A legapróbb élet is megérdemli, hogy megfigyeljék és írjanak róla

Az észak-európai irodalom és kultúra népszerűsítését célul kitűző Polar Egyesület köteteire azért érdemes odafigyelni, mert mindig válogatott és minőségi darabok, ráadásul olyan írók alkotásai, akik nem feltétlenül vannak benne a köztudatban. Ilyen szerző a finn Selja Ahava is, akinek már jelent meg ugyan könyve idehaza (Az égből leeső dolgok), ám az olyan kis visszhangot kapott, hogy a neve ezzel együtt sem csenghet túl ismerősen.

Ahava legújabb kötete, A nő, aki szerette a rovarokat több szempontból is figyelemre méltó alkotás. Történetünk hőse és egyben elbeszélője a 17. század közepe táján született Maria, aki egész életét a rovarok tanulmányozásának szentelte. A kislány élete nem indult a legzökkenőmentesebben, hiszen meglehetősen hamar elveszítette édesapját, majd mivel egy nő ekkoriban nem maradhatott egyedül, az édesanyja szinte azonnal újra férjhez ment egy festőművészhez. Ez a két esemény pedig azonnal meg is határozta Maria sorsát, ugyanis míg édesanyja, aki új férjének is gyermeket akart szülni, és testileg és lelkileg is belebetegedett a folyamatos vetélésekbe, már képtelen volt lányával foglalkozni, addig a mostohaapa megtanította őt a festésre és a csend, valamint az elmélyült figyelem fontosságára.

Maria pedig ennek köszönhetően már kora gyermekkorától minden figyelmét és művészeti tehetségét a rovarok tanulmányozására fordította környezete nem kis megrökönyödésére. A 17. század már pontosan az az időszak, amelyben még élénken éltek a boszorkányüldözések emlékei (sőt, ha egy nő nem vigyázott, még ekkoriban is rávetülhetett a boszorkányság árnyéka), ám amelyben a tanultabb polgárság már elfogadta annak a még csak alakulófélben lévő természettudománynak is a vívmányait, melynek hátterét még sokszor a vallás dogmái szerint magyarázták.

Hogyan lesz hagyományos életrajzból…

Hősnőnk tehát egy olyan korba született, amikor még nem igazán kérdőjelezték meg azt, hogy Isten teremtette a világot, így minden állatot és növényt is, tehát ő sem teszi. Az olyan, mai szemmel már egészen vicces, ám ebben az időszakban még széles körben igaznak tartott feltevések, mint például hogy a koszból bolhák materializálódnak, vagy a nyers húsból legyek, megfigyeléseinek hála viszont már elég hamar hamisnak tűnnek a számára. Maria azonban hiába jó eszű és éles szemű megfigyelő, nagyon úgy tűnik, nem válhat igazi tudóssá, hiszen nőnek született. Ennek következtében pedig a lassan felnövő, férjhez menő és gyermeket vállaló asszony inkább csak magának jegyzi fel kutatási eredményeit, amelyek azonban apránként önéletrajzzá állnak össze.

„De minél több jegyzetfüzetet töltöttem meg a megfigyeléseimmel, és minél több különböző fajt írtam le, annál nagyobb késztetést éreztem arra, hogy a saját életemről is írjak. Mert ha az apró, bőrét levedlő hernyó is megfigyelésre érdemes, akkor talán az én életem is az lehet, mégiscsak a világ része az is.”

Mivel elbeszélőnk egyértelműen a tudomány embere, önéletrajza deklaráltan olyan, mint egy természetrajzi leírás, melyben életének főbb sarokpontjait is igyekszik megtalálni. Az általa lejegyzett szövegben pedig ezáltal a stilárisan is megkülönböztetett természettudományos feljegyzései szépen rímelnek az életének eseményeivel.

A mű nagyjából első fele tehát egy jól működő visszaemlékezés egy többre hivatott, ám női mivolta miatt mégis csak autodidakta hobbitudósként tengődő asszonyról, aki aztán gondol egy merészet, és családját hátrahagyva nekivág a nagyvilágnak. Ez a döntés pedig nemcsak új utakra tereli a regényt, de még inkább értelmet ad a pillangó életszakaszait viselő fejezetcímeknek (Pete, Lárva, Báb stb.) is. Maria ugyanis korábbi „lárvaállapotát”, a konvencionális női létet, a feleség-háziasszony-anya szerepet levetve nekiáll, hogy kiteljesítse önmagát immáron tudósként is. Innentől még inkább érdekessé válik a szöveg eddig is meglévő feminista olvasata, de nemcsak ez kerül középpontba, hanem sok minden más is.

…mágikus realista utazás?

A regény második felében az olvasó egyre több anakronizmusra figyelhet fel. A 17. században született nő ugyanis például gőzhajóval utazik Japánba, ahol már használják az elektromosságot is, és mintha már a világ is 19–20. századi lenne. Itt szállást kap a szigetország első orvosnőjénél, hogy innen kiindulva járja be és térképezze fel a két neki rendelt „kulit” irányítva az egzotikus rovarvilágot. A cselekmény ismertetését nem is folytatnám tovább, de azt elárulom:

Mariától végül már nem is annyira meglepő módon a 21. századi Berlinben veszünk búcsút.

Ahava tehát lépett egy merészet, és az addig realista módon íródó művét átalakította egy kortárs Orlandóvá, amely évszázadokon át ugrálva és egyetlen személyt középpontba állítva képes bemutatni a feminizmus és ezáltal a női lét fejlődését. Ennélfogva Maria alakja és gondolkodásmódja is más és más a történet során, így szép lassan leveti magáról a kezdetben őt megbéklyózó társadalmi konvenciókat, hogy Japánban már egy férfiaknak is parancsoló, határozott nővé váljon, majd jelenünkben egy modern, stramm nagymamává.

Ez a húzás természetesen sokkal mélyebbé teszi az egész regényt, mint volt a kezdeti szakaszban, ám a szerző nem elégszik meg ennyivel, hiszen olyan fontos témákat is beemel, mint a keleti és nyugati világfelfogás közötti különbség, a természeti kincsekhez való hozzáállás és a természetvédelem fontossága, vagy azt a folyamatot, amelynek révén az egyre több ismeretet magáénak tudó ember végül elveszíti az addig megkérdőjelezhetetlenül meglévő istenhitét. Negatívumként azonban mindenképp meg kell jegyeznem, hogy sajnálatos módon ez a sok új téma nem mindig simul bele a regény szövetébe, így a szöveg itt-ott túlzsúfoltnak hathat.

Selja Ahava új regénye mindezek ellenére is a kortárs feminista irodalom egyik fontos alkotása, mely két valóban élt tudósnő (a pillangók életszakaszait először dokumentáló Maria Sibylla Merian és az egész Ázsiát bejáró Isabella Bird) alakjait egybeolvasztva és némi mágikus realista mázzal leöntve mesél a nők nyugati társadalmakban betöltött szerepének változásairól, ráadásul úgy, hogy mindez nem igazán megy a történet rovására. Aki egy valóban különleges nézőpontú regényre vágyik, annak tökéletes választás lehet A nő, aki szerette a rovarokat.

Selja Ahava: A nő, aki szerette a rovarokat
Fordította: Panka Zsóka
Polar Egyesület, 2023, 4750 Ft