Korda György: Elmondom, mi hajt még, és akkor most egy kicsit politizálok

„Sajnos azt kell mondanom, hogy nem”, feleli Korda György Veiszer Alindának arra a kérdésére, hogy megvalósult-e egy 2014-es nyilatkozatában említett vágya. Abban, nyolc éve azt mondta, jó lenne, ha olyan országban élnénk, mint a dánok meg a svédek, ahol a vészkorszak idején sem volt megkülönböztetés az emberek között, és a király is kitűzte a sárga csillagot.

„Hogy miért, hogyan, miért van ez a kettészakadás, azt nem tudom, mert soha nem ártottam bele magam politikai kérdésekbe. De az biztos, hogy a politika csinálta ezt. Néha még a mi kártyapartinkban, ami ötvenéves, még ott is vannak nézeteltérések ilyenek miatt, de nem velem”, mondja a táncdalénekes.

Korda a beszélgetés során – amit némi támogatásért itt tudnak megnézni – többször is leszögezi, hogy nem érdekli a politika:

1. „Ha azt látom, hogy a migránsok a svédeknél, belgáknál mit művelnek, akkor azt mondom, helyes, hogy ide nem jönnek. De ebbe nem látok bele. Elfogadó ember vagyok. De már máshol is láttam ilyet. Negyven éve volt. Kanadában voltam fellépni, és a házban alig laktak. Kérdeztem, hogy miért. Azt mondták azért, mert ideköltözött egy pakisztáni család. Én nem értettem. És akkor mi van? De érti, ott ennek volt előzménye. Most már nem értem, már igazából nem tudom. Örülök, hogy a nők nincsenek ennek kitéve nálunk. De ha a háború elől menekülnek, az egy más dolog”, fűzte a gondolatmenetet Korda.
2. Volt az 1981-es lemezén egy dal, a „Kiabálj, ha valami fáj”. Bár sokan azt gondolták, hogy ez egy politikai szöveg, ő soha nem gondolt erre, mondja az interjúban. „Ha valamire asszociáltam volna, az inkább egy fogfájás.” Meglepődött, amikor egy akkori kritikus azt írta, Korda ne politizáljon. Amúgy is a kompromisszum, a megbeszélés híve, és nem a kiabálásé, mondja. Hogy ma sokan kiabálnak az utcán? Joguk van hozzá, mondta.
3. Mit csinált Korda György 1956-ban, tizenhét évesen? Örült, hogy szünet van az iskolában, amúgy pedig a szülei bezárták a fáskamrába, nehogy emigráljon a barátaival. De amúgy sem akart emigrálni soha, később sem. Mindenesetre így lemaradt mindenről. „De most látom, hogy milyen bátor emberek voltak, akik ilyeneket írtak”, mint például Szörényi és Bródy Az utcán című dallal. „Megsüvegelem a bátorságot, de nem irigylem, mert nekem soha nem voltak ilyen ambícióim”, mondja.
4. Leon Uris Exodusából készült egy film, ennek a betétdalát ő énekelte, ami egy hazaszerető dal. De ő soha nem gondolt ebbe így. Neki ez csak egy gyönyörű, hangigényes dal volt, szép szöveggel. Úgy adja elő, mint amikor egy duettben két művész eljátssza, hogy szerelmesek egymásba.
5. Zsűrizik a „Csináljuk a fesztivált” műsorban, ott futott bele a Nélküled című dalba. Erről azt mondta, szép dalnak tartja, magasra is pontozta, de nem tudta, és nem is érdekli, hogy a dalnak politikai vetülete van.
   

Korda beszél arról is, hogy eleinte azt hitte, hogy a fiatalok ironizálnak, gúnyolódnak, amikor a koncertjeire járnak és skandálva Korda Gyuri-znak, de aztán rájött, hogy nem így van, mert a fiatalok ismerik és éneklik a szövegeket, még azokét a dalokét is, amelyek nem slágerek. Beszélt arról is, hogy jövőre, májusban a Budapest Parkban lesz egy Korda György – Ikon koncert, amelyben az ő dalait fiatal együttesek, például a Blahalouisiana, a Carson Coma adják elő.

Azt is mondta, hogy szerinte az ő újkori sikere nem a Kádár-nosztalgiáról szól, mert soha nem nosztalgiázik, mindig újra törekszik, és az új dalait énekli. Erre az Ikon-koncertre például megkérték, hogy írjon össze olyan dalokat, amelyek nagy slágerek voltak, de ő nem nagyon énekli. Korda pedig 80 ilyen dalt írt össze.

Hogy mennyit dolgozik és mennyit dolgozott, arról olyan sztorikat mesélt Korda, hogy az ORI rendezésében volt egy vadászati kiállítás, amelyen napközben adott öt koncertet, majd jött Szikora Jenő, Korda akkori koncertszervezője (aki Szikora Róbert apja), és szervezett még naponta ötöt. Ez 30 nap alatt több száz koncert. Igaz, akkor négy dalnál többet nem énekelt koncertenként.

Jelenleg péntek, szombat, vasárnap jár fellépni, 1, 2 vagy 3 koncertet ad naponta, és ezer kilométert vezet. „De ha ötszáz métert kell menni, a lábam begörcsöl. A színpadi az egy másfajta mozgás”, teszi hozzá.

Kordát az interjú végén hosszan faggatja a műsorvezető, hogy meddig lehet, meddig akarja ezt még csinálni, meddig lehet az igényességet őrizni ennyi koncerttel. Korda erre két sztorival válaszol: az egyik, hogy már 1975-ben az Esti Hírlapban is feltették nagy betűkkel a kérdést, hogy „Korda György sose öregszik?”, pedig az régen volt. A másik, hogy egy híres olasz énekest 70 évesen megkérdeztek az újságírók, hogy még meddig. „Addig, ameddig más nem tudja úgy kiénekelni a magas C-t. De addig maguk meg nyalják ki a seggem.”

Aztán komolyabbra fordítja a szót, és arról beszél, hogy bármilyen fáradtan is érkezik haza, boldog a koncertekről, felvillanyozza őt.

„Tudja, mi hajt? A múltkor egy parkettaüzletben voltunk Klárikával, éppen fizetni akarunk, és ott áll egy házaspár, az egyikükön egy hordozóban egy gyerek. Mondja a hölgy, hogy ha a féléves gyerek meghallja a Repteret, akkor mozog keze-lába. Klárival elénekeltük a gyereknek, és tényleg mozgott keze-lába. Egy féléves kislány. Hát van ennél nagyobb hajtóerő?”

„A másik hajtóerő, hogy nem hiszem, hogy van még egy ilyen korú és ennyire régen énekelő énekes a világon, aki a körforgásban van, ez is hajt. A harmadik pedig, hogy lehetne ennél a Reptérnél valami még nagyobb? Ez is hajt” – mondta.

„És most egy kicsit politizálok. Rájöttem, hogy van egy szerepem a társadalomban. Ez a híd. Amelyik a dalaival, a megnyilvánulásával próbálja összekötni a társadalmat. Nem teszek különbséget, hogy a közönség jobboldali vagy baloldali, vagy akármilyen oldali. Eljutott az agyamig, hogy ezektől az emberektől kapom az életemet. Hát milyen jogon tennék különbséget?

Szeretném még megélni a színpadon, hogy értsünk már valamiben egyet. Addig nem szabad abbahagynom.”