Grisnik Petra: Munkát kellett fektetnem abba, hogy ne legyek áldozatszerepben a saját önképemben

Testszégyenítésről, önismereti kihívásokról, horvát származásáról, Kaposvárról és a TV2-s munkájáról is beszélt Grisnik Petra színész, a TV2 Hazatalálsz című sorozatának szereplője Veiszer Alinda műsorának legújabb részében. A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

Az interjú első részében azokról a fotókról beszéltek, amikkel Grisnik az őt ért internetes bántalmazásra reagált. Azután döntött a figyelemfelhívó poszt mellett, hogy az Origo Imádja meztelenül mutogatni magát a TV2 legújabb sorozatának színésznője címmel válogatást közölt az Instagram-posztjaiból, amiken művészi jellegű félaktokon szerepel. A fotókra aztán ő több sértő kommentet is kapott („mindig tátott szájjal röhögni”, „valahogy csak el kell nyerni azt a szerepet”), végül ezeket felhasználta a saját fotósorozatában.

Grisnik erről most azt mondta, először csak jót röhögött az Origo cikkén, de aztán elolvasta a kommenteket is, azok pedig bántották. De főleg az anyját és a nővérét. És bár azt tanították neki, hogy ilyen esetekben ne reagáljon, mintha a csúfolódók, a bántalmazók nem is lennének, de ezt a gondolatot inkább megfordította: „nem akarok úgy csinálni, mintha én nem léteznék”. Ezért állt ki saját maga mellett, úgy, hogy a gyűlölettel teli kommenteket kreatívságba fordította át.

Arról is beszélt, sok önismereti munkán van túl, terápiára járt, sok sérülést okozott neki, hogy gyerekként ufónak tűnt, sokat csúfolták, amiért lányként nagyon magas volt. De ez egész életét végigkísérte, most is, felnőttként, épp erre az interjúra menet is ráordított valaki az utcán, hogy „aztakurva, mekkora vagy”. De „nem élhetek ennek a bűvöletében, nem határozhatom meg ez alapján, és nem várhatom el, hogy majd a világ megváltozik. Nekem kellett munkát fektetnem abba, hogy ezt a fájdalmat ne hordozzam állandóan, ne legyek én egy áldozatszerepben a saját önképemben”.

Közben úgy is érzi, van abban valami sorsszerű, hogy a karrierjében csupa olyan szerep találta meg, amikben valamilyen módon középpontban van egy gyerek, akivel valami súlyos dolog történik. Ezek a gyerekek viszont nem úgy reagálnak a körülöttük kialakult helyzetre, ahogy ő tette a saját fiatalkorában. Ezért pedig nagyon hálás, mert ezekből ő tanult.

Megemlítette a horvát származását, azt, hogy ő kétnyelvűként nőtt fel, és hogy ha hazamegy Pécs mellé, akkor még mindig horvátul beszél sok emberrel, a Kaposvári Egyetem színművész szakára is horvát meg bosnyák népdalokkal készült. Az egyetemen egyébként ijesztőnek tartotta, hogy akkoriban még csak három évig tartott a képzés, és hogy csupán ennyi idő után kikerülnek onnan rengetegen a színi világba. Mondták is nekik, hogy „ez bizony nehéz lesz”.

Ha ma, ebben a közéleti légkörben felvételizne, akkor mindenhova beadná a jelentkezését, Kaposvár mellett a mai Színház- és Filmművészeti Egyetemre is, mert „én nem ítélkezem senki felett. Nincs másik járható út egyszerűen. Olyan már nincs, mint a hetvenes években, hogy én bekopogok egy színházhoz, hogy »kérem, én ezt szeretném csinálni, foglalkozzanak velem«, nem fognak veled foglalkozni. Az már egy másik kérdés, hogy ebben a szellemi közegben akarsz-e iszonyatos energiákat fektetni abba, hogy megőrizd magad”.

Azt „nagyon gyászolta”, amikor egy darabjának rendezőjét, Mohácsi Jánost kitették a kaposvári színházból. A színházat akkoriban Rátóti Zoltán vezette, aki ma az SZFE rektora. Úgy érezte, „az lehetetlen, őt miért? Hát nem veszed ki a jenga-toronyból a legalsó elemet, hogy hadd dőljön, boruljon minden!” De azt is tudta, hogy ez egy meghatározó pillanata volt a felnőtté válásának, mert rájött, nem lesz olyan, hogy ezekkel az emberekkel negyven évig kollégák lesznek. Több kirúgás is volt, más színházigazgatók alatt is, a színház pedig szerinte elkezdett leépülni, többen boldogtalanok lettek, ő pedig azért jött el onnan, mert nem akart boldogtalan lenni.

Bár apja vidéki polgármester volt, olyan emléke nincs, hogy arról beszélgettek volna, kire kéne szavazni, maximum a kampányidőszakban egy-egy erősebb mondásra felkapták a fejüket, és azt otthon kibeszélték.

És mindezzel hogy kapcsolódik össze a TV2, ahol ő most egy sorozatban szerepel? A castingon nagyon jól érezte magát, végül csak egy órája volt rá összesen, hogy eldöntse, akar-e a sorozatban szerepelni vagy sem. A mérlegelésnél viszont egyáltalán nem gondolt arra, hogy a TV2 erősen kormányközeli csatorna. „Én értem, és felnézek mindenkire, akinek ilyen típusú elvei vannak, hogy húz egy vonalat, hogy oda én nem megyek, nekem ez a vonal valószínűleg máshol van. Többek között azért is, mert én tíz éve várok egy ilyen lehetőségre”.