Vilmányi Benett: Emlékszem, beírtam a keresőbe, hogy miért kell gyűlölni a zsidókat

Szélsőjobboldali korszaka, kényszeressége és a gyerekkorát feldolgozó darab, az 1V1 is szóba került Vilmányi Benett színművész és Veiszer Alinda beszélgetésében. A Larry című film főszereplőjeként vagy az HBO Terápia című sorozatában ismertté vált Vilmányi azt a mondatot is elárulta, amit a Junior Prima díj átadóján elmondott volna, ha átvette volna az elismerést.

Az Alinda című műsor eddigi epizódjait teljes terjedelmükben ide kattintva lehet megnézni, jelképes támogatásért.

A beszélgetés elején szóba került az 1V1/zenés stand-up címmel készült előadás, ami gyakorlatilag Vilmányi Benett gyerek- és kamaszkoráról szól. A darabban szó van a focis közegről, amiből érkezett, de a családjáról is. Mesélt gyerekkoráról, szülei válásáról, illetve az azzal kapcsolatos pereskedésről, aminek hatására saját szavai szerint „középsúlyos kényszeres” lett.

Ez esetében azt jelenti, hogy a mindennapjait tudja élni, de sok nehézséggel szembesül. A legtöbb tünetét különböző mantrákban tapasztalja. Előfordul például, hogy valakivel ki kell mondatnia valamit, mert ha az illető nem teszi ezt meg, akkor szerinte valami rossz fog történni.

Arra a kérdésre, hogy az 1V1-ben szülei ráismertek-e magukra, mosolyogva annyit válaszolt: „igen, pedig megváltoztattam a nevüket”. Apukája, aki a 90-es években a Manhattan együttes énekeseként lett országszerte ismert, nem nézte meg a darabot, anyukája viszont jól szórakozott az előadás közben, akadtak részek, amin nevetett is. A darabban hangsúlyos szerepet kap a foci is.

A színész a magyar fociról azt mondta: az „nagyon-nagyon kicsi hal” ahhoz, hogy érdemes legyen róla véleményt formálni.

Felidézte a 2016-os labdarúgó Eb-t, amin a magyar válogatott 3-3-as döntetlent játszott a portugálok ellen: az esemény miatt szerinte Budapest „apokaliptikus hangulatba” került. Ez az Európa-bajnokság késztette arra is, hogy elkezdje nézni az NB1-et, szerinte viszont a fociban az „orbánisztáni működés” nem méltó arra, hogy azon idegeskedjen.

Azt, hogy focis közegben nőtt fel, és elkezdett gyűlölködően gondolkozni, szerinte nem függ össze egymással. „A fogjátok meg azt a geci niggert, az nyilván egy elhangzott mondat, de alapvetően csapaton belül nem volt ilyesmi” – mondta. Arról beszélt, hogy a „náciskodást” azért kezdte el, mert kicsi volt és vékony, szeretett volna becsatlakozni valahova. „Könnyebb volt az erősebb és hangosabb szócsövek mögé beállni.” Emellett drámatagozatos volt, ahol a szélsőjobboldaliság nagy lázadásnak tűnt a „libsi” világban.

Azt valójában sosem tudta, hogy miért kéne utálnia a zsidókat vagy a cigányokat:

„Arra tisztán emlékszem, hogy beírtam a Google-be: »Miért kell gyűlölni a zsidókat?« Kuruc.info-t nézegettem, de igazából nem tudtam értelmezni az egészet.”

Kiemelte, hogy azzal, hogy erről a korszakáról beszél, nem szeretné kisebbíteni a „hülyeségét”. Arról az időszakról, mikor elkezdett másképp gondolkozni, és kiszakadt korábbi közegéből, azt mondta: onnan nem maradt kapcsolata, de mikor a színdarabhoz kellett felidéznie emlékeket, akkor el tudott menni egy családtagjához segítségért. A beszélgetésből kiderül, hogy a családja ideológiailag is erősen megosztott: családtagjai többsége például annak idején támogatta Vilmányi szélsőjobboldaliságát, van viszont köztük olyan, aki annyira baloldali, hogy máig ellenforradalomnak tekinti október 23-at.

A színész felidézte, mennyire kényelmetlen volt neki a Színház- és Filmművészeti Egyetem első évében, amikor román népdalokat kellett énekelnie, de senki nem tekintett rá úgy, hogy ő „a szélsőjobbos”.

„Feltettem magamnak a kérdéseket: Mi a bajom a román népdallal? Az, hogy kurva szar és nem tetszik, az oké, de ha az, hogy román, akkor az nem jó”

– mondta arról az időszakról, amikor eltávolodott a szélsőjobboldali értékektől, azaz saját szavai szerint „kinácult”.

Vilmányi Benett nem bánta meg, hogy tavaly nem vette át a Junior Príma díjat. Azután döntött így, hogy az átadó előtt külön kérték: ne politizáljon beszédében. Elmondta, hogy a történtek után a szakmában nem volt téma a díj, csak olyan helyzetekben került elő, amikor valaki interjút készített vele. Az rosszul érintette, hogy emiatt ő tűnt fel rossz színben, és nem az, aki odament hozzá, hogy ne mondjon véleményt.

„Aztán rájöttem, hogy ez két hétig tart, mint minden, de akkor, abban a két hétben elég szar volt.” Vilmányi egyébként a döntésének ünneplésével sem értett egyet, mert szerinte ezt kellett csinálnia. A díjátadón egyébként ezt az egy mondatot akarta elmondani:

„Annyira uralni akarja, és uralja is a kulturális teret ez a fasisztoid autokrácia, hogy én látom a lehetőségét annak, hogy már annyi nyomás van, hogy egyszer csak a Föld alól igazi művészet fog sarjadni, ennek a hatására.”

Vilmányi Benett a jövőjével kapcsolatban azt mondta, hogy a színházat szereti, abban is gondolkodik, de inkább írni és rendezni szeretne. Bízik benne, hogy összejön az a két bemutató a következő évadra, amit tervez. Ezeket a színész írta, és van, ahol a rendező is ő lesz, de az is előfordulhat majd, hogy az egyik darabban szerepel.