Szinetár Miklós: A Kádár-rendszerben sem volt ennyire „mi kutyánk kölyke” a hozzáállás a kultúra területén, mint most

A Kádár-rendszer úgy indult, hogy „mindenhova a mi kutyánk kölykét” tették, de ez a hatvanas évekre fellazult, az Operaház élére például Báró Lukács Miklóst nevezték ki, aki elég messze volt a kádárizmustól.

„Ma viszont nagyon a mi kutyánk kölyke működik”,

mondta a Veiszer Alindának adott interjújában Szinetár Miklós rendező, az Operaház egykori igazgatója, a tévé egykori alelnöke. (A bő egyórás beszélgetést itt tudják megnézni jelképes támogatásért cserében.)

Szinetár azt mondta, a film területén egészen biztosan, de tulajdonképpen az egész kultúrában sokkal központosítottabb a döntéshozatal, mint a Kádár-rendszerben volt. Hozzátette azt is, hogy most épp elfogult, mert most utasították vissza a Víg özvegy-filmtervét.

„Andy Vajna csinált egy szisztémát, ami úgy rossz, ahogy van, de ő remekül kezelte. Ez a szisztéma abban különbözik a Kádár-rendszertől, hogy ha az én Víg özvegy-könyvemet (a rendszerváltás előtt) a Herskó János stúdiója visszautasította, akkor elvihettem a Nemeskürtyhez, a Bacsóhoz, és még négyhez. Továbbá még a televízióban is még négyhez. Volt konkurencia, volt lehetőség, volt fellebbezés. Most van egy darab döntőbizottság, és amit ők döntenek, az isten szava”, magyarázta.

Emellett a filmeseknek, tévéjáték-készítőknek volt módjuk arra, hogy koprodukciót csináljanak. „A szörnyű bezárt Kádár-rendszer mindenhol koprodukciót csinált. Ma viszont nincsenek ilyenek, a tévének nulla forintja jön be ebből.”

A kultúra és a politika kapcsolatáról beszélve nem csak a mostani kormányt véleményezte Szinetár, hanem elmesélte azt is, hogy amikor másodszor lett operaigazgató, akkor jöttek a 2002-es választások, és egy operaházi művész, Mécs Károly kiállt a Fidesz mellett, „ő konferálta Orbán Viktort”. A választásokat a szocialista-szabaddemokrata koalíció nyerte, és Mécs bement hozzá, hogy „akkor most gondolom, nem játszhatok”, mire Szinetár azt mondta, „miért ne? Mennyiben érdekel ez engem?”

„Aztán a kormányváltás után jöttek hozzám, hogy a jeles karmestert miért foglalkoztatom annyit, amikor MIÉP-es.”

„Mondom, és ez engem mennyiben érdekel? Kossuth-díjra javasoltam olyat, meg is kapta, aki akkor a Torgyánnak volt munkatársa. Nem érdekelt. Engem az érdekelt, hogy énekel, mit dirigált”, mondta.

Szinetár szerint ez ma az Operában továbbra is nagyjából így van, „sokan vannak, akik nem rendszerkomformak”, de például a filmterület vezetője, aki egyben a MÜPA vezetője is (Káel Csaba), neki filmesként „enyhén szólva egy irányba mozog az érdeklődése”, pedig MÜPA-vezérként nem.

A hamarosan 90 éves rendező az interjúban beszél általánosságban a politikáról is. Úgy véli, hogy „ha ez a szocialista párt csak tizedannyira kacsingatna Kádárra, mint a jobboldal kacsingatott állandóan a Horthy-rendszerre, akkor ma sokkal több szavazójuk lenne”.

Azt is mondta, hogy a Kádár-korban a lakosság sokkal kisebb része volt politikailag befeszülve gyűlöletre. Politikailag sokkal semlegesebb világ volt ilyen szempontból, vélekedett.

Arra a kérdésre, hogy ő a 60-as évektől vezető pozíciókban volt, mennyire kellett kiegyezni a rendszerrel, azt mondta, meg lehet nézni a létrehozott alkotásokat, amelyek nem voltak rendszerbarátok, Ionescót tanított, tiltott művészeket hívott meg, ő pedig soha nem tiltott be semmit, nem rúgott ki, nem tett tönkre senkit politikai okokból ezek alatt az évtizedek alatt.

A beszélgetésben szóba kerül a SZFE is, Szinetár azt mondta, nem menne oda most tanítani, mert az gesztus lenne amellett, ami most van. Ahhoz, hogy újra tanítson ott, ahhoz személyi változások kellenének, de nem azért, mert az ott tanítókkal baja lenne művészileg, hanem mert például Vidnyánszky a tanítás mellett kuratórium elnöke is, ami lehetetlen helyzet, illetve az is kellene, hogy újra állami kézben legyen az egyetem. Hozzáteszi: a váltás előtti vezetést egyébként ő megkereste, hogy szívesen tartana kurzust, rendezőket akart volna megtanítani beszélni, és társulati üléseket tartani, de a szóbeli lelkesedés és ígéretek után vissza sem hívták őt.

Szinetár az interjúban beszél arról is, hogy szerinte a politikusok nem a lényegről, nem tartalomról vitatkoznak, helyette egyik a jachtozást, a másik a szemkilövetést vágja a másik fejéhez, és csak marketingről szól minden a politikában.

Elmeséli azt is, miért ábrándult ki gyerekként a sztálinizmusból, most hogyan jellemezné a politikai gondolkodását, milyen politikai-gazdasági rendszert gondolna ideálisnak, és hogy az őt a Kádár-korban feljelentő tévés pártbizottságos munkatársai hogyan lettek aztán látványosan jobboldaliak a rendszerváltás után.