Jordan Peterson, a bácsi, aki a kocsmapultnál magyaráz összevissza a Bibliáról

Megvan az őrült öregember, aki mindig a kocsmapultnál ül? Az első másfél órában csak némán, aztán a negyedik sör után elkezdi osztani az észt? Az, aki az Élet Iskolájában tanult, szexista viccekkel udvarol a pultoslánynak, és amikor berúg, összefüggéstelenül magyaráz az Ószövetségről?

Na, Jordan Peterson pontosan ő. Csak kicsit nagyobb léptékben, hiszen ő nem a kocsmapultnál magyaráz, hanem sportcsarnokokban. Meg az önsegítő könyveiben, amit több millió példányban kapkodnak el világszerte. Meg kedd este Budapesten a Papp László Sportarénában több mint tízezer ember előtt.

Peterson egy kanadai pszichológus, aki 2016 környékén lett híres, amikor egyre hangosabban kritizálta az észak-amerikai egyetemi világban elterjedő woke kultúrát. Olyan dolgokat, mint hogy a transzneműeket nem a születési nemükhöz illő névmásokon kell szólítani.

Hogy ez jogos-e, azt mindenki eldöntheti magának, de Peterson sajnos nem állt meg itt, és az évek alatt egész antiliberális és antiwoke eszmerendszert épített ki magának klímaváltozás-tagadással és netes összeesküvés-elméletek terjesztésével. És mivel a politikai korrektségből és az ezzel járó dolgokból elég sok embernek elege van, Peterson idővel világsztár lett. Annyira, hogy most, amikor a kormányközeli elitképző MCC Budapestre hívta, majdnem megtelt miatta a sportcsarnok, a vendégek között ráadásul rengeteg külföldi is volt.

Ez most tényleg mi?

Amikor leszálltam az egyes villamosról és elindultam a Papp László felé, először azt hittem, rossz eseményen vagyok. Húsz és harminc közötti fiúk jöttek négyes-ötös csoportokban fehér ingben és kék zakóban. Mintha valami corvinusos diplomaátadóra tévedtem volna, ahol ez az egyenruha, ezt pedig az is megerősítette, hogy néha a csoportok közt megjelent egy-egy csapat külföldi is. Az eseményre bejutva aztán kiderült, hogy az első benyomásom csalóka volt, a rengeteg zakós fiatal csak a nézőközönség negyedét tette ki, a többiek elég sokszínűek voltak.

Másodszor akkor hittem, hogy rossz helyen vagyok, amikor az esemény bejelentett kezdetén a színpadon nem Jordan Peterson jelent meg, hanem egy brit figura, aki filmzenéket kezdett el játszani gitáron. Aztán kiderült, hogy ő az előzenekar, és végül fél órán keresztül játszott.

Mikor lement a színpadról, a kijelzőn egy videó indult el, amelyben Jordan Peterson és a fia magyaráztak egy szoftverről, amit ők fejlesztettek ki. Körülbelül öt perc után kiderült, hogy ez egy reklámklip, amit simán végignézettek azokkal az emberekkel, akik tíz-, húsz- vagy harmincezer forintot fizettek az előadásért.

Ekkor már tényleg azt hittem, hogy nem jöhet más, mint Peterson, de egy másik amerikai pali lépett a színpadra. Ő elmondta szó szerint ugyanazt a szöveget, amit minden Orbán-rajongó amerikai el szokott mondani, Budapest nagyon szép, tisztaság van és nincs bűnözés, amiért hálásnak kell lennünk. Ezután elviccelődött azon, hogy neki azt mondták: Magyarországon fasiszták vannak, de ő csak mosolygó embereket lát. Azt, hogy fasiszták miért ne mosolyoghatnának, nem fejtette ki.

Ezen a ponton már háromnegyed óra eltelt az előadásból, Petersonnak pedig még nyoma sem volt. Ezt orvosolandó a színpadra lépett a felesége, aki lassú mondatokkal és hosszú szünetekkel a kemény küzdelemről és a rákjáról kezdett beszélni. Arról, amit úgy gyógyított meg, hogy rózsafüzért imádkozott.

