A pokol az a másik ember, akivel élőben szexelsz az interneten

Még el sem kezdődött Hörcher Gábor dokumentumfilmje, de már azt halljuk, hogy a női főszereplője valamit nem akar majd a kész filmben viszontlátni. A kép, amivel folytatjuk, szintén beszédes: Emma Lovett, szerb születésű, az Egyesült Államokban felnőtt hivatásos internetes szexmunkás és férje, üzlet- és alkotótársa, Eddie Lovett, ülnek az óriási budapesti lakásuk padlóján, és próbálják nem kinyírni egymást. Mindketten elgyötörtek, mindketten látványosan utálják a másikat. Két mondat után már azon megy a vita, hogy kinek kell majd elköltöznie ebből a lakásból. Eddie kicsinyesen és direkt zrikál, Emma a szétesés szélén van. Ők a főszereplőink.

Az Emma és Eddie: A képen kívül hét évet ugrik vissza az időben, amiről azt feltételezhetnénk, hogy talán még a csodás régi szép idők voltak. Rosszul gondoltuk, a két pornós, modellekkel foglalkozó vállalkozó egy autópálya alagútján nem tudnak úgy áthajtani, hogy ne vágnának passzív-agresszív mondatokat egymás fejéhez. Az autópályán éppen Budapestre tartanak – a filmből nem derül ki, hogy honnan, de amúgy Zágrábból –, hogy itt folytassák azt, amit közösen kezdtek el, és amihez a legjobban értenek. Nevezetesen, hogy pénzért szexeljenek mások szeme láttára az interneten, néha ketten, néha más nőket bevonva. Eddie el nem tudná képzelni, hogy más férfiak is legyenek a videókban.

Egy másodperc megtekintése nélkül is feltételezhetnénk, hogy Hörcher filmje arról szól, mennyire álságos dolog az interneten árulni magunkat, az időnket és az energiánkat, mennyire rátelepszik ez az ember magánéletére, mennyire képmutató az a kép, amit közvetítünk ilyenkor magunkról. Az Emma és Eddie viszont ennél sokkal tovább megy, egész egyszerűen azért, mert a főszereplői annyira robbanékonyak, hogy az első perc után feszengve lehet csak nézni, ahogy próbálnak nem azonnal egymás torkának ugrani egy-egy kimondott szó után. Teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért kellene néznünk őket egyáltalán, mit lehet nézőként tanulni abból, ha egy házasság totális megsemmisülését követjük végig, ráadásul a szexipar árnyékában.

A camsex alapja az illúzió megteremtése: illúzió, hogy a műsor csak a nézőnek készül, illúzió, hogy valami exkluzív látványért fizet tokent, azaz átváltott pénzt a néző, és az is illúzió, hogy mindvégig ez a bizonyos néző az, aki irányítja a dolgokat. A Lovett házaspár tökéletesen tud mindenféle illúziót megteremteni, legyen szó a közösségi médiás posztolásról, vagy arról, hogyan gyűjtik a pénzt egy kamerás műsorra azelőtt, hogy egyáltalán maga a műsor elindulna. Az Emma és Eddie rengeteg jelenetben mutatja meg, hogy az illúzió hogyan tud megteremtődni és szertefoszlani. Hogyan változik meg a főszereplők hangja és modora, amikor bekapcsol a szexkamerájuk vagy a telefonjaik felvevője, hogyan viselkednek szakmai rendezvényeken (meglepően sok díjátadó van a camsex világában), hogyan kezdik el azonnal egymást szapulni, amint vége van a műsoruknak.

A tragédiájuk az, hogy ketten egységben léteznek az interneten, ketten együtt lett hírnevük, de ketten nem tudnak létezni. Emma a film alapján manipulatív, érzelmileg labilis – egy jelenetben maga a rendező lép ki a kamera mögül, és egy beszélgetésben megkérdezi tőle, hogy minden rendben van-e, mehet-e tovább a forgatás. Eddie kicsinyes, agresszív és gyerekes – mintha valaki még felnőttkorában is azzal játszana, hogy valakit a saját kezével pofoz fel. Mindkettejük múltjában vannak sötét időszakok, családon belüli erőszakkal, önsebzéssel, zavaros szülői viszonyokkal, amelyekkel mindketten sajátos módszerekkel tudnak csak megbirkózni. Egymással viszont sehogy. Egy idő után mindketten eljutnak a testi sértésig.

A Lovett házaspárról már készült film, szerepeltek már tévéműsorban és rövid dokumentumfilmben is. De egyik sem ölelt fel akkora időtartamot, mint Hörcher filmje, amiben a szétesést hónapról hónapra, évszakról évszakra lehet követni éveken keresztül. Látszik, hogy Emma és Eddie úgy vágtak bele ebbe a filmbe, mint ami majd kiteljesíti a brandjüket és az elérésüket. Mindketten értenek ahhoz, hogyan kell kamera előtt, ruhában vagy ruha nélkül viselkedni, és amikor a konfliktusaikat írják le, akkor önkéntelenül is a realityműsorokat hozzák fel példának. Így beszélnek ott is, tehát tök oké, ha ők így beszélnek az életben.

A valóságok és illúziók halmozása miatt képtelenség levenni a szemünket az Emma és Eddie-ről. Nehéz néha eldönteni, hogy mi manipuláció a szereplőktől, mi a dokumentumfilmes rendező kézjegye, melyik kamerának játszanak a szereplők, mikor mondanak egyáltalán igazat. Hörcher nem von be mást a filmbe, a két főszereplőn kívül csak egy-két mondat jut bárkinek, de ők is egy térben vannak a Lovett házaspárral. „Miért vagy ilyen fura?” – kérdezi a férfitól egy nő, aki nemrég szexelt velük, és Eddie folyton azzal viccelődik a felesége előtt, hogy gyereket fog neki csinálni. A filmben gyakran láthatjuk az Instagramra feltöltött videóikat, az eszetlen bulizásokról, az ideális mindennapokról. Emma egyszer azt mondja, hogy utálja a filmeseket, mert éppen kihasználják. Abban a pillanatban nem voltam biztos benne, hogy ki használ ki kicsodát éppen.

Ha nem lenne ez a furcsa feszültség benne, akkor az Emma és Eddie nem lenne több a katasztrófa és a szexturizmus elegyénél. De a szexipar mégis kell hozzá, hogy működjön – két ingatlanügynök vagy banki alkalmazott civakodása és házassági konfliktusa nem hordozna magában ennyi töltetet. Az Emma és Eddie pedig nagyon is működik. Az elegáns képek, a szenzációhajhászás kerülése és a jó ritmus miatt könnyű a hatása alá kerülni. Aztán a végére többet fogunk megtudni arról, hogyan lehet mérgezni egymást egy párkapcsolatban, mint bármi másról.

Az Emma és Eddie: A képen kívül április 26-tól látható néhány vetítésen. Májusban a Max indulásával annak műsorán lesz látható.