Van baj

Ha valaki valamilyen sajátos okból magyar újságokból nem, csak magyar filmekből tájékozódik, akkor is tudhatja, hogy valami nincsen teljesen rendben az oktatás körül. Egy iskolát teljesen a feje tetejére tud állítani, ha érkezik egy politikus, és műsort kell neki adni, Trianon alakú tortát kell rendelni, verset kell szavaltatni – ez volt a Pannónia dicsérete című rövidfilmben. Egy tanár nem ajánlhatja a diákjának a Teljes napfogyatkozás című filmet, mert két férfi szerelméről szól – ez volt az Elfogy a levegő című, Romániában játszódó drámában. Egy iskola igazgatója felsőbb engedély nélkül nem nyilatkozhat arról az állítólagos botrányról, ami az intézmény falai között történt – ez volt a Magyarázat mindenre, ahol az egész botrány pont egy érettségi alatt, egy kokárda körül zajlott.

Minden egyes alkalom, amikor egy oktatási intézmény feltűnt magyar filmben mostanában, akkor olyannak tűnt, mint egy sajátos, feje tetejére állt világ törvényei szerint működő, furcsa erődítmény. Ahova hiába megy be ambíciókkal és ideálokkal tanár és diák, nagyjából olyan gyorsan kell megszabadulni tőlük, mintha a ruhájuk gyulladna ki, amint átlépik az intézmény kapuját.

Ezt a fajta fentről jövő, középen átadott, lentre is eljutó elnyomást tudja a Fekete pont nagyon érzékletesen bemutatni. Több olyan jelenete is van, amikor valaki úgy viselkedik, ami eltér a begyöpösödött normáktól: egy diák nem kér menzás kaját, egy tanár nem feleltetéssel kezdi az órát, hanem játékkal, nem a tananyagot tanítja, hanem valami olyasmit, amitől megjön a diákok kedve a tananyaghoz. Ilyenkor az idill pár percig fennáll, míg jön azonnal a tiltás egy kollégától, egy szülőtől, egy tanártól. Ezt nem így kell, ezt nem szabad, mit képzelsz, csináld rendesen. Egy idős nőnek úgy általában az iskolával van baja, amikor kikiabál az ablakáról az udvarra, a film elején egy landoló repülőn attól síkideg lesz valaki, hogy nem nyitják ki az ajtót idejében. Mintha már attól is tönkrementek volna az idegeink, hogy egyszerűen létezünk.

A Fekete pont főszereplője Palkó (Mátis Paul), aki Berlinből érkezik meg egy magyar általános iskolába, de Németország helyett a Tejút másik oldaláról is jöhetett volna. Nem érti az erőviszonyokat, nem érti a szokásokat, nem érti, hogyan is kell viselkednie egészen pontosan, mert amit a magyar oktatási rendszer megkövetel tőle, az nem illeszthető bele abba, amit ő szeretne. Vele szemben ott van az iskola egy másik új jövevénye, Juci (Mészöly Anna), az a fajta tervekkel teli, barátságos tanár, akinek az arcáról egyértelmű, hogy csak idő kérdése, hogy megtörjön a rendszerben, amiben ő is ugyanúgy egy lelki présbe dugott valaki, mint a diákok.

A Fekete pont Szimler Bálint első játékfilmje, amit azért furcsa leírni, mert a karrierjét a 2010-es, kitörő pozitív fogadtatást kapó, cannes-i filmfesztivált is megjáró Itt vagyokkal kezdte. A rövidfilm hosszabb változata nem készült el, de 2013-ban a Nekem Budapest című, vizsgafilmekből összefűzött válogatásában már ott volt az iskolai nyomasztás magja: az ő epizódja egy vágás nélküli, percekig tartó kínos felelés volt, ahol egy általános iskolás gyerek megküzd Afrika kialakulásának történetével, majd a végén kap egy jóindulatú háromnegyedet. A felelés a Fekete pontban is visszaköszön, de már nem egy érzéketlen totálban, hanem egy érzékeny közelképben Palkó arcáról (az operatőr mindkét esetben Rév Marcell), aki a nem tökéletes magyartudásával is megküzd azzal, hogy milyen részekből állnak a bibék.

A hozzáállás megváltozása sokat elmond arról, hogy milyen film is a Fekete pont: stilizál, de a helyzetei sokszor a realizmusban ragadnak. A jelenetek, szereplők, helyzetek mind ismerősek lesznek, de Rév képeitől az egész cselekménynek van egy elemelkedett, légies hangulata. Szimler csak néha hajlandó egyenesen viccelni, a legjobb ilyen az, amikor megmutatja, hogy kezd el rengeni a föld az iskolában attól, hogy kezdődik az ebédszünet, és hogy lepik el a folyosót az éhes gyerekek. Vagy ahogy minden ok nélkül egyszer csak kiesik egy ablaküveg az emeletről.

Szimlert viszont nem a játék érdekli, hanem a valóság. A Fekete pont nemcsak a gyerekek és a tanárok viszonyát dolgozza fel, hanem egy hálót próbál szőni az oktatási rendszer minden egyes résztvevője között. Megjelenik a mindenre tevő, borzasztó bürokráciával operáló tankerület. Az igazgató, akinek sosincs semmire ideje, még az iskola problémáira sem. A szülő, aki fogadóórán kívül, faltörő kosként megy előre és vonja kérdőre a tanárt.

A Fekete pont tele van olyan képekkel, ahol csak mesés fényben nézzük az iskola belsejét, a tanárit, ahol semmi sem tűnik 1990 utáninak, az öltözőt, ahol a padokat csak a Szentlélek tartja össze, a folyosókat, ahol minimális változtatásokkal történelmi filmeket is lehetne forgatni. A film részletei vagy szándékosan, vagy teljesen véletlenül olyanok, mintha már megelőlegezte volna a telefonok elkobzását, nincsen olyan technikai részlet benne, ami elárulná, hogy pontosan milyen évet írunk. Közben az a valóság, ami az épület falai között található, ugyanolyan köszönőviszonyban van 2024-gyel, mint az a Homoki Nagy István-természetfilm, amit a helyettesítő tanárok beraknak a gyerekeknek.

Palkó és Juci is a rendszerrel küzd a legjobban, de a rendszer megtestesítője mindkettő számára leginkább a tesitanár, Ákos (Kovács „Dadan” Ákos) személyében összpontosul. Ákos nem tűnik rossz embernek, de túlságosan szabálykövető, és nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki ezeket a szabályokat feszegetni próbálja. Palkó és Juci is mindketten nagyon szeretnék, de a szabályrendszer már a helyén volt előttük, és ha minden így megy tovább, létezni fog még utánuk is bőven. A Fekete pont szinte biztos abban, hogy ez így lesz, és így marad: megoldás nincs, borzasztó minták vannak, és a mintákat vagy követni kell, vagy el lehet innen menni.

Szimler filmje akkor a legérdekesebb, amikor a saját szabályrendszerében kezd el játszani, és elszakad attól, hogy egy kisrealista film legyen egy lehetetlen helyzetről. Mindegyik a film második felében történik, úgyhogy aki érzékeny ilyesmire, az hagyja abba az olvasást, de a Fekete pont megértéséhez fontos beszélni róluk. Az egyik egy hosszú, indokolatlannak tűnő gyerekszínházi intermezzo, amiről sem azelőtt, sem azután nincsen szó. A filmben szereplő gyerekszínészek egy része, kiegészülve más gyerekekkel, előad egy részletet Cervantes színdarabjából, a Numantia bukásából. A jelenet semmihez nem fogható a filmből, teljesen más stílusban, más modorban készült, mint a többi része – mintha egy fantáziajelenet lenne, hogy a gyerekek mire lennének képesek, ha nem lenne semmi, ami láncra verné őket. Hogy pontosan kinek a fantáziája, az nem derül ki.

A másik pedig egy szülői értekezlet, amihez bevallom, nekem még sosem volt szerencsém, ezért nem tudom megítélni a vélt vagy valós hitelességét. Egy szülői értekezletről szól, ami a tervezendő osztálykirándulások körül forog, Juci itt csak mellékszereplő. Vita kezdődik arról, hogy a gyerekek mennyi időre menjenek, ott aludjanak-e, de lassan a vita átfordul vádaskodásba arról, hogy egyesek ezt nem engedhetik meg maguknak. Az egyik anya (sajnos a színésznő nevét nem tudom, a stáblistán tömbösítve lettek a nevek) pedig hosszan kifejti a többi, ránézésre is tehetősebb szülőnek, hogy mit jelent szegénynek lenni. Didaktikus, de működik, és többet mond kizsákmányolásról és egyenlőtlenségről, mint a Fekete pont többi része.

Mert ha a Fekete pont megengedhet magának ilyen vargabetűket, mint ez a két, önmagában is megálló jelenet, akkor a végeredménye önkéntelenül is hullámzó lesz. Néha nehéz összeegyeztetni azt a gyomorszorító érzést, amit Palkó jelenetei adnak, azokkal a fanyar humort adó helyzetekkel, amiket az ablakcsere miatt kell elszenvednie szegény technikatanárnak. Rév képei alkalmasak az abszurdra, a fennköltre, és a mindennapira is, a néptelen iskolai folyosóból és lépcsőből pillanatok alatt képes egy merészen megvilágított, majdnem túlvilági helyszínt teremteni.

„Ennyi egy életpálya” – hangzik el a tanáriban, miután az egyikőjüknek átadják a tankeres levelet. „Ez minden, amit tenni lehet?” – kérdezem én, amikor vége van a Fekete pontnak, és elszomorodom.

A Fekete pont szeptember 19-től látható a mozikban.