Regény az amerikai tinédzserről, akit szexuálisan kizsákmányolt a rendőrség

„Elfeledett emberekről akarok írni” – nyilatkozta a Harper's Bazaarnak Leila Mottley, miután az Éjjeli árnyak irodalmi szenzációvá vált. Persze Mottley pontosan ezt tette már az Éjjeli árnyakban is, mert bár regénye főszereplője, Kiara, kitalált karakter, a történetet valós események ihlették.

2016-ban különös eset rázta meg az észak-kaliforniai Oakland lakóit: az akkor 19 éves Celeste Guap (valódi nevén Jasmine Abuslin) azt állította, hogy kiskorú prostituáltként több tucat rendőr használta ki, szolgáltatásaiért készpénzzel és belső információkkal fizettek neki. A lányt 16-17 éves korától használták a rendőrök, a körzetek közt „ajánlották” is egymásnak a tisztek. Az ügy sokáig lázban tartotta a helyieket, a tárgyalásokat követte az országos és a nemzetközi sajtó, az eset miatt pedig később lemondott a város rendőrkapitánya is.

Az Oaklandben élő Mottley a botrány kitörésekor 14 éves volt, és megdöbbentette, hogy a minden részletre kiterjedő beszámolókból mennyire hiányzott a főszereplő, Celeste Guap története. Mintha az élete, a hangja nem számított volna.

„A média aránytalanul nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az ügy milyen hatással lesz a rendőrségre. Azt kérdeztem: na de mi lesz az érintett fiatal nővel és a több ezer másik lánnyal, akiknek nem jutnak el a történeteik a tárgyalóterembe vagy az újságokig? Azt akartam, hogy ez a fiatal nő álljon a történet középpontjában” – mondta Mottley. És pontosan így is tett. Bár az író hangsúlyozza, hogy Kiara fiktív karakter, mégis egy olyan karakter, akivel igencsak elbánt a teremtője.

Nem önként választotta

Miután a 17 éves Kiara édesapja meghal és édesanyja rehabilitációs intézetbe kerül, bátyjával magára marad. A lány kénytelen egyedül gondoskodni megélhetésükről, mert testvére, Marcus csak saját magával van elfoglalva. A körülmények és a véletlen az utcára juttatják a lányt, majd a korrupt rendőrök ahelyett, hogy védelmeznék, törvénytelen eszközökkel még lejjebb taszítják a lejtőn. Kiara nem számíthat senkire, valójában nincs se anyja, se apja, csak egy frusztrációkkal terhelt bátyja, aki legalább a születésnapján vele van.

Az események középpontjában tehát Kiara áll, akit sajátos viszony fűz a többi szereplőhöz. Noha bátyjával, Marcusszal egy családban nőttek fel, teljesen máshogy képzelik el az életet. Míg a lányé – bár nem önként választotta – kötelességtudattal átitatott, Marcus az önmegvalósításra koncentrál.

A szomszédban lakó, szintén elhanyagolt, kilencéves fiú, Trevor iránt Kiara anyai felelősséget érez, törődésével segíti. Ott van továbbá Dee, Trevor édesanyja, aki bedrogozva napokra eltűnik, és a lakbért sem fizeti. Shauna, aki újszülött babájával egy alagsori stúdióban tölti a napot, amíg a gyerek apja dalokat vesz fel. Kiara anyja, aki képtelen feldolgozni ép elmével élete tragédiáját, vagy Alé, akinek testvére egyik napról a másikra eltűnt.

A bőrünkön érezzük az igazságtalanságot

Az Éjjeli árnyak tényszerűen mesél, nem ítélkezik, nem nevezi meg a felelősöket, hagyja, hogy az olvasó kialakíthassa saját véleményét, és a maga bőrén érezze az igazságtalanságot. Szinte a saját szemünkkel látjuk az utca minden mocskát, az elállatiasodott ember kegyetlenségét és a szerencsétlen nincstelenek holdkóros bolyongását ebben a reménytelenségben:

„Hideg van idekint, azt hittem, hogy egy kocsihoz visz, de néha a testnek nincs menedéke a benne lakó állat számára, így most itt van ő, és a téglához présel.”

Tragikusan kifejező, ahogyan a főhős az őt szexuálisan megalázó rendőröket az azonosító számuk alapján jegyzi meg. Ez jelentheti az elkövetők nem elhanyagolható számát, ugyanakkor a lány alárendeltségét is kifejezi a hivatalos szervekkel szemben, a korrupt egyenruhások és a tinédzserkorú prostituált közötti szakadékot. „Szerintem a 190-esnek lehet, hogy egy hold van a szíve helyén: növekszik és fogy, próbálja eldönteni, hogy egész-e. Nem értem az ilyen férfiakat – mint Tony, mint Marcus –, de úgy tűnik, nem bírok szabadulni tőlük. A fejemet a holdjukra akarom hajtani, hogy halljam, dobog-e.”

Nem szolgálnak, nem védenek

Kiara kizárólag sírással ventilál. Gondolati síkon nem dolgozza fel jobban a problémáit, nem támadja, nem átkozza a boldogságára törő személyeket. Persze ez valószínűleg szándékos, az író így akarta elkerülni, hogy az olvasó még azelőtt felvegye Kiara nézőpontját, hogy a sajátját megalkotta volna.

Ahogy a századik oldal után kibontakozik a bonyodalom, azaz a rendőrök által megengedett, sőt elkövetett szexkereskedelem, mindinkább kirajzolódik egy világ, ahol a brutalitás kéz a kézben jár a magára utaltsággal. Az utca sötét világában a mentsvárnak egy rendőr képében kellene megjelennie, ez azonban nem történik meg. Sőt, az egyenruha mögött álló intézményrendszer ahelyett, hogy szolgálna és védene, becsapja és cserben hagyja az amúgy is bántalmazott lányt.

„Ma este hazagyalogolni olyan érzés, mintha a víz alatt sétálnék. Minden sűrű, hideg és mozog, de nem igazán tudom megkülönböztetni az egyik háztömböt a másiktól.”

Amerikában nincs hivatalos adat a tinédzserkorú prostituáltak számáról, de a becsült érték 100–300 ezerre tehető, ami szakértők szerint nem állhat messze a valóságtól. A fekete fiatalok halmozottan hátrányos helyzetben vannak, de ahogyan Mottley rámutat, az intézményes problémák bőrszíntől függetlenek.

Arról viszont van konkrét mérés, hogy 44,2 millió ember számára napi küzdelmet jelent, hogy elegendő élelemhez jusson, ebből több mint 13 millió gyerek. A prostitúció problémája Magyarországon sem ismeretlen, sőt, évek óta tudni lehet, hogy Amszterdam piros lámpás negyedében van egy utca, amit „Nyíregyháza utcának” hívnak, mert az ott dolgozó prostituáltak nagy része Magyarország keleti részéből érkezett.

Hogy az Éjjeli árnyak tükör-e, reflexió-e saját létünkre, vagy ablak, amin betekintést nyerhetünk egy olyan világba, amit a fűtött szobából sokan elképzelni sem tudnak, mindenki döntse el maga. Az azonban bizonyos, hogy a regényben mindenki magára ismerhet, legyen szó élethelyzetekről, rokoni viszonyokról vagy akár a bürokrácia és a korrupció képezte akadályokról.

Leila Mottley: Éjjeli árnyak
Fordította: Csonka Ágnes
Libri Könyvkiadó, 2023, 4499 Ft