L. Simon Lászlónak tetszett is meg nem is a Petőfi-film, de azért üzent a huhogóknak

Hosszú recenziót közölt a Facebook-oldalán a Most vagy Soha! című filmről L. Simon László. „Az előre tudható volt, hogy itt nem egy mély lélektani drámát fogunk látni, s nem is egy hiteles történelmi vázlatot” – írta.

A Nemzeti Múzeum volt főigazgatója bejegyzésében hosszan sorolta a film negatívumait és pozitívumait.

Ami tetszett neki:

• Aki fordulatokban bővelkedő kalandfilmre számított, az nem csalódott;
• Ő ugyan szívesen megnézett volna egy hiteles történelmi vázlatot, „de nem ezt ígérték a stáblistán társ-forgatókönyvíróként is szereplő kreatív producerek”,
• ezért nincs igaza azoknak, akik szerint a film elején látható mondat eleve értelmetlen („Ahogy történt és ahogy történhetett volna”), „ugyanis egyszerre meg lehet mutatni egy filmben azt is, ahogy történt, vagy azt, ahogy történhetett volna. Ez az a hollywoodi recept, ami ugyan tőlem távol áll, de régóta legitim a filmes világban”.
• „Összességében egy nagyszerű képi világgal rendelkező (kiváló díszletek, remek, korhű jelmezek, hiteles kellékek, fantasztikus digitális utómunka), szépen fényképezett, jól vágott, lendületes akciófilmet láthattunk, benne remek színészi teljesítményekkel”.
• Kiemel pár alakítást is: például Horváth Lajos Ottót Farkasch szerepében, és több fiatal színészt, Koltai-Nagy Balázst Jókai, Bordás Rolandot Bulyovszky, és Fehér Tibort Vasvári szerepében.

Ami nem tetszett neki:

• Volt pár olyan fiktív elem, ami neki is sok volt, például Landerer nyomdájának felgyújtása,
• vagy az, hogy a Nemzeti Múzeum előtt 1848-ban nem lengtek császári zászlók. Igaz, „nekem is csak azért tűnt fel ez az apróság, mert kifejezetten kíváncsi voltam arra, mit kezdtek a két védett, nemzeti színű farúddal, amelyeknek a forgatás alatti lefűrészelését főigazgatóként szigorúan megtiltottam”.
• „Szendrey Júlia Lara Croftot megszégyenítő záró akciójelenete, amelyben az amerikai klisék receptjének megfelelően egy jót bunyózik a nála jóval erősebb Farkasch-sal és megmenti férjét az orvlövész gyilkossági kísérletétől, nem azért voltfölösleges, mert történelmileg hiteltelen, hanem mert ez a jelenet annak a rendezői-produceri ígéretnek sem felelt meg, hogy így is történhetett volna. Ha ilyen akciófilmes túlzások nincsenek a filmben, az előnyére vált volna”.
• Berettyán Nándor (Petőfi Sándor) és Mosolygó Sára (Szendrey Júlia) alakításában is csalódott, előbbi szerintem sokkal többre lett volna képes, utóbbi „haloványnak tűnt”.
• Komoly baja volt a „videójátékok világát megidéző” filmzenével is. „A rövid főtémát végtelenszer halljuk a film során, a végére olyan érzésem volt, mint amikor a banki ügyintéző kapcsolására várva a telefonban újra és újra meghallgatom az egyre idegesítőbb, a várakozás hosszúságára figyelmeztető zenei betétet”. A kevesebb itt is több lett volna L. Simon szerint.

„Végül azt üzenjük minden huhogónak: ez nem egy kurzusfilm, nem egy aktuálpolitikai üzeneteket sután megjelenítő alkotás, hanem egy akciódús játékfilm, ami egy lehetséges interpretációja az 1848. március 15-i eseményeknek” – írta.

A filmről írt kritikánkat itt tudja elolvasni.