Egy sci-fi helyszíne vagy templombelső is lehetne a Gellért-hegyen megbúvó óriási víztároló

2022. március 22. – 10:28

Egy sci-fi helyszíne vagy templombelső is lehetne a Gellért-hegyen megbúvó óriási víztároló
Fotó: Bődey János / Telex

Huszonkét és fél másodperc – ennyi ideig tart ki a visszhang a Fővárosi Vízművek munkatársainak mérése alapján a Gruber József víztároló medencében. Persze csak akkor, amikor nincs víz a közel futballpályányi alapterületű, 40 millió litert befogadó, egyszerre futurisztikus és nagyon ősi szakrális teret idéző medencében. A víztároló éppen üres az éves rendes nagytakarítás miatt, a vízművek pedig a víz világnapja (március 22.) előtt egy nyílt napon a sajtónak is bemutatta a budapesti vízellátásban nagy szerepet játszó létesítményt, amelynek megépítéséhez a maga korában mérnöki bravúrokra volt szükség.

Csak néhányan botorkálunk a Gellért-hegy oldalában elsüllyesztett, de egy parkkal is álcázott víztárolóban, de az erős visszhang miatt néhány mondatfoszlányból is kakofónia keveredik ki. A trombita formájú, tízméteres oszlopok között és a feszített betonfödém között ide-oda pattog a hang, nem szűnik a sci-fis mormogás. A tölcséres oszlopsorok miatt az a képzetünk is támad, hogy egy templomban járunk. Minderre rájátszik a sejtelmes megvilágítás is, nem lepődnék meg, ha egyik oszlop tövében valaki éppen véráldozatot mutatna be.

Persze sem szektákra, sem turistákra nem kell számítanunk, – pedig varázslatosan izgalmas helyszín – hiszen ahogy említettük, pár naptól eltekintve akár nyolc méter magasságig is ellepi a víz az oszlopokat. A víztároló medencébe a Duna parti szűrésű kútjaiból szivattyúval emelik be a vizet, éjszaka föl is töltik, majd napközben, ahogy nő vízfogyasztás, a vízoszlop szépen alászáll. A tervezője után Gruber József nevet viselő víztároló Dél-Budát és a Belvárost látja el vízzel, és a magaslati helyzetének köszönhetően a víz gravitációs úton jut el a fogyasztók többségéhez.

A Gruber József víztároló medence igazából kettőt jelent, amelyek egymásnak ikertestvérei, mindkét kamrában 106-106 oszlop tartja a födémet, és ha az egyiket éppen takarítják, mint most, a másik még mindig elegendő mennyiségű vizet tud szolgáltatni. A medencék zongora alakúak, és ez nem valami tervezői geg eredménye, hanem ez a forma is szükséges a víz frissességének és jó minőségének biztosításához.

Amikor az 1970-es években nekiálltak megtervezni a Gellért-hegyi tározót, nem nagyon volt előképe, ilyen méretű medencével csak Münchenben próbálkoztak. A tervezés fontos szempontja volt, hogy az oszlopok körül ne alakuljanak ki pangó vizek, örvények, mert ezekben a víz minőségét rontó mikroorganizmusok képesek elszaporodni, poshadt vizet pedig senki sem akar inni. Modellszámítások alapján Gruber jött rá, hogy a zongora alak az ideális ehhez, és ha egy réselt elosztófal mentén táplálják be a vizet, bármilyen magas is a vízoszlop, nincs pangás. Gruberék az áramlástani szimulációhoz füst- és levegőbetáplálást használtak, és eredményeiket egy 35 évvel később lefuttatott számítógépes modell is megerősítette.

A Gellért-hegy déli oldalán 1904-ben és 1950-ben is építettek egy medencét, de a vízművek úgy számolt, hogy 2000-re 2,25 milliósra duzzadhat a főváros, és szükség van nagyobb tárolókra. A létszámbecslés nem jött be, és mindeközben az iparivíz-felhasználás is visszaesett, de a hatalmas víztároló elkészült 1975 és 1980 között. Az új tárolót aztán össze is kötötték a két régivel egy körülbelül egy kilométeres vezetékkel.

Az építkezés kezdetén egy óriási gödröt vájtak a hegyoldalba, összesen 140 ezer köbméter földet termeltek ki, majd jöhetett az alapozás és a betonozás. Utóbbit is nagy gondossággal végezték el, hiszen a falaknak vízzáróknak kellett lenniük. Ügyeltek a homokos kavics szemcseméretére, de tömörséget és vízzáróságot növelő adalékanyagokat is kevertek a betonhoz. A betont egy angyalföldi keverőüzemből szállították, és a legnagyobb bravúrra a fenéklemez kiöntéséhez volt szükség. A mintegy 6000 négyzetméternyi alapterületű 30 centi vastag lemezhez megszakítás nélkül 41 órán át 25 keverőkocsi szállította a betont.

Amikor elkészültek az oszlopokkal, falakkal és födémekkel is, a létesítményt hő- és vízzáróréteggel látták el, majd acéllemezeket is vontak köré. Utóbbival már a víztároló fölé épített park fáira készültek. A medencék elkészülte után a területet visszatöltötték földdel, majd parkosítás és tereprendezés következett, jól eldugva Budapest legnagyobb ivóvízlelőhelyét.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom