.

Ez a jelenlét egy New Jersey-i házban létezik. Mozgásban van, azaz valamennyire kötik a fizika szabályai, nem tud egyik pillanatról a másikra egy másik szobában teremni, át kell oda lebegnie. Az időt furcsán érzékeli, két történés között percek, órák, napok vagy hetek is eltelhetnek, a film pedig ezt minden esetben egy változó hosszúságú fekete képpel érzékelteti, mintha mi is behunynánk a szemünket. A jeleneteket valós időben, megszakítások, azaz vágások nélkül látjuk, nincsen felbontva semmi részletekre, nem látunk ellenkező irányból semmit, egy beszélgetésnél szemmel és figyelemmel kell tartanunk minden résztvevőt. Hosszú ideig időzünk olyan történéseken, amik teljesen bagatellnek tűnnek, vagy egyszerűen egy tradicionális történetből kivágnák őket. Ez adja a Jelenlét különös vonzerejét.

A szigorú formai korlátok, vagy azoknak a kijátszása nem újdonság a horrorfilmeknél, elég a Parajelenségek-sorozat kameráira, az Ideglelés háromfős stábjára, vagy tavalyról az In A Violent Nature gyilkosközpontúságára gondolni. A Jelenlét betagozódik Soderbergh utóbbi évtizedébe, amikor telefonnal, minimális stábbal forgatott Covid-thrillereket vagy NBA-drámákat, de amíg eddig csak elviekben volt a kamera nála fontos elem, a Jelenlétben már nemcsak egy eszköz, hanem egy konkrét szereplő, aminek a sima mozgása, lassú lebegése, hipnotikus himbálózása nem technikai bug, hanem a szándék része. (Amúgy nem telefonra forgatták, hanem egy Sony α9 III-ra.)

A Jelenlét viszont nemcsak egy kameragyakorlat és koncepcionális csapda, hanem egy szellemfilm, a túlvilági mellett e világi szereplőkkel is. A főszereplője egy négyfős család: a karrierista anyuka (Lucy Liu), a sokat szenvedő apuka (Chris Sullivan), a gyászoló lány (Callina Liang) és a sportoló fiú (Eddy Maday) beköltöznek egy szép, üres házba. Mármint látszólag üres, hiszen van ott valami. Ennek a valaminek a jelenlétét érzik, de nem látják. Egészen addig, amíg úgy nem dönt ez a valami, hogy jelet ad magáról.

A Jelenlét egy emeletes házban játszódik, összesen alig több mint négy állandó színésszel. A ház alaprajzát már rögtön az első percben megismerjük, amikor a szellemünk bejárja nekünk előre, hogy tudjuk, merről nyílik melyik szoba, és mennyi idő azt a lépcsőt megmászni. A beszélgetésekből megtudjuk azt is, hogy nincs minden rendben a szülők között, anya valami jogi zűrben van, apa némán tűr, a lány szomorú, a fiú egy barom. A beszélgetéseik színpadiasak, de hihetők, a lebegő szellemünk pedig kíméletlenül figyeli őket, anélkül hogy tudatában lennének. Pont mint egy kamera.

Soderbergh jól tudja elérni azt a fajta misztériumot, ami még pont fenn tudja tartani az érdeklődésünket, és már nem fogunk belebólintani. Én is tisztában vagyok azzal, hogy valaminek, aminek horrorfilm formája van, nem az a legerősebb ajánlás, hogy „ezen nem fogsz elaludni, esküszöm”, de itt tartunk. A Jelenlétnek semmi köze nincsen a Blumhouse stúdió riogatós horrorjaihoz, nincsen kormos képű ördög benne, vagy démonfejű apáca, a Poltergeist szellemfája nem köszönt be az ablakon, senki sem ugrik be elénk egy véres lepelben. A hangulata inkább rejtélyes melankólia, és valami különös kíváncsiság – mintha voyeurként néznénk egy családot, ami éppen a szétesés szélén van, és egy bajkeverő entitás fogja őket végleg szétrobbantani.

De a Jelenlét az ennyi, egy jó formai gyakorlat, jól kivitelezve, logikusan végiggondolva és végrehajtva. A képi világa annyira sajátos, hogy hirtelen nem is tudok mainstream filmet mondani az utóbbi évekből, amire hasonlítana – plázamoziban egészen biztosan radikálisan hat az, amikor egyszer a kamera szereplők feje fölül tekint le rájuk, és mindenkinek úgy torzul a feje, mintha egy tévét néznénk rossz szögből. A kommerciális filmben tilos mindig a kamerába nézni, amikor viszont a Jelenlét szereplői teszik, az különösen bizsergető. A jeleneteket elválasztó feketék néha tovább nyúlnak, mint az megszokott, néhánynál nem voltam biztos benne, hogy megyünk tovább, vagy végleg megszakadt a vetítés. Zenéből pedig csak nagyon kevés szólal meg, és amikor igen, akkor olyan, mintha ránk szakadna egy szimfonikus zenekar.

Ha valaki kételkedne benne: az előző bekezdésben említett dolgok azok, amik érdekessé, sőt egészen bátorrá teszik a Jelenlétet. De ha valaki nem formai kísérletezés miatt jár szellemfilmeket nézni a moziba, akkor elkerülhetetlenül csalódni fog. Pedig másfél órára bárki lehet szellem.

A Jelenlét február 6-tól látható a mozikban.

Voltál már Telex Filmklubon? Szeretnél jönni? Vagy még sosem voltál, de érdekelnek a filmek? Iratkozz fel a Telex filmes témájú levelezőlistájára, hogy elsőként értesülj arról, mit és hol érdemes nézni – ez a Telex Diszpó, ahol egy helyen összegyűjtjük neked, hogy mire érdemes jegyet venni, vagy melyik filmklubra kell belopózni akár Budapesten, akár az ország bármelyik mozijában. Itt tudsz erre feliratkozni.

Vágólapra másolva
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!