Egy jó indok arra, hogy kiirtsák őket maguk közül

„Az egyik tisztnek elloptam a jelvényét.”

„Minek az neked?”

„Jól mutat majd a síromon.”

– beszélget két fogoly a kemencei fogdában, ahova több mint száz cigányt zártak be és tartanak étlen-szomjan.

A Hont vármegyei rendfenntartók azt gondolják, köztük lehet Mészáros Lajos gyilkosa. Csak gondolják, ugyanis valódi bizonyítékok nem állnak a rendelkezésükre. Ahogy az sem biztos, hogy emberölés történt. Ugyanis a mészáros holtteste nem került elő. Csupán az előítéleteikre, a romák ellen irányuló ellenszenvükre alapozhatnak és a brutális kínzással kierőszakolt vallomásokra.

A Független Színház Magyarország (FüSzi) Emberevők című kamaradarabja azt a megtörtént, brutális eseményt eleveníti fel, amikor 1782-ben a Kalapos király, azaz II. József német-római császár és magyar király uralkodásának idején

41 romát nyilvánosan kivégeztek, mert a nyomozók arra a megállapításra jutottak, hogy gyilkoltak és embert ettek.

A kivégzések utolsó helyszíne Nyúzóvölgy volt, ahol 15 elítélt halt meg augusztus 24-én, mielőtt az uralkodó közbelépett és leállíttatta a vérengzéseket. „Az emberevéssel vádolt cigányok elleni, 1782-es eljárás az évszázadok óta gyülemlő gyűlölet és előítélet csúcspontjaként robbant ki Hont vármegyében” – mondta Végh József a koncepciós perről szóló Előítélet és vérpad című kötet egyik szerzője a 24.hu-nak.

A vándoréletet élő cigány közösségek nem feleltek meg az akkori társadalom normáinak. II. József édesanyjához, Mária Teréziához hasonlóan rendeletekkel próbált a cigányokból rendes, adófizető parasztokat formálni. Korabeli források szerint a cigányokra mindig rossz szemmel néztek, ha valahol megjelentek, üldözték őket Magyarországon és Európa más országaiban is. A szép szó helyett a megfélemlítés eszközeivel „tessékelték” őket tovább, rájuk kentek mindenféle bűntényeket, így a magyar parasztság fejében egyre inkább az a kép rajzolódott ki, hogy a cigányok mind rosszakarók és kártékonyak, a cigányság egy bűnös banda.

Miket hordott össze a mámika?

Az Emberevők történetében a rendfenntartók azt gondolják, hogy a cigányok „putris kántálások közepette” nemcsak meggyilkolták Margó férjét, de fel is falták Lajos holttestét. Honnan jött ez az eszement gondolat? A rabok között ott van a cigány messiás, Fehér Ernő mámikája is.

Az idős asszonyt addig kínozták, amíg a mámika fájdalmában és zavarodottságában a szadista rendőrnek arra kérdésére, hogy hol van a Lajos, azt válaszolta: megettük.

„Kínzáskor bármit mond az ember, csak maradjon abba a verés”

– szólal meg egy együttérző hang a börtönben, miután a cigányok megtudják, miket hordott össze a mámika.

A filmekben rabul ejtett hősök lehet, hogy képesek a végsőkig kitartani és vasakarattal tűrni minden pofont, a való élet azonban egészen más. Amikor a Telex riporterei az orosz-ukrán háború kitörésének évében az ukrajnai Kozacsa Lopanyban jártak, akkor Oleg – egy orosz fogságból szabadult helybéli – arról beszélt nekik, hogy húsz emberrel volt összezárva, és a rácsok mögül is hallani lehetett, ahogy az ellenséges katonák a rabokat kínozzák. „Volt, aki üvöltötte, hogy sosem volt ezredes, de kész bármit magára vállalni, mondják meg, mit akarnak hallani tőle, csak ne kínozzák tovább” – nyilatkozta a volt szerződéses katona.

Kipécéznek egy közösséget, akit megtesznek főbűnösnek

Felmerülhet a kérdés, hogyan terelődött Fehér Ernőre és társaira a gyanú? A kétségbeesett Margó a nyomozóknak azt mondta, akkor látta utoljára kétes erkölcsű párját, amikor a környékükön cigányok ólálkodtak. A rendőröknek nem is kellett ennél több, végigjártak három falut és elfogtak 131 cigányt.

Nem ez az első alkalom a történelemben, amikor egy elejtett félmondatnak beláthatatlan következményei lesznek. Amikor az adott kor meghatározó figurái kipécéznek egy közösséget, egy társadalmi réteget, és megteszik azt főbűnösnek, az összes probléma eredőjének a bőrszínük, életmódjuk, szexuális irányultságuk vagy a vallásuk miatt. Az igazságszolgáltatás pedig általában ezeknek a figuráknak a kezében van. Így hiába mondják az alaptalanul megvádolt rabok, hogy „mindez csak egy jó indok arra, hogy kiirtsák őket maguk közül.”

Az igazságszolgáltatás honti emberei előszeretettel kínozták a fogdába zárt rabokat. Az Emberevők szadista rendőre többek között arról is mesél a közönségnek, hogy élvezettel töltötte el nézni a rabok sajgó testét, miután barackokkal megpakolt zsákokkal ütötte őket ott, ahol csak érte. Miközben a kínvallatást Mária Terézia 1767-ben már betiltotta, valójában csak 1784-ben, azaz két évvel a kemencei justizmord után szűnt meg.

Színes-szagos körítés nélkül is éppen elég megrázó

A darab rendezője, a Balogh Paci-ösztöndíjas alkotó, Boda-Novy Emília a Józsefváros Újságának tavasszal azt nyilatkozta, az emberevő cigányokról először egy cikkben olvasott, majd alaposan belevetette magát a kutatásba. A darabhoz forrásként használta Végh József és Puskás Péter már említett Előítéletek és vérpad című könyvét, valamint segítséget kért Kele Fodor Ákostól, akinek nemrég jelent meg Honti hantokcímű dokumentum-regényesszéje, ami szintén az igazságtalanul elítélt romák történetének állít emléket.

A FüSzi előadásának nemcsak a sztorija, de a szereposztása is különleges: két színész játssza el a történet összes szereplőjét. Csányi Dávid és Nemcsók Nóra néhány percet leszámítva végig a közönség előtt állnak, énekelnek, öltöznek és vetkőznek, ugranak egyik karakterből a másikba. Ők alakítják az elborult nyomozót, akit a rosszullét fog el a „tetves cigányoktól”, a szabálykövető kapitányt, az Ernőt, a mámikát, az árván maradt roma gyerekek őrző-védő angyalát, Didi Afroditét is.

A kamaradarabban megelevenedő Kemence, a díszlet és a jelmezek is végtelenül egyszerűek. Egy csicsás kendő, és a rendőrből máris fogoly válik, majd ismét sapka kerül a fejre, és a rabból máris rendfenntartó lesz.

Ez a megoldás azért is illik az Emberevőkhöz, mert valójában, ha mélyen magunkba nézünk, mi is voltunk már – átvitt értelemben – mindkét szerepben. Hiszen mindenki ítélkezik, és mindenkivel voltak már előítélések.

Nekem személy szerint nem is hiányzott a nagy csinnadratta és a színes-szagos körítés. A tudat, hogy mindez a valóságban is megtörtént, már önmagában elég megrázó. Nem kell fröcsögő művérrel és az élve felnégyelt Ernő testével még brutálisabbá tenni.