Beletuszkoltam a nagy, kazettás diktafont a zoknimba, felvettem egy bő szárú nadrágot, hogy eltakarja, és imádkoztam, hogy amíg eljutok a kapuig, ne essen ki, vagy hogy a biztonsági őr ne motozzon meg a bokámnál is. Elég eltökélt voltam, hogy a rám váró élményt a lehető legalaposabban megörökítsem. Ezért az volt a terv, hogy a becsempészett, amúgy erre teljesen alkalmatlan diktafonnal felveszem a koncertet, és életem végéig hallgatni fogom.
Mindez 1996-ban, az első és tegnapig az egyetlen budapesti Pearl Jam-koncerten történt. Akkor a mostani Sportaréna helyén lévő Sportcsarnokban játszottak, és ez akkor elég nagy szó volt. Az MTV-korszak még tombolt, a Pearl Jam pedig nagy névnek számított, a stadionban mégis viszonylag kevesen voltak, talán mert drága volt a jegy, vagy mert nem annyira ismerték/szerették itthon az emberek. Emlékszem, hogy a közönség nagy része a taszári NATO-bázisról érkezett, terepmintás ruhás amerikai katona volt.
A koncertről készült felvételem természetesen hallgathatatlan lett, így tényleg csak az emlékezetemre tudok hagyatkozni: egy csodának éltem meg, hogy élőben, Budapesten láthattam őket, de az azóta eltelt 26 évben pontosan értettem, miért nem jöttek azóta. Nem az volt életük koncertje, élménye. (Itt egy hivatalos videó amúgy arról a koncertről, és viszonylag tisztességes minőségű kalózfelvételen azóta már elérhető a teljes műsor is.)
Jók voltak, jobbak lettek
Azóta persze sokat változtak a dolgok. Ma már nagyjából bármivel rögzíthetek egy koncertet magamnak otthonra, és a Pearl Jam egy időben az összes koncertjét ki is adta csúcsminőségben. Közben egy csúcson lévő rockzenekarból inkább egy matuzsálemmé lettek. És ez egyáltalán nem baj, inkább természetes.
Rengetegszer láttam őket máshol, és minden egyes alkalommal úgy jöttem el a koncertjükről, hogy lelkes és elégedett voltam, soha nem volt olyan érzésem, hogy megúszásra vagy csak a pénzre hajtanának. Pedig azt is megtehetnék, sokan meg is teszik.
Nem nagyon lehet velük lyukra futni. Így volt ez most is.
32 éves karrierjük második budapesti koncertjét adták kedden a Sportarénában. Amikor meghirdették a koncertet, nem is vettem rá jegyet, mert még tombolt a Covid, le is mondták, azaz a mostani már egy pótkoncert, de én erre is azt hittem, hogy majd biztosan elmarad. Aztán szépen elfogyott az összes jegy – ami már eleve nagy ugrás a legutóbbi itteni koncertjükhöz képest. Meg az is, hogy akkor egy kicsit befeszült zenekar voltak, most meg egy totál ellazult, önazonos és iszonyatosan penge zenekar lettek.
Az énekes Eddie Vedder az egyik szünetben fel is idézte, hogy például mi változott az 1996-os zenekarhoz képest. Azt mondta, akkor is jók voltak, de mostanra, hála az exsoundgardenes Matt Cameronnak, a világ egyik legjobbjai lettek. (Akkor a Red Hot Chili Peppers egykori dobosa, az amúgy zseniális Jack Irons verte a dobjaikat.)
Nincs megúszás
Kedd este 2 óra 15 percet játszottak, megvoltak a régi himnuszok (Alive, Black, Even Flow), voltak az aranykoruk utáni, de még mindig tök menő lemezeikről is számok, voltak feldolgozások (Crazy Mary, All Along the Watchtower), és voltak a számomra kevésbe értékelhető újabb lemezeikről is dalok.
A közös mindegyikben az, hogy iszonyatos energiával, élvezettel játsszák őket, és képesek több órán keresztül fenntartani a pörgést és a figyelmet, és ahogy már írtam, nincs megúszás, alibizés. Sok zenekarnál ez fél óráig sem megy.
A telt házas Sportaréna hálás és csodás közönség volt. Az énekes utalt is erre többször, és útravalónak meg is jegyezte, hogy soha többé nem szabad elkövetniük azt a hibát, hogy ilyen sokáig nem jönnek egy ilyen csodás helyre. (Ha az emlékezetem nem csal, a kétezres évek elején terveztek Budapestre, talán a Petőfi Csarnokba koncertet, de nem nagyon fogytak a jegyek, ezért lemondták.)
Egy dologba tudok csak belekötni: a hangosításba. Ha egy koncert a keverőpult környékén szarul szól, ott valami nem stimmel. Márpedig ez nem szólt most túl jól. Pár hete a Tool ugyanitt játszott, és nem tudtam olyan pontra állni, ahol ne szakadt volna le az agyam, olyan tökéletesen szólt.
Ettől függetlenül, ha valaki tisztességes rockzenét akar hallgatni, jó koncertélményt akar, menjen el egy koncertjükre. Játszanak most még a környéken (Prága, Krakkó, Bécs), egész egyszerűen nem lehet megbánni.
A Sportarénában ezeket a számokat játszották: