Vontatott, túl hosszú, élettelen: nem voltak oda az első kritikák Enyedi Ildikó új filmjéért

Szerda este mutatták be a cannes-i filmfesztiválon Enyedi Ildikó új filmjét, A feleségem történetét, amely Füst Milán azonos című, 1946-ban megjelent regénye alapján készült. A másnap megjelenő első kritikák szerint alapvetői hibái vannak a filmnek. A Variety szerzője Láng Imola díszleteit és az Emmy-díjra jelölt Rév Marcell operatőri munkáját emelte ki, ugyanakkor A feleségem történetét egy vizuálisan tökéletesen kidolgozott, de úttörőnek aligha nevezhető filmnek tartja. A kritikus szerint Enyedinek sokkal jobban áll, ha saját történeteit meséli el, és A feleségem története elköveti az összes olyan hibát, amelyet minden adaptáció elkövethet, ha túlságosan tiszteli az eredeti művet: egyes jelenetek túl hosszúak; sokszor, amikor a szereplők beszélnek, olyan, mintha olvasnák a szövegüket.

A feleségem története közel 3 órás hosszát más kritikák is kifogásolták, a Screen Daily értékelése szerint viszont az is a gyengesége, hogy a Lea Seydoux által játszott feleség karaktere sokkal izgalmasabb, mint Störr kapitányé, miközben a film nagyrészt vele foglalkozik. A Screen Daily egy ponton „emészthetetlennek” és „élettelennek” nevezi Egyedi filmjét, hiányzik belőle a Testről és lélekrőlben látott eredetiség. Már a Variety is kifogásolta, hogy a filmben a nem angol anyanyelvű színészek is angolul kommunikálnak, emiatt a dialógusok sokszor nem elég hitelesek. A Deadline is ezt emeli ki, hozzátéve, hogy a kapitány alakító Gijs Naber játéka egysíkú és kifejezéstelen, Lea Seaydoux ugyan meggyőzőbb, de ő sem képes elég szikrát vinni a párbeszédekbe. Összességében csalódásnak nevezik Enyedi új filmjét a nagy sikerű Testről és lélekrőlhöz képest.

A Hollywood Reporter szerint A feleségem története túl komolyan veszi magát, nincs benne elég humor és irónia, emiatt még hosszabbnak is tűnik a film, mint amilyen. Technikai értelemben viszont pazar a fim, és a díszlet- és a jelmeztervező munkáját is dicsérik. A Wrap kritikusa a következő hasonlattal világítja meg, hogy mi a baj Enyedi Ildikó filmjével: eleinte olyan kellemes érzéseket kelt a film vizualitása és romantikus sztorija, mintha kitöltenénk magunkban egy pohár meleg tejet vagy beülnék a kádba egy forró fürdőre, de a tej is kifut, ha túl sokáig melegítik, és egy három órás fürdő sem esik jól senkinek, elillannak a kezdeti jó érzések. A film történetvezetését vontatottnak tartja: valahol a film közepe táján le kellett volna ültetni a szereplőket, és megkérni őket, hogy végre csalják meg egymást, vagy hagyják az egészet.

A feleségem története szeptember 23-ától lesz látható a hazai mozikban.