Nyolcvannyolc éves korában meghalt Jean-Paul Belmondo francia színész, producer. A halálhírt ügyvédje, Michel Godest közölte az AFP-vel. Az ügyvéd azt mondta: Belmondo az utóbbi időben nagyon fáradt volt, és nyugalomban halt meg.
A világhírű filmszínész 1933. április 9-én született Neuilly-sur-Seine-ben. A tanulásban nem jeleskedett, inkább a labdarúgás és az ökölvívás érdekelte. Tinédzserként az ökölvívással kezdett el aktívan foglalkozni, az ütések formálták jellegzetes arcát, de a legenda ellenére orrát nem egy mérkőzésen, hanem egy iskolai bunyóban törték be. 18 évesen a színészet felé fordult.
Az 1950-es évek óta készített filmeket. Karrierje során kereken nyolcvan filmet forgatott. A Guardian portréja szerint Belmondo legjellegzetesebb alakítása Jean-Luc Godard Kifulladásig (1960) című filmjében volt, aminek a bődületes sikere berobbantotta a francia új hullámot (nouvelle vague). Ő alakította a főszereplőt, a kisstílű bűnözőt, aki menekülőre fogja, miután lelő egy rendőrt. A történetet egy valós bűnöző, Michel Porteil ihlette. Godard a filmet szokatlan spontaneitással rendezte, minden nap új szövegeket írt, nem világította be a helyszíneket, ehhez a fésületlenséghez pedig remekül illett a főszereplő. Belmondo többször is dolgozott azzal a Godarddal, aki miatt gyakorlatilag világsztár is lett, visszatért többek között Az asszony, az asszony és a Bolond Pierrot című alkotásokban is a kedvéért.
Az 1960-as évektől kezdve egyre több szórakoztató produkcióban vállalt főszerepet – írja róla a Wikipedia. Alain Delon partnereként szerepelt Jacques Deray ma már klasszikus gengsztertörténetében, a Borsalinóban (1970), ami minden idők egyik legnagyobb francia kasszasikerének bizonyult. Magyarországon is kultuszfilm lett A profi (1981) című filmje, amelyet csak Franciaországban több mint ötmillióan láttak.
Belmondo ragaszkodott ahhoz, hogy kaszkadőr nélkül, személyesen hajtsa végre a legveszélyesebb akciókat is a filmekben. A Montreali bankrablás című filmben olyan súlyosan megsérült, hogy rohammentővel kellett kórházba szállítani.
A francia mozi kultikus alakja olyan színésznőkkel játszott együtt a filmvásznon, mint Claudia Cardinale, Gina Lollobrigida, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau, és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint François Truffaut, Louis Malle vagy Claude Sautet.
Filmjei mellett több mint negyven színházi szerepben lépett fel. 1987-ben a Kean, a színész, 1990-ben pedig a Cyrano de Bergerac címszerepében aratott hatalmas sikert. 1991-ben megvásárolta a Théatre des Variétés színházat, ahol egykor maga is szerepelt, a színháznak 2004-ig volt tulajdonosa.
Jean-Paul húszéves korában, 1953-ban vette feleségül Elodie Constantint, akitől három gyermeke született: Patricia, Florence és az autóversenyzővé lett Paul (Patricia 1994-ben tragikus körülmények között egy lakástűzben halt meg). 1965-ös válásuk után Ursula Andress lett Belmondo élettársa, majd 1971-től az olasz Laura Antonellivel volt együtt. 2002. december 29-én feleségül vette a nálánál évtizedekkel fiatalabb Nattyt (Nathalie Tardivelt), akivel már 1989 óta ismerték egymást. 2003. augusztus 13-án lányuk született, akinek a Stella nevet adták. Legutóbbi élettársa a nála negyvenkét évvel fiatalabb egykori modell, Barbara Gandolfi volt, akivel 2012-ben szakított.
Jean-Paul Belmondót 2001 augusztusában Korzikán szélütés érte, arcának jobb oldala lebénult. 2006-ban megcsúszott a fürdőszobában, és combnyaktörést szenvedett, majd a kórházban tüdőgyulladást is kapott, állapota heteken át válságos volt. Ezután is visszatért még a filmvászonra Vittorio De Sica Umberto D. – A sorompók lezárulnak című neorealista filmremekének remake-jében (Egy ember és kutyája).
Megkapta a Becsületrendet, 1989-ben a legjobb férfi színésznek járó César-díjat az Egy elkényeztetett gyermek utazása című filmben nyújtott alakításáért. 2011-ben a cannes-i filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták, 2016-ban a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-életműdíját, 2018-ban a Lumiere Akadémia életműdíját vehette át.
Belmondo halálhírét hallva számos híresség búcsúzott a francia film csillagától:
- Emmanuel Macron francia államfő: „Örökre a Káprázatos marad. Jean-Paul Belmondóval egy nemzeti kincs távozik, ragyogó vidámságában és kitörő nevetéseiben. A nagy színészeink közül ő volt az, aki messze elvitte a közönség pálmáját.”
- Alain Delon: „Teljesen le vagyok sújtva. Most megpróbálok megkapaszkodni, hogy ne történjem meg velem ugyanez öt óra múlva. Bár nem lenne rossz, ha együtt mennénk el. Az életem része volt, együtt kezdtük a pályánkat hatvan évvel ezelőtt.”
- Claudia Cardinale: „Felkavart Jean-Paul halálhíre. Mindig is, mint sokunk számára, az életkedv megtestesítője volt és az is marad. Folyton mozgásban marad a szívemben és az emlékezetemben.”
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.