Koltai Róbert: Tíz éve nem csinálhatok filmet, mert ők elhatározták, hogy nem abba a csapatba vagyok beosztva
2021. november 6. – 07:19
Pedig nem volt soha egy pártnak a tagja sem, a Miniszter félrelép minden idők legnézettebb magyar filmje, ami Vajnának is tetszett, sőt, Koltai dolgozott korábban Káel Csabával is. A színész rendező azt is mondta Veiszer Alinda műsorában, hogy „ótvaros, ócska hazugságnak érzi, hogy a régi SZFE-n ideológiát oktattak”.
Nem vagyok egy túlzottan harcos típus, de ez felháborító – így fogalmazott Koltai Róbert színész-rendező, amikor a Színház- és filmművészeti egyetem átalakítása szóba került Veiszer Alinda interjújában. (Az egyórás beszélgetést itt tudja megnézni teljes egészében jelképes támogatásért cserében.)
Koltai a régi, évtizedekkel ezelőtti kaposvári emlékeiről beszélt, és szóba került, hogy a párt egyszercsak megszállta a színházat, ekkor jött a párhuzam a mostani helyzettel. Koltai azt mondta, csak a szakmázás ment az egyetemen, még az a tanár, akit nem kedvelt, attól is csak „szakma, szakma, szakma” (volt az, amit tanultak). „Ótvaros, ócska hazugságnak érzem, hogy ideológiát oktattak volna”, közölte.
A felvetésre, hogy ő amúgy nem politizáló alkat, azt válaszolta, „úgy arcon rúgott ez a mese, aminek a nevében kipucolták azt a csodálatos főiskolát”.
Arról is beszélt, hogy együtt kaptak életműdíjat Káel Csabával, együtt csinálták régen az HBO bevezető filmjét, de ettől még nem kap most filmrendezési lehetőségeket. „Nem jönnék zavarba, ha nem dobnák ki folyton (az ötleteimet)”, mondta. A demenciáról és Vámos Miklóssal is adott be forgatókönyvet, de mindkettőt kidobták. Andy Vajna is szóba került, Koltai arról beszélt, hogy a Miniszter félrelépet együtt csinálták, aztán „udvariasban maradtunk, ő szerette a Miniszter félrelépet, de utána egy másik csapatban játszott. De nem vagyok elnyomott szerencsétlen tehetség”.
Azt mondta, több mint tíz éve nem csinált filmet, mert
„nem abba a csapatba vagyok beosztva. Elhatározták, hogy én ez és ez vagyok. Soha nem voltam egy pártnak sem a tagja, de ők elhatározták. Rajta vagyok én is a listákon, hogy kiket nem hívhatnak be tévékbe. Nekik a kaposvári alapcsapat valami csúnya liberális összejövetel”,
fogalmazott. De beletörődött, nem lehet mindenáron filmet csinálni, ha nincs támogatás, tette hozzá.
A politika és színművészet viszonyáról elmesélte azt is, hogy a híres Illetékes elvtárs szerepében – ami egyébként estéről estére egy rögtönzés volt a nézők kérdéseire – sosem tartott attól, hogy baj érheti bizonyos mondatok miatt, mert az csak egy szerep volt. Azt mondta, egy régi János vitéz előadásban kiépített egy poént, hogy „ezek a törökök annyian vannak mint az oroszok”. Aztán jött egy párttitkár, és szólt, hogy ezt ki kéne hagyni. „Mondom jó, kihagyom. És az lett belőle sokkal nagyobb röhögéssel, hogy ezek a törökök annyian vannak, mint... a törökök. Mindenki tudta, hogy mi volt az eredeti poén”. „Ez maga a forradalom, hogy nem tud érdekelni”, tette hozzá.
Veiszer a beszélgetésben Romsics Ignác történészt idézi, aki a Világszám című filmről azt írta, „egy nemzet mentális állapota akkor ép, ha képes iróniával szemlélni a történelmét, és képes nevetni önmagán. Ha csak ünnepelni és/vagy gyászolni tudja a múltját, akkor orvoshoz kell fordulnia.” A kérdésre, hogy ez a nemzet tud-e ma magán nevetni, Koltai azt válaszolta,
nehéz dolga van, mert vannak valóban emberpróbáló idők, amikor túl kell élni. De a Gyuszi bácsi tudott nevetni saját magán.
A színész-rendező a híres-hírhedt egykori szerencsejáték-függőségéről úgy fogalmazott, „lejött róla”, megtanították ugyan telefonról tippmixelni, óriásiakat vesztett, néha nagyokat nyert, de „ma már azt sem tudom, mit kéne beütni a telefonba, de nem is érdekel, kiment belőlem a vágy. Nem akarok nyerni. Biológiailag is kitisztultam teljesen”.
Koltai arról is beszélt, hogy fiatalkorában focizott, de ma a bajnokcsapatban elvétve van magyar focista. „A magyar foci nem a magyar fiataloknak nyújt reményt”, vélekedett.