A Marvel-univerzum egyik színésze úgy elcsúfítja magát, hogy mi sem tudjuk, hogyan kellene ránézni

Megérkezett az újabb ékes példája a „komplexusos embert az ág is húzza”-drámáknak, amivel mostanában annyira gyakran lehet találkozni, ha véletlenül az utóbbi pár hónapban betévedtünk egy A24 által forgalmazott filmre.

Ott volt az Álmaid hőse, amiben egy világ álmodott, aztán rémálmodott a teljesen érdektelen Nicolas Cage-dzsel. Ott volt az Amitől félünk Joaquin Phoenixszel, amiben a címre a válasz az volt, hogy a főszereplő úr az bizony mindentől, de leginkább az édesanyjától és a külvilágtól. És most itt van az A Different Man, ami kombinálja ezeknek a szatirikus hangvételét, a kényelmetlen modorát, és az egyébként príma színészeket, bár talán azokhoz képest kevesebb sikerrel.

A címszereplő más embert úgy hívják, hogy Edward, és súlyos neurofibromatózissal él, az arca szinte felismerhetetlen a tumorok alatt. Edward magának való figura, szomszédai szerint van benne valami Woody Allen, ismeretlenek megijednek tőle, a munkája szerint talán színész, de igazából csak egy darab vállalati oktatófilmben szerepel. Amikor a szomszédjába költözik egy hasonlóan combos karrierű drámaíró (Renate Reinsve), érez valami szimpátiát a részéről. Igen ám, csak Edward közben beiratkozott az orvosnál egy csodagyógyszer tesztjére, ami visszafordítaná a deformált arcát okozó betegséget. A gyógyszer pedig minden jel szerint működik.

Direkt nem írtam le, hogy ki is játssza Edwardot, nem azért, mert titok, hanem azért, mert magyarázatra szorul. Sebastian Stan alakítja, amit a széles közönség egyértelműen a Marvel-univerzum Buckyjaként, Amerika Kapitány országos cimborájaként ismer. Stan arcát nem változtatta el súlyosan egy génbetegség, ezért a film első felében komoly smink van rajta – ami egy az egyben megfelel a brit Adam Pearson arcának. Pearson rendszeres szereplője a brit tévében, valóban neurofibromatózistól szenved, bullying-ellenes nagykövet, és többek között Scarlett Johansson mellett játszott A felszín alatt című filmben is. És egy adott ponton az A Different Man című filmben felbukkan Pearson, mint Oswald, a világ, vagy legalább is New York egy bizonyos csoportjának egyik legkedveltebb embere.

Az A Different Man szándékosan szórakozik velünk, pontosabban ez a létezésének az egyetlen magyarázata, olyannyira, hogy az egyik mellékszereplő hangosan el is tűnődik ezen: vajon ez úgy készült, hogy kifejezetten egy emberre írták? És ha az az egy ember nem vállalja, akkor hogyan oldják meg? Működne más születési rendellenességgel is? Egyikre sincsenek megnyugtató válaszok, amit talán a rendező Aaron Schimbergnek lehetnének: az előző filmje arról szólt, hogy egy színésznő próbál valahogy kapcsolódni a testi fogyatékkal élő színészpartneréhez. Akit Pearson alakít.

Ez a fajta kényelmetlenség az, amit az A Different Man kihasznál, bár a kérdés az még mindig áll, hogy tulajdonképpen kin csattan az ostor. A főszereplőn, aki megpróbálja szó szerint levedleni azt, amitől egész életében szenvedett – és túltolja? A drámaírón, aki önző módon más életét próbálja felhasználni a saját boldogulásához – és túltolja? Vagy rajtunk, akik részt veszünk ebben az egészben nézőként, pontosan tudva, hogy szörnyen kellemetlen helyzetek sorozatához fog minden vezetni, a végén viszont úgy érezhetjük, hogy hát igen, talán megértettük milyen kitaszítottnak lenni? Mi hogyan tudnánk túltolni?

Mert A Different Man túltolja a végére, és szerencsére egy kicsit közben megtolja Sebastian Stant is, aki próbálja valahogy belőni magát a Marvel-univerzumon kívülre is, de egyelőre még nem találta meg a helyét. A következő alakítása Donald Trump lesz egy róla szóló életrajzi filmben, szóval az is lehet, hogy nem akarja megtalálni. Edward szerepe hálás, hiszen játszhat megtört, a társadalom szemében csúf embert, aki varázslatosan megszépül.

És amikor meglátjuk a szemtelenül jóképű arcát, akkor nem az irigység önt el minket, hanem az szimpátia. Stan fizikailag is máshogy játszik, amikor rajta van a maszk, a mellkasát behorpasztja, a vállát leengedi, a karjával hadonászik. Renate Reinsve szerepe ennél hálátlanabb, mint a mást szipolyozó művész, Pearson viszont tényleg csodálatos saját magának eltúlzott változataként. Ő az ember, akit mindenki szeret, aki egyszerre tud flörtölni, karaokézni, barátkozni, idegenekkel dumálni – minden, ami Edward nem lehet soha.

A filmben folyamatosan visszatérő hivatkozási pont A szépség és a szörnyeteg, mindig azzal a kitétellel, hogy természetesen az elváltozott arcú szereplő nem szörnyeteg. A jelenet aztán a valóságban is megismétlődött: Edward karakterét az egyik újságíró a vetítés utáni sajtótájékoztatón úgynevezett szörnynek nevezte. Stan ezt szóvá tette, és hangsúlyozta, hogy azért is fontos az A Different Man, mert ezekre még nincsen egészen szókincsünk. Nem vagyok benne biztos, hogy utána is lesz.

Részlet a sajtótájékoztatóból:

Az A Different Man premierje az idei Sundance-filmfesztiválon volt. Mi a Berlinalén láttuk. Magyar premierről egyelőre nem tudni.