Márton András: Nemcsák Károly felült egy szekérre, ami jól viszi, de ez politikai szekér, nem szakmai

2021. április 24. – 07:06

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Márton András Jászai Mari-díjas színésszel beszélgetett műsorában Veiszer Alinda. Márton részt vett 1982-ben a Katona József Színház alapításában, pályáját a Vígszínházban kezdte, innen a József Attilán és a Nemzetin át végül a politikai pályára fordult képviselőként, és diplomataként dolgozott. A színész-politikus beszélt színházról, Nemcsák Károlyról és Andy Vajnáról, illetve a koronavírusról is.

Márton András az ezredforduló előtt váltott a politikai pályára. Ahogy ő mondta a színházazás izgalmassága a rendszerváltás után megváltozott, ahogy a politikai miliő is, amiben működött. Veiszer Alinda legújabb műsorában (a közel 70 perces beszélgetést ezen a linken lehet megnézni jelképes támogatásért cserébe) Márton úgy fogalmazott, a rendszerváltás után

„ha valaki kiállt az utcasarokra és elkiáltotta magát, hogy Antall József egy idióta, akkor már nem jöttek a rendőrök gumibottal, nem vitték el. Ez a színházban már nem volt érdekes, a tét megváltozott.”

Márton ezután állt át politikai pályára, először Los Angeles-i főkonzulként, majd New York-i diplomataként dolgozott Amerikában. Azt mondta, ekkoriban a főkonzulátus egyik alapfeltevése az volt, hogy „ami folyamatosan érdekes lehet a magyar gazdaság és a kultúra számára, az a filmipar”, így jött képbe például Andy Vajna is:

„Andy Vajnának az én feladatom volt a magyar ügyek iránti érdeklődését felkelteni, aztán így került bele a magyar közfigyelembe.”

Vajnával Márton András egy fogadáson találkozott, ezeken a fogadásokon akkoriban ott voltak az Amerikában élő filmesek is, mint Kovács László operatőr vagy Zsigmond Vilmos. Márton úgy mesélte, egy ilyen fogadás alkalmával vetette fel Vajnának, hogy „milyen jó lenne egy ‘56-os filmet készíteni”, de ő erre csak azt reagálta, ez „mekkora marhaság”.

„Nem szerette a hazafiasságot, ő kozmopolita volt. (...) Aztán amikor hazajött, akkor csak úgy néztem, hogy nem úgy volt, ahogy azt ő mondta”

- tette hozzá Márton azzal kapcsolatban, hogy Vajna hazaérkezése után leforgatta a Szabadság, szerelem című filmet. Márton más színházi és filmes alakokat is megemlített az interjúban, beszélt Cseke Péter és Zsámbéki Gábor mellett Nemcsák Károlyról is, akinek igazgatói kvalitásairól korábban könyvében írt. Ahogy az interjúban fogalmazott,

„Nem szeretem, sem őt, sem azt, amit képvisel. Az egészben van egy ilyen görcsös bizonyítása annak, hogy igenis lehet kevesebb intellektuális tőkével nagyszerű színházat csinálni. Ezt nem sikerült bebizonyítani, annak, aki színházat csinál, annak kell tudnia olvasnia, írnia, más véleményeket meghallgatnia.”

„Ő most felült egy szekérre, ami jól viszi, de ez egy politikai szekér, nem egy szakmai. Nem látom benne a vágyat, hogy ezzel a színházzal valamilyen hozzáadott értéket termeljen. Ez egy herdálás.”

Beszélt arról is, hogy a színházi teljesítményt szakmai, és nem politikai tettek alapján kell értékelni,

„Ha én egy egykori Három nővér előadását meg akarom ítélni, akkor nem mondhatom azt, hogy ez úgy rossz, ahogy van, mert a Vidnyánszky csinálta. Pedig ilyen az általános magyar hozzáállás.”

Márton András a politikára is kitért – 1998-tól önkormányzati képviselő volt Pécsen, a Fidesz-frakciót képviselte egy bizottságban. Most azt mondta, hogy a mostani kormány felkérésére nem vállalna el semmilyen politikai szerepet.

„Ha egy olyan kormány kért volna fel engem főkonzulnak annak idején, amelynek az a célja, hogy Magyarország pusztuljon el, akkor nem vállaltam volna, mert szeretem a hazámat.”

- tette hozzá. A színész-diplomata, aki jelenleg a Táp Színházban és az Orlay Produkcióban dolgozik, beszélt emellett családi tragédiákról, ávósokról, illetve arról is, hogy a járvány alatt elkapta a koronavírust és „csak egy hajszálon múlott az élete”. Felidézte ‘56-ban átélt emlékeit is, beszélt az orosz tankokról, lövésekről, bombáról és lövedékekről:

„Szörnyű fájdalmat érez az ember, ha elmenekül. Ez az első érzés, hogy úristen, csak ennyin múlott.”

-emlékezett vissza. A jelenleg a Vígszínházban is dolgozó színész elmondta azt is, két-három, maximum négy évet lát még maga előtt a szakmában, a Vígszínház pedig azért is jó, mert

„az ember, ahol kezdte a pályáját, ott is fejezze be”.