Az Operaház főigazgatója egy Mészáros nevű szereplőt húzatott ki egy szövegkönyvből, de egy Bajnait vagy egy zajongó márkit is kiszedetne

Veiszer Alinda legfrissebb adásának vendége Tarnóczi Jakab rendező volt, aki a magyar színház élet visszásságairól beszélt, és felemlegette, hogy amikor 2021-ben az Opera felkérésére Az úrhatnám polgár című Molière-darabot rendezte, az Opera főigazgatója, Ókovács Szilveszter cenzúrázta a szövegkönyvet.

Tarnóczi azt mondta a 24.hu által kivonatolt beszélgetésben, hogy már két hónapja próbáltak az olvasópróbán elfogadott szövegkönyvvel, amikor valaki szólt Ókovácsnak, aki ezután bekérette a szövegkönyvet. A rendező állítása szerint ezután Ókovácstól kapott egy olyan verziójú szöveget, amelyben lila színnel szerepeltek a módosítási javaslatok. A Tarnóczival készült interjút havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

A rendező Veiszer Alindának arról beszélt, hogy Ókovács Molière darabjának áthallásos részeit is módosította, így nem szerepelhetett az eredeti műben is szereplő tarló szó, nehogy Tarlós István főpolgármester jusson a nézők eszébe, és egy gyémántgyűrűs jelenettől is el kellett búcsúzni, mert Mészáros Lőrinc Várkonyi Andreának adott ajándékára utalhatott.

Tarnóczi megjegyezte, ezekben semmi szándékosság nem volt, őket pedig az Opera kérte fel a darabra, amelynek az alaphelyzete az, hogy van egy hirtelen meggazdagodott, kulturálatlan valaki, aki elkezd mindenkinek dirigálni.

Ókovács Szilvesztert levélben kerestük meg, hogy reagáljon Tarnóczi állításaira. A főigazgató azt írta, hogy nem cenzúrázta a szövegkönyvet, és Tarnóczit „alapvetően rendezni kértük, nem akármilyen szöveget írni, azt Molière már megtette”. Azt Ókovács nem árulta el, hogy bejelentésre nézte-e át a szövegkönyvet, de szerinte „természetes és hovatovább kötelező” minden szövegkönyvet megnézniük a bemutató előtt, ahogy jegyezte meg, a Telexnél is rosszul tenné a főszerkesztő, ha nem olvasná el a cikkeinket.

„Az opera világában a húzás ugyanúgy jelen van, és a rendezői-karmesteri-koreográfusi-énekesi-táncosi szabadság sem határtalan, ebben dolga a főigazgatónak balanszot tartani. A művészeti igazgató úr hetekkel előtte is egyeztetett a rendezővel, világos volt számára a keretrendszer” – írta Ókovács, aki szerint a próbákon egy színészekkel közös ötletelés, irányított improvizáció során született egy olyan szövegverzió, ami eltért a rendező és munkatársa által jegyzett szövegváltozattól.

A főigazgató azt közölte, ezután játszott mindenki a saját nevén. A Jourdaint játszó Mészáros Mátéból lett Mészáros, akinek „polgármesteri múlt teremtődött, belesődött a miniszterelnök, véletlenül mindig Anikónak tévesztették el az Anna nevet, és sorolhatnám. Félreértés ne essék, ha másik magyar milliárdos lett volna kéretlen céltáblává, és/vagy például egy Bajnai nevű színész került volna »véletlenül« ebbe a helyzetbe, vagy valaki folyton Klárát kiabálna Kleopátra helyett, esetleg feltűnik egy márki, aki folyton zajong, azt is kiszedetem” – írta Ókovács, majd miután a tarló szóra külön rákérdeztünk, hozzátette, nokiás dobozt és szemkilövetést sem engedett volna benne hagyni a szövegben, mert az Opera nem terepe a direkt politikának, és ott nem fér bele a lejáró szavatosságú poénkodás.

Ókovács úgy érzi, Tarnócziék változata egyetlen magyar milliárdosra készült el, amivel választási kampány eszközévé silányították volna az előadást, és „hülyének nézte a megrendelőt”.

Tarnóczi Veiszernek azt mondta, hogy Ókovács választás elé állította őket, vagy az eredeti szövegkönyvet használják, vagy nem lesz bemutató. A főizgató szerint mindez fordítva történt, a rendező közölte azt, hogy nem mennek színpadra.

„Volt egy hajnal – két levél között –, amikor tényleg féltettem őt attól, hogy ifjú korára eladósodik, mert nem enged ki egy százmilliós produkciót, amelyben zenészek, táncosok, szólisták és színészek serege működött. A kártérítési pert rekordsebesen nyertük volna meg, mert az igaz, hogy engedély nélkül átírt darab, kifejezetten ellenzett előadás nem megy színpadra, de az is, hogy ha a rendező nem járul hozzá, akkor sem – pláne, ha a színészei, akiket egytől egyig ő hozhatott (!), csatlakoznak” – írta Ókovács, aki szerint a színészek kiszólásokkal és hangsúlyokkal jelezték, hogy nyomás alatt vannak.

Végül nem a kifogásolt verziót adta elő a társulat, ami Tarnóczi szerint nem volt jó és bátor döntés egy olyan helyzetben, amikor egyértelműen cenzúráról volt szó.

Tarnóczi azt állította, hogy a bemutató után Ókovács bocsánatot kért tőle, és azt közölte, hogy a korábbiak azért történtek, hogy megvédje a rendezőt, de a főigazgató máshogy emlékszik. Ókovács azt mondta, ő nem kért elnézést, ahogy azért sem kérne elnézést, hogy Tarnóczit másodjára is rendezni hívta az Opera.