Nincs ellenzéki célja a munkánknak

Milyen tartalmat fog készíteni a Deutsche Welle magyar nyelven? Talán az európai 20. századi történelemről szóló anyagokat? Nem. Visszapillantást az afrikai gyarmatosítás korszakába? Nem. Marx, Engels és más modern német rendbontók portréit? Ó, remek. A német állami műsorszolgáltató egy kis, határokon átnyúló kaland részeként „igaz történeteket” hoz nekünk. Épp idejében a 2022-es választásokra. Semmi sem hasonlítható egy jó kis német kulturális imperializmushoz. Mármint mi baj lehet?

– ezzel a bejegyzéssel fogadta Kovács Zoltán kormányszóvivő a DW Magyar indulásának a hírét, ami jól jelzi, hogy a kormány az első pillanattól politikai akciót sejt a német közmédia magyarországi indulása mögött. Hogy a Deutsche Welle mennyire ellenséges közegbe csöppent bele, azt mi sem jelzi jobban, hogy amíg Kovács angol nyelven csak cinikus prüszkölésig vitte a témát, magyarul pár fokkal keményebben állt bele a témába, és az ismert bohócos mém – egyébként abszolút rossz – felhasználásával próbálta kontextusba helyezni a mondanivalója mélységét.

„Igen, állami finanszírozásúak vagyunk, de a szerkesztőségünk függetlenül működik, erről egy műsorszolgáltató bizottság gondoskodik, amelyben a polgári társadalom minden csoportja képviselteti magát” – mondja Peter Limbourg, a DW vezérigazgatója. Limbourg szerint azért döntöttek a magyarországi indulás mellett, mert úgy vették észre, hogy igény van nálunk a független újságírásra.

„Úgy vettük észre, hogy akkora a nyomás Magyarországon a médián, hogy szükség lehet további tájékoztatásra európai, német, magyar vagy a környező országokkal kapcsolatos témákban. Szükség lehet más véleményekre és elemzésekre a magyar médiaszférán kívülről is. Ráadásul közép-európai országként Magyarországnak nagyon szoros a kapcsolata Németországgal, és remélem, valamiféle kulturális hidat tudunk létrehozni a két ország között. Nekünk pedig előnyünkre válik, hogy magyar anyagokat is készítünk, hiszen így a jövőben sokkal több Magyarországgal kapcsolatos témát tudunk megmutatni a világnak.”

A DW indulása nem volt zökkenőmentes, hiszen a budai Vár felújításáról szóló anyaguk rögtön botrányt kavart, ami miatt később elnézést is kellett kérniük. A Budavári Lakosok Szövetsége (amelynek az alelnöke a kerületi Fidesz-frakció tagja) kelt ki az ellen, hogy a riportban megszólaltatott Ungváry Krisztián történész és V. Naszályi Márta polgármester az építkezések stílusát a Horthy-korszakhoz hasonlította. Limbourg megjegyzi, hogy nem maga a sztori volt az, ami miatt elnézést kértek, az a helyi zsidó közösségnek szólt, amiért szerepelt pár félreérthető mondat az anyagban.

„A DW irányelve, hogy ha hibáztunk vagy esetleg félrevezetők voltunk, azt vállaljuk, és elnézést kérünk érte”

– mondja. Limbourg korábban egy podcastben arról beszélt, hogy számít rá, hogy a magyar kormány kritikusan fogja fogadni a DW hazai indulását, és ez saját bevallása szerint így is lett. „Még el sem indultunk, de már erősen cinikus kritikát kaptunk a magyar kormányszóvivőtől. Olyan képünk van Magyarországról, mint egy kifejezetten vendégszerető hely, valószínűleg a kormányszóvivő ebben az esetben elfeledkezett erről” – mondja Limbourg, majd elmondta, hogy Európában élünk, a szólás szabadsága nagyon fontos, és ha Kovács így akarja üdvözölni őket, hát akkor legyen így. Ennél bővebben nem kívánta kommentálni a megjegyzést.

Arra a kérdésre, hogy Németországban mennyire jellemző, hogy ilyen módon kritizálja a kormány vagy más politikusok a közmédiát, Limbourg azt felelte, hogy előfordul, de valóban nem ilyen stílusban. „Tényleg semmi gond nincs a kritikával, de a szóvivő helyében megvártam volna, hogy legalább nézzen meg egy adást vagy olvasson el egy cikket, mielőtt kritikus véleményt alkot.” Majd hozzáteszi, hogy a mindenkori közmédiának egyébként kimondottan szüksége van a folyamatos kritikára, amit a német politikusok meg is adnak. Főleg a jobboldali pártok bírálják élesen az ottani közmédiát, azon belül is főleg az AfD, akik Limbourg szerint elég jók is ebben a műfajban.

A kérdés persze az, hogy a kritika egy bizonyos anyag, az általános bizalmatlanság vagy a semmitmondó tájékoztatás miatt szól.

A DW több magyar független médiafelülettel (a Telex mellett például a 444-gyel) együttműködik a jövőben, de semmiképp sem szeretné, ha ellenzéki médiaként lennének megbélyegezve, ahogy ez itthon elterjedt, a fideszes politikusoknak hála.

Limbourg szerint már évek óta lehet hallani a magyar médiára nehezedő kormányzati nyomásról világszerte, így szerinte nem véletlen, hogy a németek mellett az amerikaiak is saját médiát indítottak nálunk, méghozzá a jól ismert Szabad Európa néven.

„Nem számítunk arra, hogy hónapokon belül piacvezetők leszünk, de arra igen, hogy most van érdeklődés és piac ilyen típusú médiatartalmakra.”

Ahogy a kormánytól független sajtónak, úgy valószínűleg a DW-nek is nagyon nehéz lesz fideszes politikusoktól és közintézmenyektől válaszokat kapnia a kérdéseire, de Limbourg egyelőre nem tudott beszámolni hasonlóan negatív tapasztalatról egy esetet leszámítva. A budai Vár felújításával kapcsolatos anyagban szerettek volna megszólaltatni valakit a fenntartótól, de a Covidra hivatkozva elzárkóztak a válaszadástól.

„Mindig azt szoktam mondani, hogy nekünk az az érdekünk, hogy megszólaltassuk a kormány képviselőit, és bemutathassuk az álláspontjukat az adott témában. Meg tudjuk ígérni, hogy minden esetben korrektül járunk el, és nincs ellenzéki célja a munkánknak. Minden alkalommal, amikor szükség lesz rá, keresni fogjuk interjúra vagy megszólalásra a kormány képviselőit.”