Bíró András: Nem gyűlölöm Orbánt, nem érdemli meg, hogy én gyűlöljem

A 98 éves újságíró és emberi jogi aktivista, Bíró András volt a héten Veiszer Alinda műsorának vendége. Bíró Szófiában született 1925-ben, sokáig hithű kommunista volt, de aztán fokozatosan kiábrándult a rendszerből. 1957-ben elhagyta Magyarországot, Rómában, Párizsban és Mexikóban is élt. 1986-ban jött először haza Magyarországra, aztán a ‘90-es években megalapította a romák felzárkóztatásával foglalkozó Autonómia Alapítványt. A vele készült teljes interjút jelképes havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

A műsor elején főként Bíró fiatalkoráról volt szó. Elmondta, hogy kisgyerekként már „vadmagyar” volt, akit teljesen beszippantott a ‘30-as évek irredenta mozgalma. „A soviniszta, revansista magyar hozzáállás abszolút az enyém volt” – mondta. Ezek után valóságos sokként élte meg, amikor az apja 1941 környékén elárulta neki, hogy zsidó származású. „Akkor közölte, amikor már nem tehetett mást.”

Elmondása szerint az apja egy teljesen asszimilálódott magyar volt, annyira, hogy szinte el is felejtette a zsidó származását. „Mint sok ezer magyar zsidó, ő is ki akart lépni a zsidóságából. Vallásos sem volt, nem volt etnikai szolidaritása a zsidósággal” – mondta. Bíró ezután arról is beszélt, hogy a vészkorszakban közreműködött zsidók mentésében. Tizenkilenc évesen Wallenberg-menlevéllel hozott ki embereket a gettóból.

A háború után hamar csatlakozott a kommunista mozgalomhoz és párthoz. Beszélt az akkori ideológiai meggyőződéseiről, és arról is, hogy milyen hibákat követett el, és hogyan vesztette el fokozatosan a hitét a rendszerben. „Én nem úgy nevelkedtem, hogy amit a párt mond, az az igazság, de beleestem, belecsúsztam ebbe. (...) Az autonómia szükségletem kialakulása annak a következménye, hogy megértettem, miben tévedtem, amikor kommunista voltam.

Radikálisan tévedtem, sőt, azt is mondhatom, hogy kicsit bűnös is vagyok. Nem tapad vér a kezemhez, de én elfogadtam ezt a rendszert, és adott esetben használtam a hatalmamat. Nem a saját érdekemben, hanem a cél érdekében.”

Arra a kérdésre, hogy megbánta-e, hogy évtizedekkel később, a rendszerváltás után hazajött Magyarországra, Bíró azt válaszolta: „Mindinkább.” Szerinte történelmi problémák vannak a magyar társadalom alakulásával, a feudális maradványok sok vonatkozásban még ma is rendkívül erősek

Kiemelte, hogy Romániában harminc év után sem tört meg a többpártrendszer, szemben Magyarországgal. „Mi visszatértünk az egypártrendszerhez. Ezt lehetett Magyarországon, de úgy látszik, Romániában ezt nem lehetett” – mondta. Bíró szerint ma már sokkal jobban érti, mint amikor hazajött, hogy demokráciát nem lehet demokraták nélkül csinálni.

A jelenkori Magyarországról beszélve azt mondta: „Itt kollektív morális problémák vannak, bátorsághiány van, itt állandó félelem, alávetettség van. Egy olyan rendszer alakult ki, ahol a gyűlölet működik mind a két részről.”

„Én nem gyűlölöm Orbánt, nem érdemli meg, hogy én gyűlöljem. Egy olyan ellenzéket látok, amelynek ötlete sincsen, hogy mit csináljon. Ha Orbán azt mondja, hogy A, akkor azt mondják, hogy B. Ebből áll a magyar politika.”