Minden kérdésre választ adott

Az esemény kezdete után 55 perccel megjelent Jordan Peterson. Magas, szikár férfi, igényesen vágott ősz hajjal és szakállal. A soha el nem maradó öltönyével. Erősen hangsúlyozott mondatokkal és az angolszász szónokok túlzó gesztikulációjával.

Az előadás első fél órájában Peterson néhány percenként váltotta a témákat olyanokon végigmenve, hogy:

• Istennel ugyanúgy küzdenek az ateisták, mint a hívők;
• a behaviorizmus foucault-i kritikája;
• a posztmodern neomarxistáknak miért nincs igazuk;
• és végül persze a saját önsegítő okosságai, amik ugyanazok, mint minden önsegítő gurué: szedd össze magad, küzdj a céljaidért és vedd körül magad olyanokkal, akikkel jól érzed magad, és akiknek hasonlóak a céljaik!

Körülbelül fél óra után Peterson elkezdte elmesélni a Bibliából Káin és Ábel történetét. Azt hittem, hogy ez a felvezetés lesz valami máshoz, de a történet több mint negyed órán keresztül tartott. És mi jött azután? Noé története. Majd utána a Bábel tornya. És azután? Jónás története. Azután Jóbé. És azután? Azután vége lett az előadásnak.

A másfél órás előadásból tehát fél óra ment el mindenféle parttalan filozofálgatással és az önsegítő tanácsokkal, majd egy óra ószövetségi történetek elmesélésével. És hogy ezeknek mi volt a tanulsága? Mindnek kicsit más, de igazából mindnek az, hogy az életben jónak kell lenni. Megkérdeztem a mellettem ülő haveromat, hogy ő katolikus neveltetéssel, 12 év hittan után milyen következtetést vont le ebből. Azt mondta, hogy nem nagyon tudja hova tenni, amikor egy pszichológus próbálja neki újraértelmezni a Bibliát.

Az esemény kiírásában arról volt szó, hogy Peterson a végén 30 percben fog válaszolni a kérdésekre. Ezeket a rendezvény elejéig gyűjtötték is, amikor felmentem az oldalra, már több mint 600 kérdést tettek fel. Végül Peterson felesége ezekből hármat választott ki, ő pedig hosszan és patetikusan fejtette ki, hogy a magyar családpolitika alternatívája a dekadencia, az önsegítés pedig a legkisebb dologgal kezdődik, akár azzal, hogy valami apróságot arrébb teszel.

Majd megveszem a könyvét!

Jordan Peterson előadását úgy hirdették meg, hogy azon a jövőre megjelenő, Mi, akik Istennel küzdünk című könyvéről fog beszélni. Ha az arról fog szólni, hogy újraértelmezi az Ószövetséget, akkor nagyon szívesen megveszem majd. Tényleg jó volt egy olyan termékbemutatón részt venni, amelyre tíz- meg húszezer forintokba került a belépő.

Patetikus mondataival és ószövetségi agyalásaival Peterson igazi észak-amerikai jelenség. Könnyű lenne azt mondani, hogy erre itt Európában nem nagyon van szükség, de sok ezer néző azt mutatja, hogy valamiért igenis van. Még Novák Katalin is állami kitüntetést adott Petersonnak. Ráadásul a résztvevők közül sokan voltak románok, akik, feltételezem, nem itt tanuló cserediákok, hanem kifejezetten az eseményre utaztak ide.

Már csak azt kellene megértenem, hogy miért. Peterson önsegítős dumái ugyanis semmiben nem különböznek bármelyik másik önsegítő könyv tanulságaitól. Az ószövetségi agyalásai pedig tényleg olyanok, amik kis bibliai ismerettel bárkinek a szájából elhangozhatnának a negyedik sör után a kocsmapultot támasztva. Az eseményt talán az foglalta össze a legjobban, amikor a vége után felszálltam metróra, és hallottam, ahogy két fiatal lány beszélget mellettem:

-Te értetted azt a bibliás részt?
-Nem.
-Jó, én sem. Nagyon magas volt, Peterson igazi filozófus!